Álmok a múltból: az üveg bika

Álmok a múltból: az üveg bika

Az olasz autótervezés talán egyik legjobb éve volt 1967, amikor is olyan csodák láttak napvilágot, mint az Alfa Romeo Montreal, a Jaguar Pirana, a Fiat Dino Coupe, a Lamborghini Miura, illetve a Lamborghini Marzal is. Ezen automobilokban közös, hogy mindegyikük a Bertone stúdió tervezőasztalain született, illetve egy kivételével mindet a híres sztártervező, az akkor éppen 28 éves Marcello Gandini tervezte. Mindegyikük különleges a maga nemében, azonban rovatunk jelenlegi főszerepét a Lamborghini Marzal kapta, amely bő 50 év után most ismételten a teljes pompájában ragyog.

1967-lamborghini-marzal-concept_1.jpg

Sok más Lamborghinihez hasonlóan a Marzal is nevét egy híres bika után kapta.

A lélegzetelállító és futurisztikus Lamborghini koncepciót 1967-ben a Genfi Autószalonon leplezték le a nagyközönség előtt. Akiknek persze hirtelen hevesebben kezdett el verni a szívük a látványos Marzaltól, főleg talán azért is, mert ez volt a világ első olyan autója, amelynek az ajtajai szinte teljes egészében üvegből készültek, így gyakorlatilag megmutatva mindent, ami, illetve aki a beltérben helyezkedik el. Akkoriban a Lamborghini Marzal a formai megoldásaival rázta meg az egész autóipart, amelynek utórengései még ma is érződnek egyes Lamborghini típusokon. 

67bertone_lamborghini_tp200_marzal_062.jpg

Ahogyan régen, úgy ma is az eredeti ezüst fényezésben pompázik.

Ferruccio Lamborghini anno azért is bízta meg a Bertone stúdiót, hogy készítsenek egy valódi négyüléses gran turismot a kínálatba, hiszen az akkor már kapható 400 GT egy 2-2 üléses kupé volt, ennek lett a szüleménye ez a nagyon látványos koncepcióautó. Marcello Gandini ekkor már úszott a sikerben a csodálatos Miura miatt, azonban az új megbízás még nagyobb lelkesedést váltott ki belőle. Természetesen nem egy szokványos négyüléses autót produkált, hanem minden idők talán leglátványosabb autóját. Ahelyett, hogy négyajtós formát álmodott volna meg, szakított a konvencionális megoldással és két óriási sirályszárnyas ajtót rajzolt a Marzal oldalaira, így megtartva a kupészerű esztétikát és a négyüléses praktikumot is. 

Üvegház, a teljes üvegfelület 4,5 négyzetméter.

Mindez azonban még csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem csak a tető kapott óriási üvegfelületet, hanem mindkét ajtó egészen a küszöbökig üvegpaneleket kapott, így teljesen átlátszóvá téve az autót. Anno Ferruccio Lamborghini annyira nem volt ettől a megoldástól elragadtatva, meg is jegyezte, hogy "semmi privát szféra, a nők lábai ott lesznek, hogy lássa őket mindenki." No de miért is lenne ez ugyan probléma? Nemde?

Az összesen 4,5 négyzetméternyi üvegfelületet a belga Glaverbel céggel közösen fejlesztették ki, de nem csak ez a Marzal különlegessége. A beltérben a méhsejt mintázatú formák uralkodnak, ez visszatérő motívum a műszerfalon, a kormányközépen, az üléseken, de még az óriási nagy géptetőn is, ami úgy néz ki, mint egy sajtreszelő. 

Az évek során némileg változott a beltér, a méhsejt motívum hangsúlyos.

A lemezek alatt is van pár érdekesség, ami szót érdemel. A Marzal motorja a kis san't agata-i manufaktúra történetének legkisebbje, egy kétliteres soros hathengeres darab, amely 175 lóerőre képes. Ez a motor gyakorlatilag a híres Bizzarini-féle V12-es fele, amely többek között a Miurában is szolgált. A hátsó kerekekre az erőt egy ötfokozatú váltóművön keresztül juttatják el, az egész egység ráadásul a hátsó tengely mögött helyezkedik el keresztben, így az csodálatos és extravagáns koncepció egyben a Lamborghini egyetlen farmotoros autója is. Mindez a Miura 12 centiméterrel megnyújtott alvázára épült, amelynek köszönhetően könnyű volt kialakítani a négyüléses utasteret is. 

