Tuning a múltból: gyorsítócsíktól az Angel Eyes-ig

Tuning a múltból: gyorsítócsíktól az Angel Eyes-ig

Tuning. Biztosak lehetünk benne, hogy egyidős az autózással, akár a teljesítményt érinti, akár a megjelenést. Minden korszaknak megvolt a maga divatos kiegészítője, ezek közül gyűjtöttem össze néhányat. Kétségkívül nosztalgikus a fagolyós üléshuzat, a Videoton hangszóró és társai, de igyekeztem érdekesebb, vagy ritkábban szóba hozott, ám mégis népszerű dolgokat kiemelni.

60-as évek: játék a színekkel

A hatvanas évek talán legemlékezetesebb optikai kiegészítője a mai napig felbukkan az autókon: ez a gyorsítócsík. Bizony, a boyracer-autókon látható dupla csík ebből a korszakból származik. A jól ismert párhuzamos csíkok másik neve Le Mans csík, így már le is lőttem a poént, hogy honnan került a lakótelepi szuperspórkocsikra. A fehér-kék színkombináció, amiben először feltűnt ez a megoldás, a versenyautók világában az USA színeinek számított (a versenyautók nemzeti színeiről itt írtunk korábban), és Briggs Cunningham autóin jelent meg ebben a formában, még az ötvenes években. Első viselője a Cunningham C2-R versenyautó volt, utcai autón pedig 1965-ben a Ford Mustangon mutatkozott be.

c2r.jpg

70-es évek: viszlát, króm tükör!

Engelmann-tükör, vagy ahogyan mindenki ismeri, a Manta-tükör. Hogy mikor jelent meg először, arra nem találtam pontos adatokat (ki törődik vele, hogy mikor jelent meg, ha jól néz ki), mindenesetre az Opel Mantákról emlékszik rájuk a többség.

engelmann.jpg

A csepp formájú, műanyag tükrök egyébként még mai szemmel is tetszetősek, ellenben saját bőrömön tapasztaltam, hogy arra, amire hivatottak - tehát a visszapillantásra - teljesen alkalmatlanok. Az első Zsigulimon voltak ilyen tükrök, sokat kínlódtam velük az óriási holttér miatt. Mivel a felszerelése könnyű volt, és gyakorlatilag minden autót képes volt feldobni, így elég elterjedt kiegészítőnek számított a maga idejében.

lada_0002.jpg

 

80-as évek: műanyagot mindenre!

A 80-as években már éltem, így gyerekként dereng néhány korabeli holmi, de a leginkább emlékezetes az itthon nelásskirácsként, macskalétraként ismert hátsó szélvédő árnyékoló. Születését a hatalmas, döntött szögű hátsó üvegek megjelenésének köszönheti, innen vándorolt át aztán a családi limókra. Mostanában, a retro jegyében ismét keresett kiegészítő lett. Az eddig említett dologkkal ellentétben ez nem csak a külső megváltoztatására szolgál, hanem hasznos is lehet, megóvja a hátsó utasokat a tűző nap sugaraitól.

miura.jpg

90-es évek: gömbölyű műanyagot mindenre!

Az M3-as tükör a 90-es évek végének kötelező kiegészítője volt. A jellegzetes formájú, dupla szárú visszapillantó tükör a BMW E36 M3-as változatán jelent meg, és elég hamar népszerű lett tuner-körökben, noha egyetlen Opel Calibrából, vagy hármas Golfból sem faragott M3-as BMW-t.

m3.jpg

00-ás évek: látsszunk prémiumnak!

Az ezredforduló utáni időszakból két alkatrész dereng, ami sajnos még napjainkban is használatos. Az egyik a BMW E39 ráncfelvarrásakor megjelenő Angel Eyes lámpa, ami csakis és kizárólag a ráncfelvarrott E39-es BMW-nek áll jól, a másik pedig a Lexus-lámpaként, kristálylámpaként ismert szörnyűség, ami még a Lexusokon is irtó rondán nézett ki. Utóbbi egyébként nem is a Lexuson, hanem a Toyota, Altezza nevű modelljén mutatkozott be 1998-ban (Lexus-jeles verziója egy évvel később érkezett). Átkozott legyen, aki megtervezte! Gyakran jár ez a két alkatrész párban az autókhoz, legutóbb egy F Astrán láttam őket együtt, ki is égett a retinám.

altezza.jpg

A fenti felsorolásból is látható, hogy aki ki akart tűnni a szürke tömegből, az először az autó színével igyekezett megtenni ezt, majd később egyre inkább elmerültek a részletekben a tunerek. Az általam összegyűjtött kiegészítőknek az is közös tulajdonsága, hogy viszonylag könnyű őket felszerelni az autóra akár egy parkolóban is, ez pedig minden korszakban kedvezett a barkácsoló kedvű, többnyire nem túl jó ízléssel megáldott ifjaknak. Te mivel tetted egyedivé az autódat?

Tuning a múltból: gyorsítócsíktól az Angel Eyes-ig Tovább
Yankee or Ghia

Yankee or Ghia

Bizonyára sokak számára ismerős a kis vörös és kék színben pompázó pajzsos logó, amelynek a tetején egy korona díszeleg és a közepén ott a híres felirat: Ghia. Az ifjabbak vélhetően a Ford prémium felszereltségi szintjére gondolnak elsőre, amely számtalan Mondeón és Scorpión díszelgett, helyét ma már a Vignale váltotta fel. Az idősebbek számára is vélhetően a Ford Orion ugrik be Ghia felszereltséggel. Vannak persze olyanok is, az igazi benzinvérűek, akiknek a szívük helyén is olajpumpa van, ők nagyon jól tudják, hogy a Ghia egykor a neves olasz karosszériaépítők sorát gyarapította, egy rövid ideig pedig saját autókat is gyártottak. 

dsc07852.JPG

Ghia 450 SS, csak három példány készült gyárilag Maserati zöld színben.

Ugorjunk vissza az automobilizmus kialakulásának hajnalába, egészen pontosan 102 évet. Torino környékén már javában nőtt ki a földből az olasz autóipar fellegvára, Alfa Romeo, FIAT, Lancia, ezek a gyártók akkoriban az olasz autógyártást jelentették, a köréjük szerveződő beszállítók és formatervező irodák mindegyike az ő igényeiket próbálta minél magasabb szinten kiszolgálni. Ez utóbbiak közé tartozott az 1916-ban megalapított Carrozzeria Ghia & Gariglio, amelyet Giacinto Ghia és Gariglio közösen alapítottak. A két világháború között a kis manufaktúra elsősorban könnyű, alumínium szerkezetű karosszériákat készített a fent említett neves olasz autógyártóknak. A II. világháború alatt a lebombázott üzemet újból felépítették, majd a névadó 1944-ben bekövetkező halála után a céget eladták Mario Boano és Giorgo Alberti részére. '53-ban Boano ott hagyta a céget és a részesedését átadta Luigi Segre részére, akinek az irányítása alatt felvirágzott a kis stúdió. Giovanni Savonuzzi került a formatervezési részleg élére, neki köszönhetően az olasz formatervezés világhírűvé vált és alapvetően befolyásolta a világ korabeli autóipari formatervezési trendjeit. 1953 és 1963 között a világ szinte összes neves autómárkájának terveztek, a Fordnak elkészítették a Lincoln Futura koncepciót, az Angyal Volvo, avagy a P1800 is nekik köszönheti a formáját, néhány Ferrari is készült az ő öltönyükkel, és a legszebb dolog, ami a VW Bogárral valaha történt, az pedig a Karmann Ghia képében manifesztálódott. 

1963_ghia_g230s_04.jpg

Gilberto Colombo műve, a Fiat G230S Coupe ihlette a Ghia 450 SS-t.

A Ghia már az '50-es évektől fogva nagyon szoros kapcsolatot alakított ki a Chryslerrel, nekik 19 különleges koncepciót készítettek, Virgil Exner egyszerűen rajongott az olaszok stílusáért. Szerencsére nem csak álomképek készültek a Ghia által a Chryslernek, hanem az amerikai márka műszaki alapjait felhasználva Ghia márkanév alatt, ha csak rövid ideig is, de 1961 és 1967 között három önálló típust is készítettek limitált példányszámban. Ezek közül az utolsót, a Ghia 450 SS-t szűk egy évig gyártották, a fáma szerint mindösszesen 56 példány készült belőle, habár pontosan azt nem tudni, hogy elkészült-e mind az 56, illetve arról sincs információ, hogy esetlegesen nem készült-e legalább egy prototípus, mint 57. példány.  Mára a létező 450 SS típusok száma igencsak megcsappant, húsz körüli a létező autók száma, amelyek közül kettő jelenleg éppen Magyarországon újul meg.

ReCar - Classics & Customs

A festői szépségű Sopronban található kis műhely immáron 10 éve várja a klasszikus autók szerelmeseit. A ReCar műhelye a veterán járművek restaurálására és karbantartására specializálódott. A műhely kapuján már számtalan autócsoda gördült ki úgy, mintha csak újként gurult volna le a gyártósorról, sőt még akár jobb kondícióban is. Olyan autókülönlegességek és egzotikumok írhatóak a ReCar csapatának a neve mellé, mint az Aston Martin DBS, a Maserati Ghibli, az Iso Rivolta, vagy a Volvo P1800, ugyanakkor számos amerikai klasszikus izomautó is megfordult már náluk: Mustangok, Corvettek, de olyan óriási cirkálók is, mint például a Buick vagy a Lincoln. Egy nagyon barátságos és magas szintű munkát végző csapatról van szó, akik minden autót úgy kezelnek, mintha az a sajátjuk lenne. Ha restaurálásról van szó, akkor a ReCar-os fiúk nem viccelnek, és ezt a két szemünkkel láttuk!

dsc07876.JPG

Az olasz stílus és design, valamint az amerikai technika ötvözéséből a legtöbb esetben eddig valami igazán jó autó sült ki. Gondoljunk csak az Iso Grifo, vagy a Bizzarrini 3500 GT típusokra, azt hiszem egyikre sem mondanánk nemet. Ebbe a körbe tartozik a Ghia 450 SS is, és amióta közelről is megismerkedtünk vele, azóta lidércként kísért minket, gyönyörű és egyben pokolian jó autó, egy csodálatos kabrió. 

Erősen hiányos és lepusztult állapotában lelték fel egy amerikai garázsban, így került a ReCar csapatához.

A 450 SS típus ötlete a híres hoolywoodi producer, Burt Sugarman fejéből pattant ki, aki a húszas éveiben a Road & Track magazin egyik 1960-as számának borítóján meglátta a Ghia által tervezett Fiat G230S kupét, amely a torinói márka 2300-as modelljén alapult. Ezt követően Sugarman elkezdte meggyőzni a Ghia-t, hogy tervezzenek olyan modellt, amely designban nagyon hasonló a G230S modellhez, de az erejét amerikai V8-as motor adja. Ekkoriban még megvolt a kapcsolat a Chrysler felé, akik épp a '60-as évek középen mutatták be a saját pony car-jukat, ez volt a Plymouth Barracuda, amely remek alapul szolgált a Sugarman által szorgalmazott elképzelésekhez. A Ghia 450 SS típus az első generációs Barracuda műszaki alapjaira épült, felhasználva annak alvázát, futóművét és a hajtásláncot is. 

2014-10-01-5056.jpg

Az alapjaitól kellett újjáépíteni az egész autót. 

A formaterv mondhatni magáért beszél, letisztult vonalak, azonnal felismerhető Ghia jegyek, mint például a dupla körlámpa, illetve a felfelé kunkorodó első és hátsó lökhárítók, amelyek a kocsitest vonalaiba tökéletesen illeszkednek, az utolsó simításokat maga Giorgetto Giugiaro végezte. A 450 SS-t 2+2 üléses kabrióként álmodták meg, amelyet zömében Hoolywoodban értékesítettek, akad azonban egy kivétel is, de erről egy kicsit később. Az autóhoz akkoriban csak kétféle extrát lehetett rendelni, egy hard top tetőt és a Borg Warner által gyártott klímát. Gyárilag a Chrysler-féle háromfokozatú automatikus TorqueFlite váltóművet társították a V8-as Commando motorhoz, de felár nélküli opcióként az A833 típusú négyfokozatú manuális váltóművet is lehetett választani. 

