Reggeli rozsda: hazai Mustang-Celica

Reggeli rozsda: hazai Mustang-Celica

Sokan hajlamosak alábecsülni az itthon rejtőzködő érdekes autók számát. Számtalan különleges, vagy ritka autóról van tudomásunk, és igyekszünk ezek közül minél többet bemutatni Nektek. Ma egy fellelt állapotú Toyota Celica került sorra, tartsatok velünk!

76celica_1.jpg

Talán kicsit furcsán hangzik, de egy restaurálatlan autó sokszor beszédesebb a szemlélődő számára, mint egy teljesen újjáépített. A sérüléseket, a lekopott festékrétegeket nézve évtizedek története elevenedik meg az ember szeme előtt. Nem szükséges hozzá több egy kis fantáziánál. 

76celica_3.jpg

Így voltam ezzel a Toyotával is, amikor először megláttam. Amikor ez a Celica legördült a Toyota Aichiben álló gyártósoráról, én még tervben sem voltam, hogy finoman fogalmazzak. Akkoriban a japánok Amerikára fenték a fogukat, de ezúttal nem Mitsubishi Zero repülőgépekkel akarták őket leigázni, hanem négy keréken, az autókereskedésekben.

76celica_9.jpg

Nem véletlen tehát, hogy a Chevrolet Camaro, valamint a Ford Mustang vonalai keverednek az autóban, mindezt megkoronázva egy Dodge Challenger fronttal. A japán nem egy feltaláló, inkább egy tökéletesítő típusú nép, szépen összegyúrták az akkor futó amerikai gépek íveit. Persze V8-as motorról szó sem lehetett, de azért hazai szemmel nem kicsi így sem: 2 literes, négyhengeres.

76celica_20.jpg

A koppintások mindenütt tetten érhetők, ennek ellenére önálló karaktere van a kis kupénak. A keret nélküli üveges ajtót kinyitva szintén izomautós a hangulat, de mégis érezni, hogy egy japán kezek által összerakott, precíziós műszerben foglalunk helyet. Ha másból nem, a méretekből biztosan, hiszen jóval kisebb az említett nagyvasaknál. Fellelt roncsautóknál ritkán esik szó üléspozícióról, de meg kell jegyeznem, hogy 189 centimmel kényelmesen ücsörögtem a négyüléses gépben (hátra azért nem ülnék be). Ha már bent voltam, alaposan körülnéztem. Tartós anyagokból épült fel a belső tér, hiszen az 1991 óta magyar földön lakó autóban aránylag kevés dolgon látszott az idő múlása. Talán a kormány repedései árulkodtak arról a formavilágon kívül, hogy ez bizony egy nagyon öreg masina. 

76celica_24.jpg

A külsőn már sajnos sokkal jobban meglátszik az idő múlása, de szerencsére ez már nem sokáig lesz így, hiszen teljesen fel lesz újítva a kis Celica. A kilencvenes években még fekete volt a színe, most valami furcsa sárgás árnyalatba van öltözve, tekintélyes rozsdafoltokkal tarkítva. Lesz vele munka, az biztos.

Kívülről a már említett orr, a szellőzőrácsokkal díszített motorháztető és a szép ívű szélvédő ragadják meg legjobban a figyelmet, de az osztott hátsó lámpák is érdekesek. Nekem még a kilincs volt az egyik kedvenc részletem, ma is könnyedén működik, és az ajtó is erőlködés nélkül, simán záródik. Japán precizitás, ugye.

76celica_8.jpg

A motortérben egy már-már spártaian egyszerű kinézetű motor lakik, de igazából egy motornak a külseje csak másodlagos. A kétezer köbcenti, meg a merev hidas hátsókerékhajtás élménydús utakat ígér a felújítás után a tulajdonosnak. Egyébként az autó üzemképes, akkumulátor hiányában viszont nem tudtunk vele egy próbakört menni az udvarban. 

76celica_27.jpg

Van még valami, amit nagyon szeretek ezekben a régi autókban: a bennük található alkatrészek még többnyire a márka szülőföldjén készültek. Ahogyan egy Renault 12-nél is percekig tudok bámulni egy "CIBIÉ", vagy egy "Made in France" feliratot, úgy itt is ez történt, amikor közelebbről megnéztem az első lámpákat. A KOITO - Made in Japan szöveg díszelgett rajtuk. Hogy élhették túl a gyári lámpák az elmúlt 41 évet?! Valójában egyébként a vagány ST logót akartam közelebbről szemügyre venni a hűtőrácson. Utóbbi nekem a Camaro első generációját juttatja eszembe, persze méretarányosan kicsinyítve. 