Az egyetlen farmotoros Lamborghini.

A Marzal azonban több volt, mint szimpla kiállítási tárgy, Ferruccio Lamborghini a '67-es Monacói Nagydíjra elvitte a Marzalt, hogy ott a szokáshoz hűen a futam előtt a herceg - akkor III. Rainier és a felesége, Grace hercegnő - tegyen egy kört a pályán egy különleges autóval. Akkor a Lamborghini Marzalra esett a választás, amelyen a nézők is meglepődtek. Ezt követően megjárt még pár autókiállítást, az USA-ba is majdnem eljutott, de adminisztrációs problémák miatt nem hagyhatta el az olaszországi kikötőt egészen egy évig, ahol az eső és a sós tengeri levegő nem volt vele túl barátságos. ezután Bertone visszahozatta, majd átfényezték fehér színűre és egészen 1996-ig nem mutatkozott a publikum előtt az autó.

1967-lamborghini-marzal-concept_7.jpg

"Nelásskirács" Lamborghini módra.

1996-ban a Monterey-ben tartott Concours Italiano szépségversenyen tűnt fel, majd sokáig a Bertone Design Study Museumban kapott helyet. Innen 2011-ben került árverésre, ugyanis a Bertone akkora már pénzügyileg igen nagy kutyaszorítóban volt, majdnem pontosan hét évvel ezelőtt (2011. május 21.) a Villa Erba rendezvényen találtak neki új gazdát 1,35 millió euró ellenében. 

1967_bertone_lamborghini_marzal_30.jpg

Az üveg bika teljesen transzparens.

Az elmúlt időszakban teljesen felújították a Lamborghini Marzalt, méghozzá a gyár klasszikusokkal foglalkozó részlegében, a Polo Storico műhelyben, ahol visszakapta az eredeti ezüst fényezését is, sőt még az eredeti Marhal lámpákat is gyárira tudták cserélni.. A két héttel ezelőtti Grand Prix de Monaco Historique.versenyhétvégén pedig ismételten teljes pompájában ragyogott. Persze nem csak állt, hanem Albert herceg  és az unokaöccse, Andrea Casiraghi mentek is vele egy kört a híres pályán, csakúgy mint elődeik tették 51 évvel ezelőtt.

A Marzal ugyan csak egy koncepcióautó maradt, de az egy évvel később bemutatott Espada, amelynek 50 éves évfordulója alkalmából már írtunk itt, sok designmegoldást örökölt a koncepcióról, csak úgy, mint számos más Lamborghini típus is a mai napig. 

Képek, háttérinfók: Bertone, Lamborghini, carstyling.ru

Álmok a múltból: az üveg bika Tovább
Csiszolatlan gyémánt

Csiszolatlan gyémánt

Három évvel ezelőtt vált hivatalossá, hogy a britek legkékvérűbb márkája, a Rolls-Royce is beszáll a luxus SUV-k versenyébe, amelybe azóta már bőven fejest ugrottak az olyan fő konkurensek, mint a Bentley, vagy a Maserati. Pár nappal ezelőtt végre bemutatták a a Cullinan nevű modellt, amely számos paraméterében túlszárnyal minden mást ebben a kategóriában, többek között az árcédulájával is.

rolls-royce-cullinan_2.jpg

A britek amennyire csak lehet konzekvensen kerülik az SUV megnevezést és úgy hivatkoznak a Cullinanra, mint a "minden terepre megfelelő magasépítésű autó." Okés, szóval egy SUV, amellyel a fő céljuk a módosabb és persze fiatalabb vásárlóközönség megszólítása. Torsten Müller-Ötvös, a Rolls-Royce első embere elmondta, hogy az új modell a luxus legtisztább formája egy nagyon praktikus formába öntve. 