2014-09-03-4673.jpg

Félúton az újjászületés rögös útján.

A cikkünk főszereplője, a csodálatos zöld fényezésben pompázó példány nem volt mindig ilyen szépen csillogó autó. 2013-ban bukkantak rá Indianapolisban, egy viszonylag száraz raktárban pihent, azonban igen szomorú állapotban volt. Valamikor a '80-as években még az első tulajdonosa ütközhetett vele, ekkor gyakorlatilag az autó egész eleje megsemmisült. Az 1980-as évek végén került a második gazdájához, aki így-úgy próbálta helyreállítani a károkat, de sajnos ez nem javított sokat ezen a 450 SS helyzetén, sőt inkább csak kontárkodtak rajta. Az ebay-en kezdték el árulni, ahol még lerongyolt állapotában is bő 35 ezer dollárt kértek érte, ez valahol érthető, hiszen egy nagyon ritka kabrióról van szó, amely újkorában is három Corvette árába került (kb. 12-13 ezer dollár). Mondanom sem kell, hogy akadt is új gazdája, aki meglátta még a roncsban is a különleges lehetőséget, és elhatározta, hogy teljesen felújíttatja. 

Három év munkája, a képek magukért beszélnek, a Ghia 450 SS ezen példánya ismét ragyog.

Az új tulaj azonban nem bízta a véletlenre a dolgot, a legjobb helyen akarta tudni ezt a különleges autócsodát, ahol az utolsó csavarig újjávarázsolják. Így került ez a Ghia 450 SS példány Magyarországra, méghozzá a soproni ReCar csapatához, akiknél már számtalan klasszikus autó született újjá. Az autó gyakorlatilag egy romhalmaz volt, ahogy elkezdték szétszedni sajnos kiderült, hogy nem teljesen volt száraz az a hely, ahol tárolták, a motorban például számos csavar be volt rohadva, amelyeket ki kellett varázsolni. Továbbá nagy nehézséget okozott, hogy a típusról alig volt elérhető műszaki leírás és tervrajzok. Itt jön a nagy csavar a történetben, ugyanis egy másik példány is a ReCar-hoz került teljes felújítás gyanánt. Ez a sokkal jobb kondícióban lévő autó szolgált mintául a nem régiben elkészült zöld kabrióhoz, amely felújításának a részleteiről az alábbi videóban mesélt nekünk Krisztián, aki az autó teljes újjászületésénél bábáskodott. 

Mondhatni szinte hihetetlen, egy nagyon ritka típusból egyszerre kettő is kis hazánkba kerül, hogy itt szülessenek újjá. A Ghia 450 SS nyugodtan mondhatom, hogy egy olyan autó, amely még az olyan nagy és patinás autós rendezvényeken is ritkaságszámba megy, mint Pebble Beach, vagy a Comói-tó partján rendezett Villa d'Este. A történet itt még természetesen nem ér véget, hiszen ahogyan azt a videóban is elmondtuk, az Alejandro de Tomaso által használt példány teljes felújítását végig fogjuk követni a Kincsek a garázsból című rovatunkban! Tartsatok továbbra is velünk!

Fotók: ReCar, Kiss János "Janika" - vancello.hu

Videó: Kiss János "Janika" - vancello.hu

Yankee or Ghia Tovább
Újdonságok a Genfi Autószalonról

Újdonságok a Genfi Autószalonról

Nem olyan régen sorra vettük az idei egyik legnagyobb nemzetközi autós seregszemle, a Genfi Autószalon legérdekesebb koncepcióautóit. Akkor megígértük, hogy bemutatjuk azokat az újdonságokat is, amelyek nem csak jövőképeket vetítenek elénk, hanem szériaérett modellek, amelyeket meg is lehet majd vásárolni. Válogatásunk második felében sem feltétlenül csak hétköznapi autók kerültek, hanem megpróbáltuk a legérdekesebb modelleket összegyűjteni, íme.

_dmp8054.jpg

Audi

Azoknak sem kellett csalódniuk az ingolstadti márka genfi kínálatában, akik a sportosabb vonalat kedvelik, az ő kedvükben a házi tuningmárka, az ABT Sportsline járt, akik bemutatták az RS4 Avant általuk tovább durvított RS4-R változatát. A középkategóriás prémium sportkombi 2,9 literes V6-os biturbó motorja immáron 530 lóerőt és 690 Nm forgatónyomatékot ad le, amely a nyolcfokozatú automatikus váltóművön keresztül gyötri a quattro négykerékmeghajtási rendszert. Az ABT tunerei ezen felül kívül-belül karbon kiegészítőkkel dobták fel az autó megjelenését és még a kerekeket is óriási 21 colos méretűekre cserélték. Az izomkúra hatására 4,1 másodperc alatt lő ki nulláról 100 km/h-ra az Audi sportkombija, a végsebessége pedig 250 km/h, az RS Dynamic csomaggal kiegészítve pedig 280 km/h is lehet.

Talán még ettől is látványosabbra sikerült a méregzöld RS5 átirat, amely az RS5-R nevet kapta, az ABT Power csomag által 450-ről 530 lóerőre növelték az autó teljesítményét, amelyben ugyanaz a motor van, mint az RS4-ben is. Azonban a sportkupé jóval rugalmasabb és fürgébb, ugyanis 3,6 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet.

Alpine

A Renault égisze alatt működő legendás francia sportautómárka egy évvel ezelőtt éppen itt Genfben mutatta be az A110 típus modern reinkarnációjának szériaváltozatát, a forgalmazást már a tavalyi év végén megkezdték, azonban az egymodelles márka idén újabb változatokat mutatott be a középmotoros kompakt sportautójából. A Pure változat a maga egyszerűségével és a kisebb saját tömegével (1 080 kg) sokkal közelebb áll a pályaversenyzéshez, mint a normál modell. A Pure változathoz a vevők választhatnak erősebb Brebo fékeket, aktív sportkipufogót és 18 colos felniket is. Ezzel ellentétben a Légende változat sokkal inkább a kényelemre és gazdagabb felszereltségre helyezi a hangsúlyt. Teljes bőrburkolat a beltérben fekete vagy barna színben, hat irányban állítható Sabelt ülések, valamint karbon díszítőelemek dobják fel ezt a változatot. Bővült a színek palettája is: lanc Irisé, Bleu Abysse, és Gris Tonnerre. A legérdekesebb változat azonban mindenképpen a Signatech közreműködésével fejlesztett GT4 versenyváltozat, amely jelentős módosításokat kapott: a nagyobb leszorítóerő érdekében első splitter és méretes hátsó szárny, állítható versenyfutómű, szekvenciális váltómű és ahol lehet karbon elemek. Az Alpine ígérete alapján a jövőben várható egy 300 lóerő körüli Sport változat, amely nem csak erősebb, de még könnyebb is lehet a mostaniaknál, így még inkább lesz mitől tartania az Alfa Romeo 4C-nek, illetve a Porsche 718 Cayman modellnek.

Aston Martin

Az Aston Martinnál igaz, hogy elektromos lesz a jövő, legalábbis a legújabb koncepcióautójuk alapján, azonban a másik véglet is képviseltette magát a márka standján. Bemutatták a Valkyrie hipersportautójuk AMR Pro változatát, amelyet kizárólag pályahasználatra szánnak. A hibrid hajtáslánccal ellátott fenevad immáron több mint 1 100 lóerőt teljesít, a tömege pedig kereken egy tonna, így már túl vannak az 1:1 tömeg/lóerő arányon. A kisebb tömeget úgy érték el, hogy polikarbonátra cserélték a szélvédőt, a felfüggesztés alkatrészeinek jelentős részét is karbonból készítették, valamint kidobták az autóból az olyan felesleges kényelmi berendezéseket, mint az infotainment rendszert és a fűtés. A végsebessége 360 km/h körül alakul, és mivel pályaversenyzésre készítették, ezért jelentősen módosítottak az autón. Új aerodinamikai csomagot kapott a nagyobb leszorító erő érdekében, némileg ezért szélesebb is lett a Valkyrie. Mindösszesen 25 példány fognak belőle készíteni, árat nem közöltek, de erre már nincs is szükség, hogy ugyanis az összeset eladták előre. De a szerencséseknek 2020-ig várni kell az autóra, ugyanis csak akkor kezdik el a gyártást. 

Bentley

2015-ben mutatta be a VW csoporthoz tartozó angol luxusmárka az első SUV típusát, amely a fura Bentayga nevet kapta. Alapvetően egy megosztó autóról van szó, sokaknak talán még mindig nehéz elfogadni, hogy egy prémium autókat készítő angol nemes, hogyan is adhatta a fejét SUV gyártására, de az autóiparban új szelek fújnak, a vevők igényei pedig változnak, vagy épp megváltoztatják őket az ügyes marketingesek. Azóta készült már belőle dízel kivitel is, amely az Audi négyliteres V8-at biturbós TDI-jét kapta meg, most pedig itt a V8-as benzines és az első hibrid Bentley is. A V8-as benzines változat a Porsche Panamera és a Cayenne Turbo típusokban használt 542 lóerős duplaturbós motor, amelyhez a nyolcfokozatú ZF automatikus váltóművet társítják. Ezzel a konfigurációval négytized másodperccel lassabban (4,5 másodperc) gyorsul 100 km/h-ra a Bentayga, mint a W12-es csúcsverzió, amelytől 11 km/h-val marad el végsebességben is (290 km/h). A Bentayga Hybridről egyelőre annyit tudni, hogy a biturbós háromliteres V6-os motorhoz kapcsoltak egy elektromos motort, a rendszer összteljesítményét azonban még nem közölték. Tisztán elektromos üzemben hozzávetőlegesen 50 km-t képes megtenni ez a hatalmas testű angol autó. A töltéséről a neves designer, Philippe Starck által közösen megalkotott Power Dock névre keresztelt töltőegység gondoskodik, amely otthoni hálózatról 7,5 óra alatt, ipari áram használata esetén 2,5 óra alatt képes feltölteni teljesen a Bentayga akkumulátorait. Néhány változtatást is eszközöltek a mérnökök a hibrid változatnál, a start-stop rendszer helyébe egy üzemmódválasztó került be, amely által a sofőr választhat az EV Drive, a Hybrid Mode és a Hold Mode közül. Továbbá az infotainment rendszer kijelzőjén az E Motion információk alapján nyomon lehet követni menet közben a teljesítményt, a fogyasztást és az akkuk töltöttségi szintjét is. Ezen felül a "MyBentely3" appon keresztül az okostelefonok által is vezérelhetővé válik az autó töltése, az állóhelyzeti hűtés/fűtés, valamint információk kérhetőek le az autó állapotáról is. Adriann Hallmark, a Bentely Motors vezetője elmondta, hogy ezzel a modellváltozattal teszik meg az első lépést a márka elektromobilizálása felé.