A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Még egy gondolat a feliratokról. Hátul külön kis logo jelzi, hogy a Celicában ötsebességes manuális váltó van, és természetesen hátra is jutott egy jókora ST2000 felirat, hátha valaki előzéssel próbálkozna.

Összegezve a látottakat, elszomorít, hogy a Vasfüggöny innenső oldalára nem nagyon jutottak japán autók, ebből kifolyólag kevés ilyen korú "rizsrakéta" kerül elő. Ha elkészül, új, narancssárga ruhájában ez a Toyota biztosan a hazai veterános találkozók egyik különleges szereplője lesz a Trabant-, és Zsiguli-tengerben. Már nagyon várjuk!

Reggeli rozsda: hazai Mustang-Celica Tovább
Álmok a múltból: Ausztrál expressz

Álmok a múltból: Ausztrál expressz

Ausztrália, a legkisebb kontinens, amely tőlünk a legtávolabb is esik, talán ezért is hallani felőle oly ritkán, és talán azért is, mert szinte alig történik ott valami, leszámítva az évente esedékes bozót és erdőtüzeket. Nem meglepő, hogy az autóiparát errefelé szintén csak kevesen ismerik, illetve lassacskán már elmondható, hogy alig van hazai autógyártása. Azonban a kenguruk földjén is készültek érdekes és különleges autók, amelyeket érdemes megismernie minden autórajongónak. Ezen kevés ritkaság közé tartozik a Holden Torana GTR-X is, amely egy majdnem megvalósult álommá öregedett.

1970-holden-torana-gtr-x.jpg

A Holden az amerikai GM ausztrál helytartója, így a legtöbb típus valamelyik másik márkának az átemblémázásából született, vagy legalábbis a már meglévő műszaki alapokra építkeztek az ausztrálok. A Torana 1967-ben jelent meg először a Holden kínálatában, a középméretű autót az akkori Vauxhall Viva alapján emblémázták át, ami pedig az Opel Kadett A angliai megfelelője volt, így a Torana is főként Opel alapokon nyugszik. Az első generáció két évig volt a piacon, amelyet '69-ben követett a második, az LC széria. A négy és hathengeres motorokkal szerelt LC generáció legerősebb változata az 1970-ben bemutatott GTR XU-1 volt, amellyel az ausztrál versenypályákon többször is diadalmaskodtak a fő konkurens, Ford  Falcon fölött.

1970-holden-torana-gtr-x_1.jpg1970-ben készült el csúcsváltozaton alapuló GTR-X koncepció, amelynek határozott és elegáns kupé formája olyan, mintha egy rendkívül áramvonalas nyílvesszőt formálna. A viszonylag hosszú orr- és a rövid farrész nagyon egységesség teszi a karosszériát, mindenféle sallangoktól mentesen. Gyakorlatilag kész autó volt, a Holden több autószalonon is bemutatta, még prospektusok is készültek, azonban a relatíve kis ausztrál belpiac miatt nem lett volna kifizetődő a gyártása, így az utolsó pillanatban lelőtték a projektet. 

A hajtásáról a GTR XU-1 modellben is alkalmazott háromliteres, sorhatos motor gondoskodott, a három csodálatos Zenith-Stromberg CD 150 karburátornak köszönhetően pedig 160 lóerő feszült neki a hátsó kerekeknek az Opel-féle négyfokozatú váltón keresztül. A kis kupé egyébként teljes egészében üvegszálas karosszériát kapott, így ez a teljesítmény bőven elegendő volt az alig 1043 kg tömegű autó röpítéséhez. Három példány készült el összesen, ebből a képeken is látható fehér autó a Holden központjában van kiállítva, egy narancssárga példány állítólag egy régi Holden alkalmazott kezében van, de erről semmit sem lehet tudni, a harmadik példány pedig teljesen ködbe vész. 

Csupán az ausztrál autógyártás egy szeletke történelme maradt, akkoriban akár az olyan típusokkal is felvehette volna a versenyt, mint a Ferrari 208 GT4, az Opel GT, a Lotus Esprit S1, vagy a Datsun 240Z. 

