Január első munkanapján egy borzalmas balesethez érkeztem a hazafelé tartó úton. Negyedikként álltam meg a sorban, és már siettem is, hátha segíthetek valamiben. Az árokban egy nagyobb családi autót láttam, mellette egy kissé zavart férfi sétálgatott. Az úton egy felismerhetetlenül összegyűrődött Suzuki WagonR+, az elejéből, vagyis ami maradt belőle, csendesen szállt a vízgőz. Egy rendőr már a helyszínen volt, vele néztünk be az utastérbe. A sok fém és műanyagréteg között beszorulva egy idősebb úr mozdult meg néha, arcát az eldurrant légzsáktól nem lehetett látni. A hátsó ülésen egy kistermetű kutyus lapított. Nem vettük ki, nehogy az érkező mentők elé kerüljön.
„A tűzoltók már úton vannak, nem tudunk tenni semmit, beszorult a sérült.” – állapította meg valaki.
Valóban tehetetlenek voltunk. Lementem az árokba az ott heverő autóhoz, és megkérdeztem a körülötte mászkáló másik sérültet, hogy segíthetek-e valamiben, de nem volt rám szükség. Így visszamentem az autómhoz, amit járó motorral hagytam az út szélén.
Miközben az autóm felé sétáltam, azt vettem észre, hogy elég sokan fordulnak vissza, és ez a dolog adja ennek az írásnak a témáját. Ugyanis ezek az autók a növekvő kocsisor mellett elrohanó mentőket és tűzoltókat akadályozhatják, akik éppen a helyszínre sietnek.
Szerintem csak józan ész szükségeltetik hozzá, hogy várjon az ember néhány percet, amíg a mentők odaérnek, és elindulnak vissza. Az egész nem tart tovább negyed óránál, és máris nem akadályozzuk őket az életmentésben. Valamiért erre senki nem gondolt, csak arra, hogy ő bizony nem vár itt tovább. Az ő dolga fontosabb, mint a mentőké, a tűzoltóké. Fontosabb, mint a sérült emberek élete.
Gratulálok nekik!
A másik dolog, ami feltűnt, hogy sokan előre sétáltak megnézni, hogy mi történt, de az autójukkal nem húzódtak félre. (A telefonnal fényképezőket meg nem is minősítem, én még az autós kamerát is kikapcsoltam, amikor odaértem, nem hogy más tragédiáját fényképezgessem.)
Két perc sem telt el, amikor egy bajuszos figura jött felém, szinte szikrázó szemekkel.
„Két autó összecsókút, az egyikbe beszorút valaki.” - és már szaladt is tovább lelkesen újságolni mindenkinek, aki szembe jött vele. Érdekes, hogy mások baját egyesek cirkuszi látványosságként élik meg.
Közben megérkeztek a tűzoltók és a két mentőautó. Erősen sötétedett már, a reflektorok fényében árnyakat lehetett látni, meg a gépek és a fém csattogását hallani. Az egyik mentő elszáguldott mellettem, és én idegesen vártam, hogy vajon a másik is elindul-e. Az a mentő viszont nem sietett már sehová...
Sok balesetet láttam már, de megmondom őszintén, eddig ez viselt meg a legjobban. Nemcsak a tehetetlenség érzése miatt – hiszen nem tudtunk a beszorult sérültért tenni semmit, hanem azért is, mert belegondoltam abba, hogy ha én, vagy egy családtagom van abban az autóban, akkor sem lennénk más, mint telefonnal fényképezni való látványosság. Akkor is visszafordulnának az emberek a mentők távozása előtt, hiszen nekik fontosabb, hogy ne kelljen még húsz percet várni, mint a Te életed, vagy az enyém, vagy bárkié.
Aki idáig eljutott az olvasásban, attól kérni szeretnék valamit. Ha balesetnél kell megállnia egy kocsisorban, lehetőleg húzódjon félre, és várja meg, amíg a mentők megérkeznek, majd elindulnak vissza, csak utána forduljon meg!
2012 óta Magyarországon is kötelező a mentősáv kialakítása az autópályákon, és a többsávos utakon. Az osztrákoktól átvett módszer 4 perccel is lerövidítheti a mentők helyszínre érkezését, ami mondanom sem kell, mennyire fontos. A mentősáv úgy alakítható ki, hogy a belső sávban haladók az útpálya bal oldalára húzódnak félre, a többi sávban haladó jármű pedig egységesen jobbra. Ehhez érdemes megfelelő távolságot is tartani az előttünk araszolótól, hogy legyen mozgásterünk. Az alábbi videóban egy egyszerű, de szemléletes animációval mutatják be, hogy mi a teendő.
Ausztriában akár ezer Euro nagyságrendű büntetést is kaphatnak azok, akik nem tartják be ezt a szabályt. Jó lenne, ha itthon is legalább félmillió forintos bírság járna érte, meg a kétsávos úton a mentők távozása előtti megfordulásért is.
Te voltál már „láncszem” mentősávban? Mit tennél még, hogy segítsd a mentők munkáját?