2019-bentley-bentayga-hybrid.jpg

Bugatti

A sebesség istenének szobrából egy újabb változatot mutatott be a molsheimi manufaktúra. A Chiron Sport teljesítménye ugyan változatlanul 1 500 lóerő, azonban a mérnökök 18 kg-ot faragtak a hipersportautó tömegéből,  ezt úgy tudták elérni, hogy a kerekekben és az intercooler burkolatán több karbont alkalmaztak,  de az új ablaktörlő is ebből az anyagból készült, illetve némileg könnyebb lett a hátsó üveg is. Ezen felül fejlesztettek az autó futóművén is a jobb kormányozhatóság és a nagyobb kanyarsebesség elérése érdekében. A dinamikus nyomatékvektor funkciónak köszönhetően mind a négy kerék között egyénileg tudja az elektronika szabályozni a forgatónyomatékot, ennek köszönhetően az irányíthatóságon tudtak érezhetően javítani. A fejlesztéseknek köszönhetően a Nardo tesztpályán 5 másodperccel jobb köridőt értek el, mint a "normál" Chiron esetében, valamint képesek voltak 200 km/h kanyarsebességre is. A Chiron Sport változatához a Bugatti ezentúl újabb külső és belső színkombinációkat is kínálni fog, a Genfi Autószalonon az új változat Italian Red és karbon kombinációban került kiállításra, az ára 3,67 millió dollár, amellyel a show legdrágább autója címet is a Bugatti vitte el.

Ferrari

Az olasz márka tavalyi éve különleges volt, hiszen a 70. évfordulójukat ünnepelték, az idei év is hasonlóan különleges az olasz csődöröket készítő sportautómanufaktúra életében, hiszen idén lenne 120 éves az alapító, Enzo Ferrari. A márka idei nagy durranása a 488 Pista, amelyről korábban már itt beszámoltunk nektek, a genfi szalonon tartották minden idők legkeményebb V8-as Ferrarijának a premierjét. Az autó közelébe nem engedtek csak úgy bárkit, hiszen legfőképpen a tehetős közel-keleti, illetve más egyéb törzsügyfeleinek mutogatták ezt a csodát. 

_dmp8351.jpg

Hennessey

Az amerikai márka Európába is elhozta a legújabb hipersportautóját, a Venom F5-öt, amely 1 600 lóerős teljesítményével lekörözi még a Bugatti Chiront is. A nyolcliteres V8-as ikerturbós motor által elméletileg 482 km/h-ig gyorsuló sportautóból mindösszesen 24 példányt kívánnak készíteni, amelyek alapára 1,6 millió dollár, de a vevők a különféle opciók alkalmazásával az árat akár 2 millió fölé is tornázhatják. Kíváncsian várjuk a Koenigsegg, a Bugatti és a Hennessey jövőbeli párharcát a leggyorsabb utcai autó harcáért vívott cím elnyerése érdekében.

_k6a8660.jpg

 KIA

A Hyundai testvérmárkája, a KIA legnagyobb bestsellerének a legújabb generációját mutatta be Genfben, ez pedig nem más, mint a Cee'd, amely az aposztrófot elvesztve immáron Ceed néven fut. Az előző generációból 2012 óta több mint 640 ezer példányt sikerült értékesíteniük. Kívülről az új generáció leginkább az előző formai finomításának tűnik, a legtöbb vonalat élesebben húzták meg és az első fényszórókat is kisarkították, már amennyire ez még belefért. Az igazi változások a beltérben érhetőek tetten, a fejlesztők javítottak az anyaghasználaton és a minőségen, jóval több puhább felületet alkalmaznak odabent, és a mű, illetve valódi bőrbevonatokkal sem fukarkodtak. A vezetőt aktív sávtartó és távolságtartó tempomat is segíti, valamint alapáron az összes változathoz jár a kulcs nélküli nyitás és az automatikus fényszórók. A géptető alatt az Euro-6 kívánalmaknak megfelelő 1,6-os dízelmotor lesz, amely 113 és 134 lóerős változatban lesz elérhető, valamint egyliteres háromhengeres turbós benzines 118 lóerővel, illetve 1,4 literes szívó benzines 99 lóerővel, ugyanez turbóval 138 lóerővel. Alapból az összes motorhoz hatfokozatú manuális váltót társítanak, de a turbós 1,4-es és az 1,6-os dízelhez választható lesz hétfokozatú duplakuplungos váltómű is. Természetesen marad a jól ismert szlogen is, 7 év vagy 100 e km garancia. Az új Ceed igazából nem tűnik unalmasabbnak, mint egy hetes Golf, de a beltérben nem is olyan kusza, mint a jelenlegi Focus. Szóval a koreaiak megcsinálták a házi feladatot, az új típus egy egész jól fogyasztható termék lesz.

Italdesign

Nem olyan régen írtunk a neves olasz formatervező stúdió kapcsán egy történelmi visszatekintőt, amelyben az Italdesign elmúlt 50 évéből elevenítettük fel a legérdekesebb momentumokat. A stúdió első saját fejlesztésű sportautója a Zerouno, amelyet szériában is gyártanak. Már amennyiben szériának lehet nevezni a tervezett 5 példányt, amelyeket egyenként 1,6 millió dolláros árcédulával értékesítenek. Az olaszok egy kicsit kibővítik a szériát, ennek apropóján Svácban bemutatták a roadster változatot, amelyet Zerouno Duerta névre kereszteltek, és darabját 2,4 millió dollárért kívánják értékesíteni. Aki egy kicsit is emlékszik, annak nyilván bevillant, hogy az Italdesign sportautója valójában egy jó erősen áttervezett Audi R8, amelyet méregdrágán el lehet adni. A formaterv kétségtelenül látványos, azt hiszem, hogy ez a legjobb dolog, ami egy R8-cal történhet az élete során. A magas árat főként az indokolja, hogy a teljes karosszéria karbonból készül, egyedi a beltér, ráadásul mindent kézzel szerelnek össze. A roadster változat nem csak egy szimpla tetejét vesztett kupé, a motorburkolatot például teljesen áttervezték, és mindent megtettek annak érdekében, hogy a kupé menetdinamikáját megtartsák, egyedül a végsebessége lett kisebb 10 km/h-val, így a roadster "csak" 320 km/h-val képes repeszteni. Mindösszesen csak öt példányt készítenek ebből a változatból is a vevők igényeire szabva.

Koenigsegg

Ha már szóba került a svéd autómárka is, akkor mindenképpen érdemes róluk is néhány szót említeni a genfi show kapcsán. Igaz, hogy új modellel nem jelentkeztek, azonban az 1 500 lóerős hibrid hipersportautójukból, a Regeraból két egyedi példányt is kiállítottak. Az egyik egy kéttónusú fényezéssel ellátott változat, amelyet Swedish Blue színben, anyagában kékre színezett karbon elemekkel kombináltak, a beltérben pedig az Ocean Green szín dominál. A másik autó pedig Crystal White fényezésben pompázott, ennél a karbon betéteket nem színezték, azonban ellátták az extra Ghost aerodinamikai csomaggal. Ennek a darabnak a belterében a fekete-narancs színkombináció dominált. Egyelőre talán nincs is szükségük új típusra a svédeknek, hiszen a jóval gyengébb Agera RS által tartják jelenleg a világ leggyorsabb közúti autója címet, így amíg az nincs veszélyben, addig ráérnek fejleszteni.

Mercedes-Benz

A stuttgarti csillagos márka mindig mutat valami újat a nemzetközi szalonokon, így volt ez Genfben is, igaz ugyan a legnagyobb tűzijátékukat, az AMG GT négyajtós változatát már jóval Genf előtt bemutatták, azonban maradt még a tarsolyukban. Meglepő módon a Mercedes a C és az E-Klasse típusok dízel plug-in hybrid változatait leplezte le a shown, ami a német dízelhelyzetet tekintve felettébb érdekes. Ezekbe az autókba a kétliteres dízelmotor mellé egy 13,5 KWh akkucsomagot és egy 121 lóerős elektromotort társítanak, amely által tisztán elektromos üzemmódban körülbelül 50 km-t képesek megtenni. Az akkuk gyorstöltő által 2 órán belül teljesen feltölthetőek, normál hálózatról töltve ugyanez 7 órába telik. Mindegyik típusban elérhető lesz az S560e plug-in hibrid típusból átemelt Eco Assist, amelynek keretén belül a sofőr négy üzemmód közül választhat: Hybrid, amely az alapállapot, E-Mode, amelyben csak az elektromotor működik, E-Save, amelyben csak a dízelmotor dolgozik és Charge, amelyet kiválasztva menet közben töltődnek az akkumulátorok. Ezzel párhuzamosan bemutatták az új töltőállomásukat is, amelyet ők "Wallbox"-nak neveznek, ez gyorsabb töltést és RFID kártyával történő hozzáférést és vezérlést tesz lehetővé. A márka újdonságai a nyár végétől lesznek elérhetőek.

mercedes-c-class-e-class-diesel-plug-in-hybrids.jpg

A genfi szalonon a csillagosok megmutatták a csúcsluxus zászlóshajójuk frissített változatát is. A Mercedes-Maybach S-Klasse a "normál" csúcs Mercedes hosszított változatától is hosszabb, egészen pontosan 5,46 méter hosszú (+25,4 cm), amelynek a tengelytávja bő 3,3 méter. A csúcs bálnához mostantól akár két tónusú fényezést is rendelhetnek a jövőbeli ügyfelek összesen kilencféle kombinációban. A géptető alatt kétféle benzines motor kaphat helyet, az S560 4Matic változatban a jól ismert négyliteres biturbó motor kerül 463 lóerővel és kereken 700 Nm forgatónyomatékkal, amely által 4,8 másodperc alatt gyorsulhat fel az autó 0-ról 100 km/h-ra. A leglegleg kivitel az S650, amelyben a turbós hatliteres V12-es motor röpíti a négykerekű luxusjachtot, amely a 621 lóerő és a mesés kelet világát idéző 1 001 Nm-nyi forgatónyomatékkal 4,6 másodperc alatt lövi 100-iig saját magát. A beltérben is csupa fényűzés minden eges négyzetcentiméter. Exkluzív színkombinációkban kérhető bőrfelületekkel bővült a választék: Armagnac Brown és Black, vagy Savanna Beige és Black. A fekete Nappa bőrözés ráadásul vörösréz, arany vagy platina színű varrással is kérhető. Kívülről egyébként leginkább az új hűtőmaszkról lehet megismerni a frissített óráscirkálót, a korábbi horizontális osztást felváltották a vertikális rácsok, ezt korábban a Vision Mercedes-Maybach 6 koncepcióautókon láthattuk. 

Morgan

A kis angol sportautógyártó cégről nem sok lehet hallani az autós médiákban, most mégis egy jeles évfordulót ünnepelnek, ugyanis az idén 50 éves a Plus 8 típus, amely még 1968-ban mutatkozott be az Earls Court Motor Show-n. Akkoriban még a Rovertől származó V8-as motorokat építették be a puritán klasszikus sportautóba, amelyet nagyon sokáig fa vázra építettek. 2012-ben mutatták be a típus második generációját, amelybe már a BMW-től származó 4,8 literes V8-as szívó motort építették. Mivel ezt anno szintén itt mutatták be, ezért a jubileumi modellváltozatnak is remek premierhelyszínnek bizonyult az idei szalon. A 50th Anniversary Edition változatból mindösszesen csak 50 darabot fognak gyártani kizárólag kék színben, amellyel a legelső modellre kívánnak utalni. Ugyanakkor bemutatták az Aero utolsó változatát is, a GT-t, amely ugyebár a könnyűsúlyú Aero 8 típuson alapul. Ebből mindösszesen csak nyolc példányt fognak gyártani, egyben ez lesz az utolsó Morgan Aero, amelybe a fent említett BMW motor kerül.