Ha már a formánál tartunk, gyakorlatilag fogták a már jól ismert hűvösen elegáns Phantom formát és felfújták egy SUV-vá, ami úgy sikerült, ahogy. Azt hiszem hogy alapvetően megosztó a formaterv, elegánsnak próbál hatni, de a méretei miatt talán pont az elegancia az, amit sikerült belőle kiölni. A hátsó háromnegyedes nézetből elsőre Range Rovernek tűnik, habár az öngyilkos ajtók azonnal elárulják, hogy itt valami másról van szó. Szemből egyértelműen a legújabb Phantom, amit épp magasabbra emeltek a szokásosnál. 

rolls-royce-cullinan_4.jpg

A hátsó rész kialakítására "The Clasp", azaz a kapocs néven hivatkoznak a Rolls-Royce tervezői, ez ugye a márka első olyan típusa, amelynek a hátsó része egy teret képez az utastérrel. A hátsó kialakítása nyúlványa utal a régi idők autóira, amikor még a csomagokat kívülről rögzítették az autókra, hogy több helyet adjanak az utasoknak. A Cullinan csomagtere egyébként 560 literes, amely 1 930 literig bővíthető a hátsó ülések ledöntésével. Szóval a hűtő és mosógép is kényelmesen elfér az új Rollsban.

rolls-royce-cullinan.jpg

A beltérben leginkább a hátul utazókat kényezteti az újdonság, a hátsó ülések kétféle konfigurációban is kérhetőek. A Lounge Seat kialakítása klasszikus módon három főnek ad helyet, ellenben az Individual Seat kialakítás két különálló fotel kényelmével csábít. A két fotel között egy robosztus középkonzol helyezkedik el, amelyben egy minibár kapott helyet whiskys és pezsgős poharakkal, valamint dekanterrel, amelyeket természetesen hűteni is lehet. 

A sofőr ülésben sem lehet azonban panasz semmire, a vezető a legújabb generációs infotainment rendszerrel vezérelheti az autó főbb funkcióit. A Rolls-Royce történetében ez az első érintőkijelzős központi egység, amelyet a középkonzolon elhelyezett Spirit of Ecstasy kontrollerrel is lehet vezérelni. A vezetőt természetesen számtalan segédlet és asszisztencia támogatja, amely ma már standardnak mondható ebben a szegmensben. Van éjjellátó rendszer, négy kamera figyeli az autó környezetét, ütközésre figyelmeztető rendszer, az autó figyeli a keresztirányú forgalmat is, holttérfigyelés, sávtartó automatika, valamint sávváltást támogató rendszer is van, és természetesen teljes az internetcsatlakozás is, WiFi hotspot, öt USB port és vezetéknélküli töltési lehetőség is van a lemerülő mobiltelefonok számára. Mondanom sem kell, hogy a beltérben a márkától megszokott legmagasabb minőségű anyaghasználat és kidolgozás a jellemző, a vevők pedig teljesen személyre szabottan kérhetik az autójukat.

A lemezek alatt a már jól ismert "Architecture of Luxury" platformra építkeztek, amelyet legutóbb az új Phantomnál alkalmaztak. A géptető alatt a 6,75 literes V12-es ikerturbós motor található, amelynek 850 Nm-nyi forgatónyomatéka a Rolls-Royce típusok között elsőként mind a négy kereket hajtja. Kell is a rettenetes erő, hiszen a Cullinan 2 660 kg-ot nyom a mérlegen, de a végsebességét még így is 250 km/h-ban limitálták. A légrugós felfüggesztés több fokozatban állítható, önmagát szintezi az autó, az elektronika ráadásul a másodpercenként elvégzett milliónyi számítás által, amelyeket a négykerék kormányzás, a gázpedál állás, az autó kocsiszekrényének mozgása, valamint a kamerainformációk alapján végez, folyamatosan képes változtatni a lengéscsillapítókat. 

rolls-royce-cullinan_6.jpg

Összességében valóban minden földi jóval kényezteti az utasokat az új Rolls, azonban külsőre inkább tűnik egy csiszolatlan gyémántnak, mint kifinomult luxusautónak. Apropó gyémánt, a Cullinan név a világ legnagyobb drágakő minőségű gyémántja volt, amelyet valaha is találtak. A több mint 621 gramm tömegű drágakövet több darabra vágták, amelyek közül kettő a brit koronázási ékszereket díszíti. A Rolls-Royce Cullinan ára 325 ezer dollártól indul, a határ pedig a csillagos ég. 