Álmok a múltból: Ausztrál expressz Tovább
Reggeli rozsda: hazai Pontiac Firebird

Reggeli rozsda: hazai Pontiac Firebird

Gyerekkorom kedvenc sorozata a Knight Rider volt. Míg az utcán Zsigulik és Wartburgok pöfögtek, a sorozatban egy csúcsszuper, targatetős, bukólámpás fekete szépséggel hasított a főhős. Ha letolatott a mozgó kamionból, mindig az ellenkező irányba kellett elindulnia egy látványos fordulóval, hogy az aktuális csajt megmentse.

20170218_115033.jpg

Nem csoda, hogy amikor Ádám megvette ezt az 1982-es fekete Pontiacot, rögtön körbe akartam fényképezni. Mármint nem Ádámot, hanem a Pontiacot. A TV-sorozatban egy Trans Am volt a négykerekű sztár, ez az autó viszont egy "mezei" Firebird. 305 köbhüvelykes motor, TH350-es automata váltó gondoskodott a mozgásáról. A bukólámpa és a targatető, valamint a fekete szín viszont stimmel. Az állapota indokolta, hogy a Reggeli Rozsda rovatunkban mutassam be Nektek, hiába kerestem alatta Bonnie-t, valaki más lesz kénytelen felújítani az autót.

20170218_115220.jpg

A 35 éves amerikai gép rozsdás teste azért rejt még érdekességeket. Először is, szerintem a legszebb, első szériás hátsó lámpákat, ezektől a bordázott hátsó lámpáktól térdremegést kapok. Szerencsére az autó eleje is korban hozzáillő, nem a sokkal későbbi, nyújtott ormány éktelenkedik rajta. A másik, ami nagyon megfogott, a 14 collos Turbo Cast fantázianevű felniszett, ilyen volt KITT-en is, közepén a fekete dísztárcsákkal. Tudtok még olyan könnyűfém felniről, aminek része volt a dísztárcsa is? A harmadik, a hátsó ablaktörlő. Jónéhány Firebirdet volt már szerencsém látni, de ilyen egységgel még nem találkoztam egyiken sem. A csomagtérfedél burkolatán is látszik az ablaktörlő motorját rejtő dudor, szóval gyári cucc.

20170218_115339.jpg

Az utastérben szintén a "knájtrájderes" ülések vannak, sajnos elég csúnya kárpittal áthúzva. Az autó éppen beüzemelés-kókánymentesítés alatt volt (már jár a motor!), így beülni nem nagyon lehetett. A jobb első ülésen megtaláltam a gyári kormányt is, ami szerencsére a hagyományos, nem a filmsorozatból ismert förmedvény (12 évesen még másképpen gondoltam).

20170218_115532.jpg

A jobb állapotú, régi Swift árán vásárolt, magyar forgalmis-rendszámos autó rengeteg bankjegyköteget fog elnyelni, míg újra régi fényében tündököl majd. A rozsdás alváz és padló kijavítása, a technika rendbetétele után én biztosan nem vinném fényezőhöz, de csúnya, perverz rozsdafétisem van, ne hallgassatok rám! Szerintem gyönyörű a lepattogott zománc, a felbarnult fém, és az itt-ott kivillanó, talán eredeti piros fényezés, nem hiába indult el évekkel ezelőtt ez a rovat itt, a vancello.hu-n.

A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

A testvértípus Chevrolet Camaro sokkal mokányabb, mint a Firebird, de nyilván a sok tévézés ártott meg gyerekkoromban, hogy azt mondom: még így, ilyen állapotban is kéne ez az öreg amerikai vas. Azért remélem, hogy soha nem kerül az elejére piros futófény.