Peugeot

Az oroszlános francia autómárka legnagyobb dobása az új 508-as bemutatása volt. A franciák csúcsmodellje teljesen megújult, hogy állja a sarat a középkategória királyaival, a Pasattal és a Mondeóval szemben. Egészen egyedi formát sikerült összehozni a francia designereknek, és ha bár egyes részleteit már láttuk más márkáknál, mégis ügyesen gondolták ezeket is tovább. Ilyen például a fémbetétes hűtőmaszk, amelyet a Mercedes sütött el a korábbi A-Klasse és CLA esetében, vagy például a lökhárító aljáig lehúzott nappali menetfény, amellyel pedig a szintén francia Renault típusain találkozhattunk először. A négyajtós, valójában liftback kialakítású új 508-as tetővonalát kupésan húzták hátrafelé, amely kölcsönöz némi eleganciát a formának, igaz ezt valószínűleg majd a hátul ülők fejtere bánja. Ami a kategóriájában egyedülállóvá teszi az új nagy Peugeot, az a keret nélküli oldalüvegek, ezek igazi kupés vonások. A hátsó részt a manapság tipikus osztású Peugeot hátsó lámpák teszik érdekessé. A beltér talán már ennyire nem izgalmas, mint a külső, azonban a fotók alapján egy szép és áttekinthető műszeregységet és középkonzolt sikerült összehozniuk, amelyen a szálcsiszolt fémbetétek, az utasoldali felőli részen pedig a faburkolat jelentik a díszítést. Újdonság az autóban az éjjellátó rendszer, valamint a vezetőt segíti az adaptív tempomat, a vészfékezési asszisztens és még néhány hasonló titkárnő. A géptető alatt lehet 1,6-os benzines motor, amely turbó által fújva 178 és 222 lóerő között változhat, ehhez nyolcsebességes automatikus váltó csatlakozik. Dízelből kétféle motor lesz háromféle teljesítménnyel, 1,5-ös 128 lóerős és kétliteres 158 vagy 178 lóerővel. Ehhez hatfokozatú manuális, vagy a már említett automatikus váltóművet lehet társítani, továbbá jövőre érkezik egy hibrid változat is.

Porsche

A 88. Genfi Autószalonon tartották a Porsche 911 GT3 RS változatának a világpremierjét is, amely nagy valószínűséggel az utolsó szívómotoros RS Porsche. A hathengeres, négyliteres boxermotor 520 lóerőt teljesít a 9000-es fordulatszámtartomány közelében, amely által 3,2 másodperc alatt futja meg a 100 km/h-t és a vége 312 km/h-nál van, mindezt a hétfokozatú duplakuplungos automatikus váltóművön keresztül. Persze nem csak a motor teljesítménye kell ezekhez az értékekhez, hanem a tömegből is jócskán faragtak a Porsche mérnökei. Karbonvázas az ülés, könnyűszerkezetes anyagból készülnek az ajtók, és a zajszigetelés javától is megszabadították az autót. De, ha ez nem lenne elég, akkor a jövőbeli vásárlók választhatják a Weissach csomagot is, amely további külső és belső karbonelemeket ad az autóhoz, illetve elöl 20, hátul 21 colos magnéziumfelniket.  Áprilistól lehet megvenni és az árcédulán majdnem 200 ezer eurós összeg fog virítani opciók nélkül. 

Rimac

A horvát manufaktúra sem bír magával, a genfi showra elhozták a legújabb elektromos hipersportautójukat. A Rimac neve talán sokak számára onnan lehet ismerős, hogy az elődmodell egy példányát lezúzta Richard Hammond. A második típus, a C_Two jócskán odacsap minden konkurensének, 1 888 lóerőt présel kis az elektromotorjaiból, amely által a 0-100 km/h sprint 1,85 másodperc alatt megvan, a vége pedig jelenleg 412 km/h. A szabványos NEDC mérés alapján egy töltéssel 650 km-t képes maximálisan megtenni, nyilván nem a szemét kinyomva. A hipersportautó további újítása, hogy a kategóriájában ez az első autó, amely negyedik szintű önvezető technológiával van felvértezve. Nyilván az kicsit érdekes lehet, hogy egy ilyen autóba, amelyet azért vesznek, mert ki akarják használni a tudását, minek kell ilyen, mindenesetre az elsőséget a nevük mellé írhatják. A megjelenésében egyébként inkább tűnik visszafogott autónak, mintsem kirívónak, legalábbis ha összevetjük a Hennessey, vagy például a McLaren típusaival, akkor sokkal harmonikusabb karbon testet álmodtak meg neki a tervezői. A beltérben is magas minőségű anyagokat használtak, a középkonzol amolyan teslásan egy nagy tablet kijelzője, mint ahogyan a cockpit is egy darab digitális kijelző, de ehhez a szörnyeteghez ez kiválóan passzol.  Egyébként, ha valaki sietne magának rendelnie egy példányt, az már elkésett, ugyanis a premiert követő három héten belül a tervezett 150 példány mindegyike vevőre talált.

Ruf

Ha a Porsche típusainak nemesítéséről van szó, akkor számomra a Singer és a Ruf ugrik be elsőre, amelyek közül az utóbbi nem pusztán csak egy tuningcég, hanem hazájában, Németországban autógyártóként van regisztrálva. Ők ismét gurítottak egy nagyot és a retro köntösbe bújtatott, ám modern szívvel élő SCR Rocks-ot állították a standjuk középpontjába. A '80-as évek 911-es típusait idéző külső a cég saját fejlesztésű karbon kasznija, amelyet a szintén karbonból készült monocoquera építenek rá.  Ennek köszönhetően az autó üres tömege 1 240 kg, ami jócskán kisebb, mint a 911 GT3 RS-é (1 430 kg), így játszi könnyedséggel mozgatja a négyliteres 503 lóerős boxer. Első pillantásra könnyű összekeverni egy régi 911-gyel, azonban a LED-es lámpák elárulják, hogy itt van egy kis turpisság. Szerintem nagyon jól sikerült ez a modell, a zöld szín pedig különösen jól áll neki.

Toyota

A legnagyobb japán gyártó két világújdonságot is bemutatott Svájcban, az egyik az új Auris, a másik pedig a GR Supra Racing Concept. A legújabb Auris már a márka harmadik generációs TNGA platformjára épül, amelybe háromféle hajtáslánc választható. Az alap verzió az 1,2 literes turbós benzinmotoros változat lesz, a lényeg azonban az 1,8-as és a kétliteres motorokkal szerelt hibrid változatokon van. Külsőleg egy igen dinamikus megjelenésű kompaktot alkottak, amely első látásra azt hiszem képes lesz felkavarni az alsó középkategória unalmas egyhangúságát, különösen jól áll neki a kéttónusú fényezés. Az összmegjelenésében is sokkal sportosabb autó lett az Auris, mint az eddigi generációk valaha is. Bár csak a Lexusnál is ennyire jól menne a formatervezés...

 Volvo

A mindig stabil svéd acél, sőt manapság igen jól prosperál az északi márka. Az idei Genfi Autószalonon az a nagy megtiszteltetés érte őket, hogy elvitték a 2018-as európai Év Autója címet, amelyet az XC40-es típusnak ítélt oda a nemzetközi zsűri. Volt azonban igazi újdonság is a házuk táján, méghozzá az új V60 generáció, amely a stílusos kombik sorát erősíti. A V60 a német konkurensekkel szemben éles vonalak által körülhatárolt autó, nyoma sincs lebegő vonalaknak, vagy túlkerekített formáknak. Már a V90 is nagyon elegáns és szép autó benyomását kelti, ez talán fokozottan igaz a kisebb testvér esetén, amely ugyanúgy az SPA platformra épül, mint az XC60 és a V90 is. A beltérben a minimalista design érvényesül, de minden nagyon elegánsan kapcsolódik össze, és a középkonzolon lévő óriási központi kijelző is szépen belesimul a beltér környezetébe. A legfontosabb tényező egy kombinál mindenképpen a nagy és jól pakolható, lehetőleg síkpadlós csomagtér. Ebből 529 liter jutott az új Volvónak, amely 99 literrel több, mint az előd modellé volt. Ez a hátsó ülések ledöntésével egészen 1 364 literesre növelhető. A Volvo mindig is híres volt a biztonságáról, ebben az új V60 sem szenved hiányt: a City Safe rendszer azonnal vészfékez, ha ütközés lehetőségét érzékeli, ráadásul egy félig önvezető rendszerként operálva, a Pilot Assist gondoskodik az autó sávban tartásáról is, ha a pilóta figyelme lanyhulna. A géptető alatt benzines, dízel és hibrid hajtásláncok kaphatnak helyet, a T8 hibrid például 385 lóerővel gazdálkodik. Az első példányokat szeptemberben fogják leszállítani a szalonokba.

Ezzel zárjuk is az idei, sorban a 88. Genfi Autószalonról készült összefoglalónkat. Reméljük, hogy mindenki megtalálta a neki tetsző autót, a véleményetekre pedig természetesen most is kíváncsiak vagyunk, úgyhogy osszátok meg itt velünk, hogy mit is gondoltok az idei felhozatalról.

Újdonságok a Genfi Autószalonról Tovább
A perzsa sah álma

A perzsa sah álma

Az idei Genfi Autószalon legszebb autója címet én a milánói Touring Superleggera stúdió alkotásának ítélem. Talán senki nem hinné el, de a Sciádipersia névre keresztelt gyönyörűség valójában egy Maserati GranTurismo, amelyen alaposan átszabták az öltönyt. A négyüléses egyedileg tervezett kupéval az olaszok az utazások romantikáját kívánják felidézni még az Orient Express korából. A Sciàdipersia nagy, erős és fényűző autó, amely a stílusos formatervezésnek köszönhetően ügyesen rejtegeti a valódi méreteit, mondhatni légiesen könnyednek hat a megjelenése.2018-touring-superleggera-sciadiapersia_4.jpg

A Touring Superleggera a teljesen egyedi külsőt adó elemeket kézzel készíti, illetve a beltérben is mindent átalakítottak, egyedül a motortérbe bekukkantva lehet rájönni arra, hogy az autó valójában egy Maserati. Sokan talán ízlelgetik az autó nevét, mit is jelenthet, mire utalhat. Nos, a Sciàdipersia név, vagy szépen tagolva Scià di Persia, amely olaszul annyit jelent, hogy a perzsa sah. Az elnevezés nem véletlen, ugyanis éppen 60 évvel ezelőtt az utolsó iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi megbízta a Maseratit és a Toouring Superleggerat, hogy készítsenek neki egy teljesen egyedi autót, amely ezt az újdonságot is inspirálta.

Maserati 5000 GT

Az olasz luxusautómárka egyik legritkább típusa, amelyből csak 33 példányt készítettek 1959 és 1964 között. Az iráni sah híresen nagy autóbolond hírében állt, gyűjtötte a különleges autókat. Megbízta a Maserati vezető mérnökét, Giulio Alfierit, hogy a 450S versenyautó V8-as motorját némileg módosítva építse be a 3500 GT alvázába, amelyre a csővázat és a felépítményt a Touring készítette, így született meg az 5000 GT, amely megjelenésekor kétszer annyiba került, mint a 3500 GT. A kétajtós kupé legelső példánya a sahhoz került, valamint a második is, amelynek a karosszériáját a Touring már egyedileg alakította ki. Ennek az autónak adták a Sciàdipersia becenevet, amelyet anno az 1959-es Torinói Autószalonon is  amelyet a manufaktúra most ismételten felélesztett.

5000gt-013a.jpg

A legtöbb 5000 GT-t, a Carrozzeria Allemano karosszálta, ők összesen 22 példány szabták a ruháját. Rajtuk kívül még a Michelotti, Pietro Frua, a Carrozzeria Monterosa, Pininfarina, Ghia és a Bertone is elkészítette a saját maga verzióját. Az iráni sahon kívül még olyan prominens személyek vásároltak a ritka típusból, mint Karim Aga Khan, Gianni Agnelli, Briggs Cunningham, vagy éppen Ferdinando Innocenti.maserati-5000-scia-di-persia-04_0.jpg

A külső formatervet a tiszta és egységes felületek jellemzik, némi agresszió az autó orrán, a fényszórók kialakításánál érhető tetten. Az alacsony orr rész, valamint a hosszú géptető és a szintén hosszú farrész a '70-es évek sportautóit és gran turismóit idézi. Az "Orien Night Blue" fényezés a tiszta éjszakai égboltot eleveníti meg, amelyen a fényesre polírozott, illetve a kézzel csiszolt szatén bevonatú alumínium elemek rendkívül jól mutatnak. A szatén bevonatú elemek a C oszlopon, valamint a hátfalon igazán hangsúlyosak, de nem törik meg az összhatást. 