Képek, infók: Rolls-Royce

Csiszolatlan gyémánt Tovább
A kis kólásüveg

A kis kólásüveg

50 éves az Opel GT

Autós körökben sokan csak úgy nevezik hogy a mini Corvette, mert úgy néz ki, mint a C3-as 'Vette, mások csak a kis kólásüvegnek becézik, igen az Opel ősi kis sportkupéjáról, a GT-ről van szó, amely idén már az 50. événél tart. Persze a története már jóval több, mint fél évszázados, hiszen egy kísérleti autóként született. Ráadásul olyan ritka szerencsés konstelláció volt anno a németeknél, hogy az álomból sokak örömére valóság lett, és a kis GT az Opel mai napig íródó történetének egyik legjobb fejezetének számít. Egy kis visszatekintő az Opel GT születésére és múltjára.

Mini Corvette, avagy az Opel GT.

Az 1965-ös Frankfurti Autószalonon mindenki szíve hatalmasat dobbant, amikor is az Opel standját meglátták az Experimental GT tanulmányautót. A kis kompakt méretű kupé rendkívül csinos formát öltött, a lapos géptető és az áramvonalas ívek miatt olyan volt, mint egy kis kólásüveg. Az Opel eredeti célja az volt, hogy az Erhard Schnell által megálmodott sportkupéban fogják tesztelni a különféle alváz és motorkomponenseket, amelyeket esetlegesen a későbbi sportos modelljeikben alkalmazhatnak. Ekkor még eszük ágában nem volt szériában gyártani a GT-t, azonban a frankfurti elsöprő siker meggyőzte az Opel vezetését. 

Az Experimental GT eredetileg szögletes fényszórókat kapott.

Három évnyi további fejlesztőmunka kellett ahhoz, hogy 1968-ban végre piacra kerüljön az Opel GT, amely egyben úttörő is volt az európai autós világban, hiszen ez volt az első európai koncepcióautó, amelyből szériagyártmány lett, másrészt akkoriban ez volt az iparág megfizethető álom sportautója, legalábbis itt Európában. 

opel_gt_diesel_2.jpg

A dudenhofeni tesztpálya rekordere volt a dízel prototípus.

A végleges áramvonalas forma sokaknak az 1967-ben piacra került C3-as Corvettet juttatta az eszébe, innen ered a mini Corvette elnevezés, mint a típus másik beceneve. Ekkoriban ugye már javában a GM-é volt az Opel, hogy mennyire ihlette meg a tervezőket a forma, arról nem szól a fáma, de ha belegondolok az Opel korabeli KAD típuscsaládjába, akkor talán érthető az amerikai hatás. 

1973_coggiola_sylvia.jpg

Sergio Coggiola készítette a GT alapjaira a Sylvia koncepcióautót (1973).

A széria típust az Opel a franciákkal kooperációban gyártotta, a karosszériát Brissonneau et Lotz készítette, ők fényezték is az autót, illetve szerelték a belteret, míg a hajtásláncot az Opelnél kapta meg a kis kupé. A lemezek alatt főként a B Kadett műszaki alapjait használták, innen származott az 1,1 literes 60 lóerős és az 1,9 literes 90 lóerős motor is. A vásárlók körében természetesen ez utóbbi nagyobb és erősebb motor volt a népszerű, az észak-amerikai piacra is ebből került a legtöbb, ráadásul ott még az opcióként rendelhető háromfokozatú automatikus váltómű is népszerű volt. 

imagen_1867.jpg

Még elektromos változatot is készítettek belőle.