Reggeli rozsda: hazai Pontiac Firebird Tovább
Öltönyben dagonyázni

Öltönyben dagonyázni

A jó öreg G-Klasse közel negyven éves pályafutása során készült már többféle változatban és méretben. Az eredetileg katonai célokra szánt többcélú jármű időközben a Mercedes-Benz paletta egyik legkarakteresebb autójává lépett elő, és mindmáig szinte csak minimális változásokon átesett dobozforma még ma is népszerűvé teszi a tehetős vásárlók körében. A G-Klasse talán egyik legjobb tulajdonsága, hogy úgy vált belőle luxusautó, hogy közben nem felejtett el megmaradni valódi terepjárónak sem. Készült már belőle durva AMG változat V8-as és V12-es motorral, nagy felnivel és peres gumikkal, belül pedig minden földi jóval, illetve olyan őrült változat is, mint a 6x6-os portáltengelyes pick-up. A legújabb modellváltozatot a stuttgartiak éppen csak pár napja mutatták meg, egyben ez az eddigi legfényesebb és várhatóan legdrágább kocka Mercedes is. A németek természetesen nem aprózták el a dolgot, egyből a legdrágább öltönyt szabatták az öreg úrra, aminek a címkéjébe a Maybach nevét hímezték. 

Típusnévmániásoknak a W463 alapjain született meg a Mercedes-Maybach G650, így az újrapozicionált Maybach családnak az új S-Klasse, a Pullmann és a tavaly bemutatott S650 Cabriolet után ez a negyedik modellje a Mercedes kínálatában. Már önmagában az is eléggé extrém, hogy a kifinomultságot és csúcsluxust képviselő Maybach filozófiát összehozták a sárdagasztásra is kiváló G-Klasseval, azonban mindezt még meg is fejelték a hátsó rész nyitható tetejével, azaz a Landaulet kialakítással. A hátul utazók egyébként is fejedelmi kényelemben részesülnek, egyrészt a nyújtott négyajtós kivitel extra lábtere miatt, másrészt a vezetőtől üvegfallal teljesen elszeparált utastérben külön középkonzol és két 10"-os kijelző gondoskodik az utasok szórakoztatásáról, ezen felül mindenhol a legfinomabb bőröket alkalmazták. 

A Landaulet kialakítás már önmagában is egyedivé teszi a kocka Maybachot, mindezt azonban még tovább fokozták azzal, hogy az autó megkapta a G63 6x6 és a G500 4x4 változatokban alkalmazott portáltengelyes futóművet, így a szabad hasmagasság 45 cm, ami kiváló adottság az öltönyben történő dagonyázásra. A motor természetesen a jól ismert V12-es biturbó, amelyet a Maybach S650 Cabrioletben is használnak, itt is szintén 630 lóerőre képes és 1 000 Nm nyomaték gyötri a 22"-os felniken feszülő gumikat. A Mercedes ezt a különleges szériát csupán 99 példányban fogja kínálni, és a hagyományokhoz híven ez is a Magna Styernél fog készülni. A hivatalos premier a jövő hónapban nyitó Genfi Autószalonon lesz megtartva, az árcédula még nem ismert, de annyi bizonyos, hogy a G63 6x6 közel fél millió eurós cetlijétől bőven több lesz.

Öltönyben dagonyázni Tovább
Reggeli rozsda: '65-ös Maserati az istállóból

Reggeli rozsda: '65-ös Maserati az istállóból

Több mint 30 évig érlelődött egy istállóban ez a valaha szebb napokat látott Maserati Sebring. Az 1965-től 1969-ig, a második szériában készült gyönyörű olasz gép szíve egy soros hathengeres, 4012 ccm-es motor, ami 255 LE-s teljesítményével az utak királya lehetett a hatvanas években.

1965-maserati-sebring-ii.jpg

Azért is szomorú látvány, hogy így elbántak vele, mert mindössze 593 Sebring készült. A leírás szerint a beltér meglepően jó állapotban maradt fenn, de a Giovanni Michelotti által, a Vignale stúdiónál tervezett karosszéria súlyos korróziótól szenved, és már inkább alkatrészként próbálták értékesíteni. Bízzunk benne, hogy valaki mégis inkább megmenti a szétbontástól az olasz ritkaságot.

Reggeli rozsda: '65-ös Maserati az istállóból Tovább
200+ lóerő, félmillióból

200+ lóerő, félmillióból

Olcsó húsnak híg a leve, ezt már az elején leszögezném. Viszont ha mindenáron szeretnénk egy kétszáz lovat számláló ménes gazdái lenni, már félmillió forint alatt is találhatunk ilyen erős autót. Nézzük meg, miből választhatunk! Természetesen kizárólag benzines típusokat szemezgettünk.