A beltérben négyen utazhatnak, az üvegtetőnek köszönhetően nagyon sok természetes fény áramlik be az utastérbe, amelyben a kék és a vajbőr az uralkodó, itt-ott megtörve a tónusokat némi alumíniummal. A beltér természetesen teljesen személyre szabható, így már az autó elkészítése előtt az ügyféllel minden apró részletet közösen álmodnak meg a Touring mesterei. 

A 1,7 tonnás Touring Superleggera Sciádipersia típust a változatlanul hagyott Maserati (valójában Ferrari) motor 2,7 másodperc alatt gyorsítja 100 km/h-ra, az autó végsebessége pedig 301 km/h. A kis manufaktúra mindösszesen 10 darabot fog készíteni ebből a különleges autóból, egy példány fél év alatt készül el, tekintettel arra, hogy mindent kézimunkával készítenek a lemezek hajlításától az ülések varrásáig. 

Képek, infók: Touring Superleggera

A perzsa sah álma Tovább
A Genfi Autószalon legjobb koncepcióautói

A Genfi Autószalon legjobb koncepcióautói

Nem olyan rég zárta a kapuit a 88. Genfi Autószalon, amely európai és nemzetközi szinten is az autós seregszemlék egyik legnagyobbika, nem véletlen, hogy számos márka erre az időszakra időzítette több újdonságnak is a premierjét. Az idei szalonon is volt sok érdekes látnivaló, ezért kétrészes cikksorozatban mutatjuk be a legérdekesebb újdonságokat, elsőként a különleges koncepcióautókkal kezdünk.

geneva-motor-show-2018-68.jpg

Audi

A négykarikás márka első teljesen elektromos autójuk bemutatóját tartotta Genfben, amely jelenleg még az E-Tron Prototype néven fut, valójában már egy szériaváltozathoz nagyon közel álló SUV-ről van szó, amely egy teljes töltéssel akár 500 km hatótávra is képes, az akkucsomagját pedig akár fél óra alatt is fel lehet tölteni a gyorstöltő segítségével. A terveik szerint 250 autóval a világ négy kontinensén szélsőséges körülmények között futnak még bő 5 millió teszt kilométert, majd az év végével elkezdik az újdonság gyártását a belgiumi üzemükben. Az autó műszaki alapjai egyébként közös a Porsche által a Mission E koncepcióban bemutatottal, így tehát a két cég közösen fogja a jövőben fejleszteni a VW csoport elektromos platformját.

Aston Martin

A britek általunk nagyon kedvelt autómárkája is hozott némi újdonságot Svájcba. A Lagonda márkanév igazán patinás, az angol gyártó 2023-ig legalább két új modellt kíván bevezetni ennek jegyében. A kiállításon bemutatott koncepcióautójuk, a Lagonda Vision Concept nem csak az Aston Martin jövőbeli stílusjegyeinek előfutára, hanem a márka fő céljának is megtestesítője, amely szerint a Lagonda márkanév alatt a világ első zéró emissziót teljesítő prémium autógyártójává kívánnak előlépni. A leginkább crossoverként jellemezhető koncepció teljesen elektromos meghajtású, az akkucsomag a padlóban került elhelyezésre, valamint az elektromotorok is kis helyet foglalnak, ezért az utascella kellemesen tágas. A belteret az angol bútortervező, David Linley közreműködésével alkották meg, amely többféleképpen variálható. A gyár szerint egy töltéssel akár 644 km is megtehető a Lagonda Vision Concept által, amely egyébként részlegesen önvezető funkcióval is rendelkezik, illetve a hagyományos visszapillantó tükröket is száműzték róla, ezek helyett kamerák pásztázzák az autó környezetét és a holttereket. Andy Palmer, a cég első embere elmondta, hogy "a Lagonda koncepció létrejöttével megkérdőjelezik azon gondolkodást, hogy a modernitás és a fényűzés nem kölcsönösen kizáró tényezők." 2021-re várható a szériamodell megjelenése.

BMW

A sportos bajor gyártó kitett magáért idén is, kötelezően hozták az új X4-et, valamint az X2-t, az igazi nagy dobás azonban egy csodálatos koncepcióautó bemutatója volt. A Concept M8 Series Gran Coupe a már korábban bemutatott, és hamarosan érkező nagyméretű kupéjuknak a négyajtós változata, amely egyben előrevetíti a márka jövőbeli formanyelvét is. A határozottan sportos vonalak által határolt, zöld színű fényezésbe burkolt négyajtós koncepció a sárgán világító fényszóró hexagonális kialakítású optikájával igazi ragadozó benyomását kelti. A "Salève Vert" nevű fényezés az arany keretekkel a BMW vesék körül, a felniken és még pár karosszériaelemen kontrasztos benyomást kelt, amely csak úgy vonzza a tekintetet. Domagoj Dukec, az M részleg formatervezésért felelős alelnöke elmondta, hogy "ezzel az autóval olyan embereket akarnak elérni, akik valamilyen különlegeset keresnek, amivel kitűnhetnek a tömegből." Ezzel a csodálatos kupéval ez bizonyára menni is fog a BMW-nek, feltéve, hogy a szériamodell ettől nem sokban fog eltérni. Az új 8-as széria megjelenésére egyébként 2019-ig várni kell, ekkor fog érkezni az M változat is.

Hyundai

A dél-koreai páros is hozott pár újdonságot Svájcba, a Hyundai a kötelező köreit letudta a Nexo európai bemutatójával, valamint az új Santa Fe és a Kona elektromos változatának világpremierjével. A márka legérdekesebb autója azonban egy jövőbe mutató koncepcióautó volt, amelyet Le Fil Rouge névre kereszteltek és már a Hyundai jövőbeli modelljeinek a vonásait hordozza magán. Az új designirányzatot a koreaiak “Sensuous Sportiness" elnevezéssel definiálták. A letisztult és áttekinthető formájú négyajtós koncepció talán az eddigi legelegánsabb modell, amelyet a koreai márkánál valaha is terveztek. Kívülről talán csak a felnik mintázata tűnik nagyon szokatlannak és érdekesnek, forgás közben kissé hipnózist gerjesztőek. A beltér a külsőhöz hasonlóan légiesen könnyed, a középkonzolt egészen a hátsó részig nyújtották el, a világos színek és a fa kombinációja pedig igazán otthonossá teszik az utasteret, amelyet nagyban fokoz a panorámatetőn beáramló fény. Manapság már azon lepődünk meg, ha egy koncepcióautóban még van hagyományos kormánykerék és pedálok, mint ahogyan a Le Fil Rouge-ban is láthatóak. A Hyundai fő célja sokkal inkább a jövőbeli formanyelv bemutatása volt ezzel a koncepcióval, mintsem, hogy a sokadik önvezető, hibrid, vagy teljesen elektromos koncepciót dobja be a köztudatba. Remélhetőleg a jövőbeli típusaikon számos stíluselem visszaköszön majd erről az igazán szép autóról.

Pininfarina

A híres tervezőstúdió manapság már nem Ferrarikat tervez, hanem a kínaiaknak dolgozik. A Pininfarina HK GT koncepcióautó ugyanis már a kínai Hybrid Kinetic Group által közösen készült. A kupészerű négyszemélyes karosszéria meglehetősen látványos formákat vonultat fel. Az autó orrán végig futó maszkba rendezték a LED tömböket, tehát attól nem kell majd félni, hogy nem látják az úton. Az autó talán profilból nyújtja a legszebb látványt, hosszú orr, légiesen könnyed tetővonal, amely egy gömbölyded farrészben zárul. Az utastérbe a bejutást megkönnyítik a sirályszárnyas ajtók, amelyek kéttónusú belteret rejtenek. Az első ülések világos, a hátsók sötét huzatot kaptak, a műszerfal pedig a kettő kombinációjából született meg. A beltérben a high-tech komfort várja az utasokat, a középkonzol már csak egy szimpla érintőkijelző, amelyből van az első utas előtt is. A lemezek alatt is találni egy kis érdekességet. Gondolom az senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy a HK GT egy elektromos autó, amelyben összesen négy elektromotor dolgozik összesen 1 073 lóerővel, amelyeket egy 38 KWh kapacitású akkucsomag táplál. Ezzel az autó egyébként elméletileg 350 km/h maximális sebességre képes, nyilván ekkor az akkukat gyorsan le lehet meríteni, ezért a Pininfarina a kínai mérnökök által háromféle hatótávnövelőt is képes alkalmazni: turbina, hidrogén cellák, vagy hagyományos belsőégésű motor. 

Porsche

Egyértelműen a genfi szalon meglepetésautóját a Porsche neve mellé lehet írni, a Mission E Cross Turismo, amely a korábban bemutatott Mission E shooting brake kivitelű kombiváltozata nagyon ügyesen titokban maradt egészen a genfi premierig. Az autóról már korábban itt írtunk részletesebben, ezért ezt most nem ismételnénk meg, viszont itt van róla pár újabb fotó.

Renault

A legrégebbi francia autógyártótól ez EZ-GO koncepcióautót találtuk a legérdemesebbnek ide beválogatni. Ez az elképzelés a Renault által favorizált jövőbeli megosztható, önvezető és robotizált mobilitást hívatott prezentálni. A hatalmas üvegfelületekkel határolt formatervezett guruló nappali negyedik szintű önvezető technológiával van felvértezve. Ez azt jelenti, hogy képes magától tartani a sávot, ha kell sávot váltani és kanyarodni, leparkolni, illetve vészhelyzet esetén biztonságos területre navigálni, miközben a központtal folyamatosan tartja a kapcsolatot. Az EZ-GO-t kifejezetten városi közlekedésre szánják a Renault tervezői, az autó elektromos meghajtású és a maximális sebességét is az urbánus körülményekhez igazítva 50 km/h-ban maximálták. Hogy tényleg ez lesz a jövő, azt nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy a városi közlekedés egy érdekes alternatíváját prezentáltja, ami akár jól is sülhet el.

SEAT

A spanyol márka ritkán van nálunk terítéken, azonban most ismét kitérünk rájuk, ugyanis egy izgalmas újdonságot mutattak be. Régóta lehetett hallani azon pletykákat a különféle külföldi autós oldalakon, illetve a hazai autós bulvárban is, hogy a Cupra önálló márkává fog válni a spanyoloknál. Ez is meg is történt, és az első Cupra névvel fémjelzett önálló modelljük egy elektromos TCR versenyautó, amelyet Cupra e-Racer névre kereszteltek. Ez a világ első elektromos túra versenygépe, amelyet egy 402 lóerős elektromos hajtáslánc mozgat, amelynek a csúcsteljesítménye átmenetileg 670 lóerőre növelhető. Az autó egyébként a Leon TCR-en alapszik, csak a motorját és az üzemanyagtartályát cserélték le, illetve attól 300 kg-mal nehezebb, amely vélhetően a méretes akkucsomagnak köszönhető. A tesztek jelenleg is folynak, az év során később akár éles körülmények között is bevethetik a Cupra első produktumát, amely lehet, hogy megreformálja a túraautó versenyzést.