1971-ben az 1,9-es motor egy gyengébb, 83 lóerős változatát, amelyet a Junior kivitelbe szereltek. A GT/J változat többek között megszabadult a krómozott díszítőelemektől. Ebből a változatból csak 10 760 példány készült, így a gyűjtők körében igen népszerű, csakúgy, mint az első modellévben készült néhány száz darab még teljesen kézzel készült darab. Ugyanakkor az 1,1 literes motorral csak 3 573 darabot készítettek 1970-ig. 

15068672922_fb53a1e687_b.jpg

Az Aero GT csupán csak álom maradt.

Az Opel kupéját egészen 1973-ig gyártották, a pályafutása során valamivel több, mint 103 ezer példányt gyártottak, ezek közül elég sok az észak-amerikai piacra került, ott a Buick szalonokban értékesítették a típust. Ma már féltett kincs egy szép állapotban lévő példány, és olykor-olykor még felbukkan néhány pajtalelet, főként az USA-ban. 

A kis kólásüveg Tovább
Brabus, a Mercedes finomító

Brabus, a Mercedes finomító

A fekete autóiról híres tuning stúdió, a Brabus mára már annyira kinőtte magát, hogy akár a Ruf-hoz hasonlóan őket is lehetne nyugodtan külön autógyártónak nevezni. A bottropi varázsműhelyben nem restelltek sohasem felhúzni az Adidas Superstar cipőhöz a Boss öltönyt, persze a cipő sem ütött ki nagyon, hiszen az is szinte mindig teljesen fekete. A Mercedes-Benz álomgyár a stuttgarti márka legkisebb modelljétől kezdve egészen a legnagyobbig kínál különféle optikai kiegészítőket és természetesen változatos teljesítménycsomagokat immáron bő 40 éve. A Brabus történetét mostanság egy sötét árnyék burkolta be, a cég alapítója, Bodo Buschmann pár nappal ezelőtt az örök égi utakra tért, az ő emlékére tekintünk most vissza a cég történetére.

20180502060945_c3c0900fa97504d77b610adf8c9a0c55_5.jpeg

Régi szép idők, 190E díszítősorral.

Az ifjú Buschmann a húszas éveiben a jogi és gazdasági tanulmányai alatt a saját Mercedesét szerette volna egyedivé tenni, azonban a korabeli tunerek kínálata nem találkozott az ő elképzeléseivel, ezért úgy döntött, hogy a szülei autószalonja mögötti udvarban megalapítja a saját tuningműhelyét. 1977 őszén jegyezték be a BRABUS GmbH-t, amelyet Bodo Buschmann és Klaus Brackman alapítottak, a kettejük családi nevének első három betűjéből jött a márkanév, a Brabus, amelynek híres B betűs logója büszkén virít a legerősebb Mercedesek orrán. 

smart.jpg

A legkisebb is számít, 130 lóerős a Brabus által átgondolt smart.

A kis műhely gyorsan kinőtte magát és Bottrop városában létesült az első üzem, a cég innentől kezdve óriási gyorsasággal fejlődött, olyannyira, hogy ma már ez a világ legnagyobb független tuning vállalata és öt fő üzemegységgel rendelkezik, ahol a különféle kiegészítők készülnek, illetve a csillagos autók esnek át egy erőteljes szteroidkúrán. Érdekesség, hogy a Startech is hozzájuk tartozik, amely az angol Jaguar és Land Rover páros autóira specializálódott. 

500E, csakhogy ebben egy 7,3 literes V12-es motor dolgozik.

Az AMG-hez képest a Brabus autói nem csak megjelenésükben térnek el, hanem az üzleti filozófia is különbözik a Mercedes házi tuningmárkájától. A Brabushoz ugyanis bármelyik Mercedes-Benz, smart, vagy Maybach tulaj elviheti az autóját, hogy aztán az igényei szerint alakítsák át, ugyanakkor már új autóként is meg lehet rendelni a Mercedes kereskedésekből a kiválasztott típust a Brabus kiegészítőivel, továbbá motor, futómű, kipufogó, valamint aerodinamikai tuningcsomagjaival. 

Ha kevés egy Black Series SL, vagy tovább kell csiszolni egy SLR McLarent, akkor csakis a Brabus jöhet szóba, a C63 AMG-től négyszer drágább Bullitról nem is beszélve.