Opel Omega B MV6 - 499 ezer HUF

Hajtás hátul, elöl pedig egy 3000 ccm-es, 211 LE-s, V6-os benzinmotor. A hatalmas jószágnak 7,8 másodperc kell a 0-100 km/h-s sprinthez, a végsebessége pedig 239 km óránként. Egyúttal ez az Opel volt a legolcsóbb Cadillac is, Catera néven próbálták rásózni a yenkikre. A HaHu-n 499 ezerért kelleti magát egy MV6-os, de akad olcsóbban is.

omegab.jpg

Saab 9-5 V6 - 499 ezer HUF

Éppen 200 lóerős a Saab ezzel a V6-os motorral, 499 ezerért. A motor ugyanaz, mint az Opel Omega B-ben, a forma viszont sokkal szebb, érdekesebb és újabb. Korának egyik legbiztonságosabb autója volt, és 8,3 másodperc kellett neki nulláról százra. 

saab-9-5.jpg

Mercedes-Benz E320

Ki ne szeretne kipróbálni egy 224 LE-s Mercedest? Most akár vehetsz is egyet, bár a pápaszemest az ellenségemnek sem ajánlanám. :) A 224 ló erejét egy V6-os adja, és 7,7 sec alatt ér álló helyzetből 100-ra a kilométeróra mutatója. A HaHu-n 399.999 HUF-ért kelleti magát egy műszaki nélküli, automata váltós példány.

mercedes-benz-e320.jpg

Honda Legend 3.2

205 LE-s volt 1992-ben az a Legend, amit 400 darab ezresért kínálnak az ismert hirdetési oldalon. A csodálatos japán óriás túl van már a legszebb évein, de teljesítménye miatt mégis itt a helye. Automata váltó és minden földi jó megtalálható a fedélzetén, új korában pedig 8,8 másodperc alatt gyorsult százra.

honda_legend.jpg

Lancia Kappa 3.0 V6

Minden idők egyik legszebb hangú Alfa-motorjával és egy halom szerelnivalóval lehetünk gazdagabbak, ha a Lancia egykori zászlóshajóját vesszük meg 440 ezerért. Minden elektromosan állítható benne, az üléseken bőr feszül, a végsebessége 225 km/h volt, mikor kigördült a gyár kapuján. A 0-100 km/h-s sprinthez 8 másodpercre volt szüksége, mikor még friss volt és üde.

lancia_kappa.jpg 

 

200+ lóerő, félmillióból Tovább
Azok a csodálatos motorok!

Azok a csodálatos motorok!

Aggregát, erőforrás. E két szóval illették az autós újságírók a lélek nélküli motorokat. Szívek, fémből. Ezek a szavak jellemzik mai írásunk szereplőit. A világ legcsodálatosabb benzines motorjainak bemutatója következik, tartsatok velünk!

dino.jpg

9. Porsche 911 boxer – szigorúan léghűtéses

Léghűtéses hathengeres boxermotor a csomagtartó helyére beépítve. Csak a Porsche tud ilyen elborult dolgot produkálni. Annyira szépen és kifinomultan szól, hogy tényleg elhiszed róla, hogy egy igazi érző-lélegző lény lakik a motorháztető alatt. Ha pedig rád kiabál, összecsinálod magad.

8. Audi Sport Quattro

A gyilkos „B” csoport, négy hajtott kerék. Az egyedülálló teljesítmény mit sem érne egy kitűnő szív nélkül. Az egyetlen öthengeres a listán, aminek bődületes üvöltése milliók szívét ejtette rabul öröke. Az a jó benne, hogy halláskárosodás után is élvezhető, hiszen minden rezeg körülötte.


19Bozzy92 csatornáját érdemes követni, ha gyönyörű autóhangokat akarsz hallgatni. Magam is régóta masztur... követem. :)

7. Subaru Impreza WRX

Két boxermotor fért fel a listára, de az egyetlen japán motor a felsorolásban. Számomra nincs másik japán motor, amire azt merném állítani, hogy szíve-lelke van. Mindig örömmel hallgatom a muzsikáját, pláne, ha valami jó zenész kezeli a gázpedált.

6. Chevrolet V8

Amerikában nem sokat teketóriáztak, a Chevy-féle Small Block V8-ast beletették mindenbe, ami négy keréken gurul, családi kombitól a sportkocsiig. Ami ott természetes volt, az nálunk különlegesnek számított. Mit hallgassunk meg a széles kínálatból? Legyen, mondjuk egy LT1-es Corvette! 350 köbhüvelyk, és 300 lóerő brummogása következik!