Skoda

A csehek az egyik legnépszerűbb modelljüknek, a Fabiának a frissített változatát is bemutatták a genfi seregszemlén, azonban náluk is a legérdekesebb autó egy koncepció volt. A Skoda Vision X Concept nem csak a márka jövőbeli design irányvonalát hívatott prezentálni, hanem a nem is olyan távoli jövő SUV modelljeit vetíti előre. Persze tipikus show carként mutatkozott be a Vision X, 20 colos felnik, rejtett kilincsek és harsány fényezés, amelyekkel egyből felhívta magára a figyelmet. De nem csak a látvány miatt érdekes autó ez, hanem a lemezek alatt rejtőző technika miatt is. A Karoq alá pozicionált modell akár háromféle üzemanyaggal is képes üzemelni; A jól ismert 1,5 literes motor itt nem TSI, hanem G-TEC néven fut, képes benzinnel és gázzal is üzemelni, ugyanakkor az autóban két elektromotort is elhelyeztek. Ezek közül az egyik az önindítót váltja ki, míg a másik közvetlenül a hátsó tengelyt hajtja. A Vision X szükségszerűen képes front-, hátsó, illetve összkerékhajtású járműként is funkcionálni, a hajtáslánc összteljesítménye elérheti az 1 000 Nm forgatónyomatékot is, fékezéskor pedig az energiát visszatáplálják az akkumulátorokba. A típust a cseh autómárka teljesen komolyan gondolja, a jövő évi szalonon már a szériaváltozatot szeretnék bemutatni.

Toyota

Bizonyára mindenki nagyon várja már bő 1,5 évtized után a Supra folytatását, amelyet a japánok a BMW-vel közösen fejlesztenek. Svájcba végre elhozták az autó versenyváltozatának koncepcióját, amely a Gazoo Racing nevéhez fűződik. Sok mindent azonban nem árultak el a Supra ezen változatáról, annyi bizonyos, hogy a lehető legkönnyebb és legmodernebb anyagokat használták fel az építése során. Az üvegeket a tömegcsökkentés céljából plasztikra cserélték, könnyű karbonszálas elemekből készültek a lökhárítók, valamint a diffúzorok, és az óriási hátsó szárny is. Időközben annyit még megpendítettek a különféle sajtóhírek, hogy a BMW Z4 és a Toyota Supra is nagy valószínűséggel az osztrák Magna-Steyr műveknél fog készülni.

Volkswagen

Zárjuk az idei genfi koncepciók sorát a VW újdonságával, akik az I.D. szérián belül egy jövőbe mutató összkerekes szedánt mutattak be. A Vizzion fantázianevű koncepciójuk természetesen elektromos meghajtású, kívülről letisztult és futurisztikus formatervű. A beltérben tele számtalan high-tech megoldással, mint például a gesztusokkal és hanggal történő vezérlést, amely teljesen önvezetővé is teszik az autót. Az utastérben négy fő kaphat helyet a kényelmes fotelekben, a bent ülőket olyan innovatív megoldások szórakoztatják, mint a Microsoft által fejlesztett HoloLens kiterjesztett valóság (AR), valamint mesterséges intelligenciával is lehet majd találkozni, amely figyeli a leggyakrabban bent helyett foglalók szokásait, és például ennek megfelelően állítja be az ülések pozícióját, vagy a belső hőmérsékletet. A VW ebben a modellben is alkalmazza a jármű-jármű közötti kommunikációt, valamint a felhőalapú rendszerből folyamatosan letöltött forgalmi adatokat az autó összeveti a szenzorok, kamerák és radarok által a környezetében észlelt helyzettel, hogy szükség esetén a lehető leggyorsabb úton érjen célba, kikerülve például a dugókat. A többi I.D. koncepcióautóhoz hasonlóan a Vizzion is két elektromos motort kapott, az első 101, a hátsó 201 lóerős. A padlólemezbe épített 111 Kwh kapacitású akkucsomag hozzávetőlegesen 600 km-re elegendő energiát képes tárolni. 

Válogatásunk első része véget ért, ezek voltak szerintünk a legérdekesebb, illetve leglátványosabb koncepcióautók az idei genfi seregszemléről. Hamarosan folytatjuk, akkor a különféle széria újdonságokból fogunk válogatni.

A Genfi Autószalon legjobb koncepcióautói Tovább
Gördülő elegancia: Daimler Double-Six 40/50 Sport Saloon

Gördülő elegancia: Daimler Double-Six 40/50 Sport Saloon

A Daimler név hallatán bizonyára sokan a Mercedes-Benz anyavállalatára, a Daimler AG-ra asszociálnak, és csak keveseknek jut eszébe az egykori brit autómárka, amelyet szintén Daimlernek hívtak. Herry John Lawson 1896. január 14-én alapította meg The Daimler Motor Company Limited néven a saját autógyártó cégét, amely Nagy Britannia első autógyára volt. A történet természetesen ettől azért korábbra nyúlik vissza, és természetesen szerepe van benne a német Gottlieb Daimlernek is, hiszen a névhasználatot és számos más védjegyet használtai jogát tőle vásárolt meg Frederick Richard Simms, akinek a korábbi vállalataiból jött létre a szóban forgó angol Daimler. Persze most nem szeretném a cég történelmi múltját részletezni, azt azonban mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy 1904-ben a BSA vásárolta fel, majd 1960-ban a Jaguarhoz került a márka, amely a nevet egészen 2007-ig használta, igaz akkor már csak átemblémázott Jaguar XJ típusokon. 

1931_daimler_doublesix40501.jpg

Majdnem olyan hosszú, mint egy Bugatti Royale.

Az I. világháború előtti, valamint a két világégés közötti időszak volt a brit Daimler aranykora, illetve a márka egészen az 1950-es évekig a brit királyi család első számú autóbeszállítójaként is funkcionált, amely szerepből ezután a Rolls-Royce váltotta le. Ugyanakkor a Daimler készítette el az első angol V12-es motort is, amelyet Double-Six-nek neveztek el, ez rovatunk legújabb szereplőjének az apropója is. Akkoriban az európai luxusautók csak úgy tudtak erősebbek és gyorsabbak lenni, hogy növelték a motor méretét és a hengerek számát. A '20-as és a '30-as években született meg a legtöbb autókolosszus, amelyek orrában nagyobbnál nagyobb motorok dolgoztak, mint addig valaha is. 1925-ben mutatta be a Rolls-Royce a Phantom első generációját, amely a korszak egy kiváltképp modern luxusautójának számított, a Daimler nem szívesen adta volna át a vezető helyét az angol prémium márkák között, ezért a következő évben bemutatta az első V12-es motorral szerelt autóját, amelyet egészen 1938-ig készítettek négy különféle motorméretben.

>>> Egy sofőr visszaemlékezései szerint "a valóban előkelő emberek Daimler-t vásároltak, míg a Rolls-Royce-t azok az újgazdagok, akik lekvárral vagy zöldségekkel tettek szert hatalmas vagyonra." <<<

L.H Pomeroy tervezte a V12-es motort, amely valójában két soros hathengeres közös forgattyúsházban történő egyesítését jelentette.

A Daimler 40/50 típusát 1931 és 1935 között gyártották, amelybe a Double-Six motor 6,5 literes változata került, ehhez a motorhoz ekkor már a Wilson-féle négyfokozatú félautomatikus váltót társították. A Daimler által alkalmazott V12-es motor érdekessége volt, hogy nem hagyományos szelepeket alkalmaztak benne, hanem hengeres tolattyúkkal oldották meg a hengerek töltését és a kipufogógázok ürítését. Az üzemanyagellátásról két darab Daimler 7-Jet karburátor gondoskodott, amelynek köszönhetően 150 lóerő mozgatta a bő 2,6 tonnás autócsodát. 

A hűtődísz az ismert francia szobrász, François Bazin alkotása. A Daimler 1929-től alkalmazta a kettéosztott hűtőmaszkot, amellyel a hathengeres motorral szerelt típusoktól akarta megkülönböztetni a V12-es modelleket.

A képeken is látható példányt 1932-ben készítették Herbert Wilcox megbízásából, aki a feleségének, a híres angol filmsztárnak, Anna Neagle-nek rendelte meg az autót. A 32382 alvázszámot viselő darab egyedi felépítménnyel büszkélkedhet, amelyet a Martin Walter Ltd. készített H.R. Owens tervei alapján. Első pillantásra is látszik, hogy nem akármilyen autószoborról van szó, a tengelytávja bő négy méter, így a leghosszabb Double-Six modellről van szó. A hosszú orr, a lehető legalacsonyabb ablakok és az óriási drótküllős kerekek mind mind hozzájárulnak az autó robosztusságához. A négy öngyilkos ajtóval felszerelt kocsiszekrény a kor legmagasabb luxus elvárásainak felelt meg, a beltérben valódi bőr és fa kombinációját alkalmazták. A kényelmet szolgálta a szélvédőhöz szerelt üveg napellenző, a kezelését pedig megkönnyítette a Dewandre-féle vákumos fékrásegítő. A képeken jól látható, hogy az autó egy komplett autószerelő műhelyt is magában foglalt, a hátsó ülések alatt, illetve a csomagtérben rengeteg szerszám és tartozék kapott helyet, valamint hátul dupla pótkereket szereltek fel, ha esetleg beütne a defekt. 

Szinte mindenre gondoltak, egy komplett szerviz van az autóban elrejtve.

Martin Walter

Az angol karosszériaépítő manufaktúra múltja egészen 1773-ig nyúlik vissza, ekkor alapította ugyanis a névadó a Martin Walter Ltd. céget, amely hevederek gyártásával foglakozott hosszú időn át, később hintókat és lovaskocsikat is gyártottak. Az automobilizmus hajnalán a cég folytatta a tradicionális tevékenységét, csak a felépítményeit már nem lovak által vontatott járművekhez, hanem motorizált önjáró alvázakhoz készítették. Főként a Daimler, a Benlety, a Rolls-Royce és a Mercedes-Benz márkáknak készítettek egyedi kocsiszekrényeket. 

martin_walter.jpg

1937-ben egyesültek az Abbey Coachworks Ltd-vel és így létrejött a Wingham Martin Walter Ltd., amely már főként repülőgépekbe való üléseket tervezett és gyártott. Az 1950-es években a cég ismét fókuszt váltott, mivel népszerűvé vált az emberek körében a kempingezés, ezért kempingautókat kezdtek el gyártani, első típusaikat '54-es Bedford CA kisteherautókból építették át. Később a nevüket Dormobile-ra változtatták, a cég életében volt pár pénzügyileg nehéz év, azonban a mai napig léteznek és továbbra is kempingautókkal foglalkoznak.

Amint elkészültek az autóval, máris vitték a '32-es Eastbourne Concourse d’Elegance kiállításra, ahol a zsűri az első díjjal értékelte ezt a csodás alkotást. Ezután bő 60 évig ez az autó nem is mutatkozott meg a nyilvánosság előtt. A híres filmsztár után a Man szigetre került, az akkori tulajdonosa kiszereltette belőle a V12-es motort, majd egy Buick sornyolcassal helyettesítette, de szerencsére a legendás motor nem lett az enyészeté, hanem gondosan elrakták. 1990-ben tűnt fel ismét a színen ez a Daimler, ekkor Londonban javították a karosszériáját, majd négy évvel később az USA-ba került az autó, ahol a kaliforniai Mark Goyette által megkezdődött az öt éven át tartó teljes restaurációja. 1999-ben ismételten a teljes pompájában ragyogott ez az art deco stílusú gépcsoda, amely az 50. Pebble Beach Concourse d'Elegance rendezvényen megnyerte a "Best of Show" díjat, 67 évvel azután, hogy először az angliai Eastbourne-ben díjazták. Egy évvel később a Blackhawk kollekció része lett, majd ezt követően a Classic & Exotic, Inc. tulajdonos, Peter  Ministrelli szerezte meg magának. Neki köszönhetően a 2006-os Meadowbrook Concours-on, a 2006-os Quail Motorsports Gathering-en, és legutóbb tíz évvel ezelőtt, a 2008-as Villa d’Este Concorso d’Eleganza rendezvényen, a Comói-tó partján is megcsodálhatta a közönség. Azt hiszem egy ilyen különleges autómobilnak, csak ilyen különleges helyek dukálnak.

Tömegtermelésnek és silányságnak nyoma sincs, mindent kézzel, aprólékosan készítettek.

A Daimler Double-Six 40/50 Sport Saloon az egyes források szerint 25, mások szerint 75 példányban készült Double-Six széria teljesen egyedi példánya. A 6,5 literes motorral szerelt példányok közül 1935 és 1938 között készült kilenc olyan is, amelyeknek a motorját hagyományos szelepekkel látták el. A Daimleren kívül ilyen nagyméretű hengertolattyús V12-es motorral még csak a francia Voisin próbálkozott több-kevesebb sikerrel, de az már egy másik történet.

Képek, infók: coachbuild.com, supercars.net, Boulevard Motorcars

Idézet: Autóenciklopédia (Négyesi Pál, 2006)

Gördülő elegancia: Daimler Double-Six 40/50 Sport Saloon Tovább
Álmok a múltból: a zöld gyík

Álmok a múltból: a zöld gyík

Amikor a '80-as évek amerikai sportautói kerülnek szóba, akkor nekem elsőként mindig a Chevrolet Corvette negyedik generációja ugrik be, amely megtestesíti a korszak amerikai álomautóját. A lapos és szögletes vonalak által határolt forma, a propeller szerű felnik, a bukólámpák és természetesen a V8-as motor, amely megadja a C4-es 'Vette eszenciáját. Nem beszélve a korszakban még ultramodernnek ható digitális műszerfalról, amelyek szinte űrhajóvá tették ezt a típust. Nagy kedvencem még mindig is a Grand Sport változat, a kék fényezésen végigfutó fehér csík és az első sárvédőn lévő kis vörös dekoráció a fekete felnikkel rendkívül sportos megjelenést kölcsönöznek ennek a Corvette generációnak. Sokáig én sem hittem, hogy formailag lehet még fokozni az amerikai autógyártás ezen ikonját, egészen addig, amíg részletesen meg nem ismertem Bertone munkásságát.

Az előrefelé sikló ajtók is érdekessé teszik a Ramarro koncepciót, a rövid farrészen a légbeömlők elektromosan zárhatóak.

Végy egy amerikai autót, adj hozzá egy olasz formatervezőt, így született meg a Chevrolet Corvette Ramarro, amelynek a neve olaszul annyit jelent, hogy zöld gyík. Adott volt tehát a C4-es Corvette műszaki alapja, amelyre a Bertone stúdiónál a saját ízlésviláguknak megfelelő egyedi testet álmodott meg Eugenio Pagliano és Marc Deschamps. Némileg módosítottak bizonyos alkatrészek elhelyezésén, illetve az alvázon is, annak érdekében, hogy a lehető legmagasabb szinten tudják megvalósítani mindazon elképzeléseiket, amelyek már az első skicceken is körvonalazódtak. Ennek érdekében a radiátort és a légkondicionálót az autó hátsó részében helyezték el, miközben 33 cm-rel rövidítettek is a koncepció hosszméretén a széria típushoz képest. Ezeknek a változtatásoknak köszönhetően az orr rész még laposabb és alacsonyabb profilúvá vált, amely könnyedén hozzásegítette az olasz tervezőket az ék alak kialakításához, amely akkoriban Bertone védjegyének számított. 

Az emblémákat leszámítva semmi nem utal arra, hogy ez egy Corvette C4.

Kívülről semmi nem árulkodik arról, hogy a Ramarro egy Corvetten alapszik, még a bukólámpákat is fixbeépítésűre cserélték, egyedül a géptetőt felnyitva derül fény az igazságra, hiszen itt a szív változatlanul az L83 típusjelű 5,7 literes V8-as motor, amely a Corvette C4 első modellévében, tehát 1984-ben volt csak elérhető. A koncepció leglátványosabb eleme valószínűleg az ajtajai, amelyek nem a megszokott módon nyílnak, hanem kiemelkedve a karosszériából előrefelé csúsznak, mint egy tolóajtó, így a kupé szintén nem hétköznapi utasterébe történő ki- és beszállás igen könnyű. Ennek a megoldásnak köszönhetően egyébként száműzték a vaskos tetőoszlopokat is, így az utasteret körbeölelik az üvegfelületek. 

Egyedül a kerekek árulkodnak, hogy milyen autón is dolgoztak a Bertone stúdiónál.

A beltérben sincs semmi nyoma annak, hogy valójában egy Corvetteben ülünk. A teljes utasteret újratervezték, belül a legérdekesebb elem a két ülés, amelyek valójában egy padnak tekinthetőek, hiszen a kardánbox fölött összeérnek, a huzat színe pedig teljesen harmonizál a koncepció zöld fényezésével, amely szintén utal az autó nevére. Egyedül csak a digitális műszereket hagyták meg az eredeti autóból. Érdekesség, hogy az automatikus váltó előválasztó karját hiába is keresnénk a megszokott helyén, de az nincs ott. Ezt a Bertone mérnökei egy óriási forgókapcsolóval helyettesítették a középkonzolon.

Teljesen egyedi beltér és ülések, az óriási forgókapcsoló az automatikus váltó előválasztója.

Bertone legelőször a '84-es Torinói Autószalonon akarta bemutatni a Ramarro koncepció autót, ez azonban nem jött össze, ugyanis ebben az évben a Fiat nyomására a szalont novemberre helyezték át, az olasz stúdió ezt természetesen nem várta meg és a Chevrolet által Los Angelesben mutatkozott be legelőször az olaszok által átgondolt Corvette, nem sokkal az nyári olimpiai játékok megnyitója előtt. Később aztán számtalan autószalonon megmutatták az újragondolt Corvettet, amely 1985-ben a Car Design Award-ot is elnyerte, ekkor már a Chevroletnek köszönhetően az újabb V8-as motort is beépítették a régi helyett. Ugyan a Ramarro csupán csak egy álom maradt, de jól példázza az olasz autódesignerek zsenialitását, hogy akár egy masszív amerikai sportautóból is képesek valami igazán egyedit alkotni.

Képek, háttérinfók: carstyling.ru, bertone.it

Álmok a múltból: a zöld gyík Tovább
Miért?

Miért?

Miért kell 1000 km-es távolságokról szállítani a zöldséget az áruházakba?

Miért kell az új autók alkatrészeit Európa egyik végéből a másikba vinni, alátéttől a kormányműig? Miért nem lehet megoldani, hogy egy jóval kisebb sugarú körön belülről érkezzenek az alkatrészek?

roncs.jpg

Miért nincs még minden gyalogátkelőhelynél jelzőlámpa? Miért van elsőbbsége a gyalogosnak, aki nem fogyaszt alapjáraton 1 percig feleslegesen semmilyen üzemanyagot, az a minimum négy autó meg igen?

Miért nem állítják le örökre azt a tucatnyi konténerhajót, amik a járművek szennyezésének felét teszik ki?

Miért nem kísérleteznek még komoly szinten alternatív meghajtású repülőgépekkel, hajókkal? Csak az autók szennyeznek, mert a nagyvárosi ablakunkból kinézve azokat látjuk?

emma_m_rsk2.jpg

Miért nem növelik a járművek tartósságát, hogy ha már le kellett gyártani, akkor minél tovább működjön, mert úgy zöldebb, hiszen nem kell helyette újat készíteni?

Miért gyártanak a szükségesnél nagyobb autókat, városi terepjárókat, amikben egy-két utas ül legtöbbször? Miért nem tiltják ki ezeket a városokból, mondjuk lökettérfogat, hajtóanyag és méret alapján?

Miért nincsen zöldhullám a jelzőlámpáknál mindenhol?

Miért nem büntetik meg azt, aki nem veszi fel a forgalom ritmusát, akadályozva ezzel mindenkit az egyenletes haladásban?

Miért nem ellenőrzik a keréknyomást a hatóságok, és miért nem jár büntetés azért, ha valaki egy lapos kerék miatt feleslegesen szennyezi a környezetét?

aereo.jpg

Miért van még olyan, a légellenállásban szerepet játszó alkatrész az új autókon, mint a külső visszapillantó tükör, vagy az ablaktörlő? Miért cipel rengeteg új autó még mindig pótkereket? Miért nem büntetik azt, aki fent felejti a tetőcsomagtartót, vagy raktárnak használja a csomagtartót?

Miért látom minden reggel a „Ki ér előbb a PIROS lámpához?” című versenyt? Miért nincs még mindenhol ajánlott sebességet jelző eszköz, és ha van, miért nem törődik vele tízből nyolc autós?

roncstelep.jpg

Miért nem jár egy fa illegális kivágásáért 20 év börtönbüntetés?

Miért a zöld rendszámos autókra adnak kedvezményeket Európában, miért nem a kerékpárokra? Miért nincsen már mindenhol kerékpárút? 

Miért nem szállítanak vasúton egy csomó dolgot, miért viszi a fagyasztott élelmiszert keresztül Európán az a több ezer kamion naponta? Helyben nincs?

rola.jpg

Miért nézik Magyarországon szemétledobó nyílásnak az autók ablakát? Miért nem jár szemetelésért minimum 500 ezer forintos bírság, és szemétszedő közmunka? Pohártartó van az autókban, szeméttároló miért nincs?

Amíg ezekre a miértekre a pénz a válasz, meg az érdektelenség, addig hagyjatok békén a szuperzöld, elektromos autókkal. Nem azok fogják megváltani a világot.

Nem számítunk a téma szakértőinek, de legalább foglalkozunk a kérdéssel. További miérteket szívesen fogadunk a kommentek között!

Miért? Tovább
Roncsvadászok az AMTS-en!

Roncsvadászok az AMTS-en!

Ha március, akkor Automobil & Tuning Show, azaz AMTS, amely a hazai autós rendezvények nyitánya és egyben a legnagyobbika is. Az elmúlt hétvégén ismételten a Hungexpo pavilonjait töltötték meg a különféle egyedileg épített és tuningolt autók, illetve motorok, de szép számmal voltak klasszikus autók és természetesen napjaink legújabb automobiljai is megmutatták magukat a nagyközönség legnagyobb örömére.

dsc_0270.JPG

Roncsvadászat kicsinek és nagyoknak!

Mi is ott voltunk mindhárom nap, méghozzá a vancello.hu és az Old School Tuning csapata ezúttal közös standon várta az érdeklődőket, a lelkes roncsvadászokat és a klasszikus autók szerelmeseit. Az F pavilonban a klasszikus járművek kiállítói között kaptunk helyet, illusztris társaság vett minket körbe. A rendezvény színvonalát  mi különleges és egyedi járművekkel emeltük a "Roncsvadászat kicsiknek és nagyoknak!" téma köré szerveződve. Aki megfordult nálunk, az találkozhatott régi játékokkal, rollerrel, egy egyedileg átépített háromkerekű Tula motorkerékpárral, egy egyedi építésű Bogárral, egy különleges Opel szerelvénnyel, valamint egy ritka Borgward teherautóval is.

dsc_0271.JPG

 Egy igazi roncsvadász lelet is volt nálunk.

A nyitó nap, péntek lévén még csöndesen telt, azonban a szombati és vasárnapi napokon szép számmal lepték el a látogatók a AMTS helyszínét. Nagy örömmel vettük a standunkon lévő tumultust és az érdeklődök hadát, szombaton a délelőtti órákban élőben is jelentkeztünk a helyszínről, amelynek keretén belül bemutattuk az általunk hozott egyedi járműveket. 

dsc_0294.JPG

Szembe szomszédaink, a Magyar Veterán Opel Klub standján állt ez a csodálatos Bitter.

Standunk egyik ékes darabja volt a Reggeli rozsda rovatunkban már bemutatott Borgward B1500 teherautó, amelyet fellelt állapotában állítottunk ki, tehát egy igazi roncsvadász leletet tudtak szemügyre venni az érdeklődök. A mellette álló Tula is ismerős lehet már sokak számára, akik tavaly voltak a fóti vancello.hu Roncsvadászok találkozónkon, azok már láthatták testközelből ezt az orosz csodát, amelyet Gulyás András, az OST feje egyedileg épített át, miután a Roncsvadászok facebook csoportunkban sikerült rábukkannia. 

dsc_0363.JPG

Sok szép és igényesen épített autó is volt.