5. Lamborghini V12

3929 cc-es, 60 fokos hengerszögű, V12-es motor, 385 lóerővel és 388 Nm-es forgatónyomatékkal – szól szárazon a katalógus a Miura szívének csúcsváltozatáról. Aztán elindítod a videót, és teszel a katalógusra. A világháborús vadászrepülőket megszégyenítő hangorkán, a négy darab Weber IDL40-es karburátor, csarnoknyi levegőt beszippantó szívászaj-muzsikája és a négy, trombitaként üvöltő kipufogó rekedt üvöltése szétszaggat benned mindent, mint egy megvadult bika.

4. Maserati V6

A Maserati kihagyhatatlan egy ilyen felsorolásból. Egy éppen velem egyidős, 36 éves típust húznék elő példának, a Biturbo Coupét. Elsősorban a szívómotorok szerelmese vagyok, de ez a hengersoronként egy-egy feltöltővel megfújt V6-os annyira szívbemarkolóan tud szólni, hogy nincs apelláta: itt a helye.

3. Dino V6

Ez a motor adta a Lancia Stratos lelkét is, a gyönyörű Bertone-testbe. Kell ennél több kommentár? A Stratos jobban trombitál, mint Louis Armstrong fénykorában. Hallgassunk egy kis könnyfakasztó Gruppe 4-es muzsikát!

2. Alfa Romeo „Busso” V6

Ha nem volna a Chevrolet a listán, azt mondhatnám, hogy ez a leginkább elterjedt szívderítő V-motor a világon. Akármibe is szerelték az elmúlt évtizedek alatt Giuseppe Busso zseniális alkotását, mindenhez adott valami pluszt, szerintem még egy rémunalmas 5-ös Golfot is vágyott géppé tenne. Az összes itt felsorolt motor közül nem ez a legerősebb, vagy a legtöbb hengert magába foglaló darab, de sokszor úgy érzem, számomra ez a legszebb-legjobb fémszív.

1. Ferrari V8

Meggyőződésem, hogy a Ferrarinál még egy 50 ccm-es egyhengeresből is szívsajdító szólamokat csalnának elő. Nekem a V8-asok hangja tetszik a legjobban (most meginogtam, hogy a 12hengeres „boxerük”, vagy a régi V12-esek überelik-e), ezért egy 308 GTB hangjával illusztrálom, miért kapott nálam első helyet. Az ebben található V8-as „Dino” motor a Ferrarihoz képest nagy példányszámban készült, úgyhogy nem is iszonyúan ritka, hanem csak simán ritka.

Természetesen a lista erősen szubjektív és elfogult, de ez már csak így van, ha érzelmek alapján rangsorol az ember. A kommentablakban, vagy a Facebook oldalunkon viszont Te is írhatsz listát, hajrá!

Azok a csodálatos motorok! Tovább
Totálkáros Ferrari 250 ezerért?

Totálkáros Ferrari 250 ezerért?

Valószínűleg nem számítok a műértők közé, hiszen felfoghatatlan számomra, hogy  a Dino címet viselő "műalkotás" miért kelt el 250 ezer dollárért? Hogy tovább fokozzam a megdöbbenést, nem egy festményről, vagy szoborról van szó, hanem egy viszonylag nagy mennyiségben gyártott Ferrari típusról, ami ráadásul totálkáros!

dino_total_2.jpg

Milyen Ferrarira költhette volna ezt a pénzt a török műgyűjtő, aki lecsapott a roncsra? Vehetett volna mondjuk 55 ezer euróért egy hibátlan, tökéletes állapotú ugyanilyen autót, ha fellapozza a subito.it-t. Aztán vehetett volna két darab Testarossát, és talán még tankolni is marad valamennyi a 250 ezer dollárból. Az egyiket egy kalapáccsal akár össze is törhette volna "műalkotásnak", bár ebbe még belegondolni is iszonyú érzés.

testarossa.jpg

Ha pedig az egészet egy összegben költötte volna egy ép Ferrarira, most élvezhetné a 458 Italia teljesítményét, valamelyik hegyi szerpentinen.

ferrari-458-italia-top-view.jpg

Művészet, vagy nem, a művész úr biztosan jó autókupec lehet majd, ha már nem jön többé az ihlet.

 

 

Totálkáros Ferrari 250 ezerért? Tovább