A standunk egyik igazi különlegessége volt a "Büdös Bogár" névre keresztelt egyedileg épített VW Beetle, amely előtt nagyon sokan megálltak, ugyanis merőben eltér a már megszokott bogaraktól. Nem messze tőlünk állt két nagyon szépen felújított példány, azok tükrében főként feltűnő volt az eltérés. Egyrészt a fekete kis bogár jelentősen átalakult a szériához képest; a motorja az orrában található, amely ráadásul egy Opel Calibrából származik, ugyanakkor futóműve szintén az Opeltől érkezett, méghozzá egy Omega volt a donor. Mindezt persze tetőzte az általunk csak a poén kedvéért az autó orrára ragasztott körbe zárt villám embléma, amely aztán teljesen összezavarta a közönséget.

"Büdös Bogár", amit Opel szív hajt, volt is előtte nagy tolongás és tátott szájak ezrei.

Természetesen nem lehet igazi egy AMTS, ha nincsenek igazi show carok, mi is hoztunk ilyet, sőt kapásból egy komplett szerelvényt. Az Old School Tuning csapata fél év munkája által hozta össze a standunkon kiállított kék-narancs színben pompázó Opel különítményt, amely egy Bedford Blitz platós teherautóból és egy hot roddá alakított ősrégi Opel Olympia modellből állt, amelyet ráadásul egy C Kadett 1,2-es motorja hajt. Ennek a párosnak is sok csodálója akadt, illetve a szemben helyet foglaló szomszédaink is kíváncsian tekintettek át, ami nem csoda, hiszen ők voltak a Magyar Veterán Opel Klub, akiknél szintén számtalan csodát lehetett látni.

dsc_0317.JPG

Az Opel szerelvény, amelyre sok Opeles kíváncsi volt.

Az F pavilonban, és természetesen a többi helyen is alaposan szétnéztünk, mindenhol találtunk valami igazán érdekeset, vagy egyedit. Aki betévedt az F pavilonba az számtalan csodálatos régi autót és hot rodot vehetett szemügyre. Volt itt régi Lada, Barkas, de még egy öreg Nysa mentőautó is, amelyre én a Szomszédok sorozatból ismerek. A szomszéd G pavilonba egyszerűen csak át kellett sétálni ahhoz, hogy megcsodálhassuk a legújabb autókat, többek között itt debütált Magyarországon a Lada Vesta kombi és SW Cross változata is. 

AMTS 2018 promo from Kiss János on Vimeo.

dsc_0355.JPG

A jövő is képviseltette magát az AMTS-en.

A C pavilonban számos egyedileg tuningolt autóval és nemes sportautók garmadájával találkoztunk, néhány autót és tulajdonosaikat személyesen is ismertük, velük jó volt ismételten találkozni és váltani pár szót. A lanciások ismét remek válogatást hoztak össze, és a középpontban náluk ismételten, ahogyan tavaly is egy limitált 8.32-es Thema került, amellyel már itt a vancello.hu hasábjain is találkozhattatok.

Különlegességek a C pavilonból. 

A carstyling.hu Tuning Show szervezésében a D és az A pavilont töltötték meg a tuning klubok, a tuning cégek, valamint a versenycsapatok. Igazi szín és hangkavalkád volt itt, számtalan stílus és irányzat képviseltette magát; egyedi fényezések, fóliázás, óriási felnik, ültetés, és persze minden autós rendezvény elmaradhatatlan elemei, a gyönyörű és lengén öltözött lányok garmadája várta a látogatókat és a kamerák kereszttüzét. 

Gyönyörű lányok, a Camarók többségét pedig az egyik jó cimboránk készítette.

Összességében az autókedvelők egy igazán kellemes hétvégét tölthettek el az AMTS-en, mindenki megtalálhatta neki tetsző járműveket és programokat. A forgatag óriási volt, nekünk pedig külön öröm volt az Olvasóinkkal is találkozni és megajándékozni őket néhány vancello.hu és Old School Tuning matricával, illetve váltani velük egy pár szót. Milánnak a 3P Garage-ból pedig külön is köszönjük a meglepetés szerű látogatását!

Roncsvadászok az AMTS-en! Tovább
Reggeli rozsda: autócsodák Manhattan mélyéről

Reggeli rozsda: autócsodák Manhattan mélyéről

Számtalan történetet hallani elveszett, vagy annak hitt járművekről szerte a világban. Itt-ott mindig felbukkan egy-egy pajtába zárt szellem, hol egy régi 356-os Porsche, hol egy ritka Ferrari, amelyet netán még be is falaztak évtizedekre, hol pedig csatornák és alagutak mélyéről kerül elő néhány klasszikus automobil. Ritka az olyan eset, amikor igazi kincses kamrára lehet bukkanni, méghozzá olyasmire, amelyek a legmegszállottabb kincsvadászoknak (roncsvadászoknak) is csak az álmaiban létezik. Nem olyan régen Manhattanban egy ilyen sírkamrára bukkantak, egy mélygarázs legsötétebb és legmélyebb bugyraiban aludta közel fél évszázados álmát három kincset értő autó; egy 1937-es Packard pompakoccsi (halottas kocsi), egy szintén 1937-es egyedi kocsiszekrénnyel ellátott Rolls-Royce Phantom III és az igazi csemege egy 1948-as Delahaye 135M kabrió, amelyet szintén egyedileg karosszáltak.

Mindez csupán szerencse, a véletlenek közjátéka? Vélhetően kellett hozzá ez is. Csoda? Nem hiszek benne, de így ez a három autó együtt közel 50 évig a sötétségbe és porba burkolva, talán egy kicsit csoda is, hogy eddig bírták az évtizedek viszontagságait, dacolva az idővel és a rozsdával. A három automobil Manhattantől 30 percnyi távolságra, Long Island egyik mélygarázsában várta a napot, hogy majd egyszer újból felkerülhetnek a felszínre. Talán senkit nem lep meg a sztori, a tulajdonosuk megvette őket annak reményében, hogy majd idővel rendbe hozza őket, az idő persze nem neki dolgozott, az évek, sőt évtizedek elröppentek, a három autó pedig egy helyben roskadt össze.

the_find-40.jpg

A '37-es Packardot az Indiana államban a második világháború kitöréséig működött Silver-Knightstown Body látta el az egyedi pompakocsi karosszériával. Ez a cég főként erre, valamint a mentőautók építésére volt specializálódva, a Packardon kívül előszeretettel alakítottak át különféle Cadillac, Chevrolet és Pontiac típusokat is. A Packard vonatkozásában nem teljesen tisztázott, hogy pályafutása során végig halottas autó volt-e, előfordulhat, hogy egy időben mentőautóként is szolgált. Annyi bizonyos a dokumentációk alapján, hogy a pályafutása végén egy brooklyni temetőben szolgált. 

the_find-39.jpg

A Rolls-Royce szintén 1937-es évjáratú, a Phantom III-at a neves brit márka 1936-ban mutatta be, amelynek a történetét egy másik hasonlóan különleges példány kapcsán már bemutattuk a Gördülő elegancia rovatunkban. A típusból rövidke pályafutása alatt mindösszesen 727 példányt készítettek, ezek közül sok egyedi karosszériát kapott, mint ez a Manhattan mélyén fellelt antik darab is. A 3CP86 alvázszámot viselő példányt újonnan még 1937-ben szállították le a brit politikus, Sir Phillip Sassoon részére, aki egyébként a Rotschild család prominens tagja is volt. Az autót először a Barker műhely látta el egy nyitott karosszériával, majd ezt követően kapta meg a francia Franay-féle szedán felépítményt és a kéttónusú dukkózást. Ebben a formában az 1937-es Párizsi Autószalonon is kiállították.

Az ezt követő időszak az autó életében nem ismert, csak a legutóbbi tulajdonosához kerülése óta van dokumentálva a múltjának egy töredéke. Az 1960-as évek óta van a jelenlegi tulajnál ez a különleges Rolls, amelyet a hatvanas évek végéig még használt, majd innentől kezdve közel 50 évig állt egy helyben. Az állapotát tekintve bár a külső ütött-kopott, azért a zárt kocsiszekrénynek köszönhetően a beltere és a mélygarázsban uralkodó állandó mikroklíma miatt viszonylag épségben átvészelte az elmúlt évtizedeket. 

Ami viszont még ezt az egyedi Rolls-Roycet is túlszárnyalja, a kincseskamra harmadik autója, egy 1948-as évjáratú Delahaye 135M kabrió, amelyet szintén egyedi felépítménnyel láttak el. Az egykor neves francia autóépítő manufaktúra, a Delahaye 1935-ben mutatta be a 135-ös típusát, amellyel célul tűzték ki, hogy jóval sportosabb autókat fognak építeni, mint korábban. Az autóba a cég 3,2 literes sorhatos motorja került, amelyet eredetileg a márka teherautóiban is alkalmaztak. A Delahaye 135-ös típus valóban sportos modellre sikeredett, a világháború előtt számos neves versenyen megfordultak vele és szép sikereket értek el általa. A 135M változatot 1936-ban mutatták be, és a motorjának a hengerűrtartalmát 3,5 literre növelték, így némileg növelték a teljesítményt is, amely már 90 és 160 lóerő közé esett kiviteltől függően. 

A long islandi mélygarázs legsötétebb zugaiban megbúvó 800611 alvázszámú 135M változatnak két fő különlegessége is van, amely jelentősen megnöveli az értékét. Az autót a belgiumi Vesters & Neirinck manufaktúra csomagolta be egy különlegesen szép kabrió karosszériába, amelyből csupán csak ez az egy példány készült. Másrészt ez az egyik abból a két Delahaye 135-ös példányból, amelyet a fönt említett kis belga műhely épített. Fénykorában az 1948. február 14 és 16. között megrendezett Brüsszeli Autószalonon is teljes pompájában megcsodálhatta a nagyközönség.

Az eredetileg mély sötét vörös fényezés még itt-ott tetten érhető az autó kocsiszekrényén, amelyet talán a legjobban megviselt az elmúlt fél évszázad a három autó közül. A brüsszeli show után ott helyben helyezték forgalomba ezt a csodát, amely még ugyanebben az évben a franciaországi Vichy városában megrendezett Concours d’Elegance rendezvényen az első díjat is megnyerte. Ezt követően az autó múltja a sötétbe vész, vélhetően egy amerikai katonatiszt szerezhette meg Franciaország felszabadítását követően, majd hajóval hazaszállíttatta az USA-ba. Ezt követően a '70-es évekből származik a legutóbbi információ, amely szerint Ed Jirstől vásárolta meg az autót a jelenlegi tulajdonosa a New York államban található Nyackban működött Vintage Car Store-ból. 

A képeket elnézve nagyon szomorú állapotban van ez a különleges autószobor, a ponyvatető már régen elporlad, így nem volt mi megvédje a belteret sem, amely szinte teljes egészében az enyészeté lett, a műszerfala is kellően hiányos. Most azonban, hogy mindhárom autó ismét előkerült a végtelen sötétségből és porból, talán új esélyt kaphatnak, hogy ismételten üstökösként ragyoghassanak az egyedi öreg autók égboltján. 

Roncsvadászat az AMTS-en!

Te is lelkes roncsvadász vagy, szereted a régi autókat, illetve az egyedi építésű járműveket? Ha igen, akkor látogass ki az idei AMTS-re, ahol különleges járművekkel vár a vancello.hu és az Old School Tuning csapata. Keress minket a Hungexpo F pavilonjában, ahol többek között egy felleléskori állapotban lévő ritka Borgward pick upot is meg lehet nézni.

amts_18_facebook_antik.png

Képek, infók: LBI Limited

Reggeli rozsda: autócsodák Manhattan mélyéről Tovább