Az elmúlt négy évtized során számos irányban fejlődött és terjeszkedett a Brabus, a cég egyedileg tervez és alakít át yachtokat, privát repülőket, ugyanakkor a fő vonal mindig is az autókhoz kötötte őket, ma már hivatalos Mercedes-Benz szerviz is tartozik hozzájuk, valamint a Brabus Classic által a csillagos márka klasszikus autóinak a felújításával is foglalkoznak, ugyanakkor a tervezőrészlegük számos autóipari cégnek nyújt különféle szolgáltatásokat szerte a világon. 

b17aa0324.jpg

"Soha nem a pénzért, hanem a szenvedélyért dolgoztam."

Prof. h.c. Bodo Buschmann igazi benzinvérű álmodozó volt, aki volt olyan szerencsés, hogy az álmait meg is valósítsa. A Brabus által örökre beírta magát az autós nagy enciklopédiába, amelyben a márka története további fejezetekkel bővül. Bodo Buschmann 2018. április 26-án, 62 éves korában tért az égi Autobahnra, ahol talán most is egy Rocket 900-nak próbálgatja az 1 500 Nm-nyi forgatónyomatékát. 

Fotók, háttérinfó: Brabus

Brabus, a Mercedes finomító Tovább
Polski Coupé, a lengyel Lotus

Polski Coupé, a lengyel Lotus

Álmok a múltból

Tiltott fejlesztés. A kommunizmus idején ez a két szó volt a mérnökök nagyon is valóságos rémálma, és egyben sokat elárul az akkori időszakról. A fejlődésnek nem lehet gátat szabni, előbb-utóbb utat tör magának. Az áttörés csak a 80-as évek végére következett be, addig viszont számtalan újabb fejlesztésű KGST autó végezte a raktárban, vagy a zúzdában. Így nem lehetett alfás vonalvezetésű, orrmotoros Škoda 720-asunk, Zwickauban ezért ontotta magából a 90-es évekig a végtelenül elavult 601-es Trabantokat a gyár, döcöghettünk a Wartburgokban, és a 70-es évek végére teljesen elavult Zsiguli is ezért maradt velünk, miközben a vasfüggöny szerencsésebb oldalán olyan autókkal közlekedtek, amikről mi itt még álmodni sem mertünk. A legtöbbet gyerekfejjel úgy fogtam fel a 80-as években, mintha csak az amerikai, vagy NSZK filmek díszleteként szolgálnának, annyira voltak valóságosak, mint a minden epizódban repkedő Lee tábornok. Szerencsére akadt néhány kivételes alkalom, amikor a szürkeségbe fojtott mérnökök mégis eljátszhattak kicsit a rendelkezésre álló szerény eszköztárral. Az egyik ilyen lehetőség 1973-ban, Lengyelországban kínálkozott.

polski_1100_coupe_3.jpgEbben az évben Zbigniew Wattson, az FSO gyár mérnöke új feladatot kapott. Sportkupét kellett terveznie és építenie az amúgy licenc alapján Polski Fiatokat készítő vállalatnak, azt bizonyítva, hogy a lengyel ipar milyen csodákra képes. Az apropót a Lengyel Népköztársaság létrejöttének közelgő harmincadik évfordulója adta, amiből az következik, hogy inkább egy mutogatni való dísztárgyra volt szükség, nem pedig szériaérett, gyártható autóra.

polski_1100_coupe_6.jpg

Ennek ellenére Wattson és kollégái kitettek magukért. 1974-ben, Varsóban bemutatkozott a Polski Fiat 1100 Coupé.

A forma erősen hasonlít a két évvel később, 1976-ban bemutatkozó Lotus Esprit vonalaira. Mielőtt bárki is nekiállna konteókat gyártani, leszögezném, hogy Giugiaro már 1972-ben bemutatta a leendő sportkocsi formatervét Torinóban. A formához tehát kaptak némi ihletet, és az FSO volt olyan szerencsés helyzetben, hogy a Fiat, valamint a Fiat-licenc alapján készülő KGST autók alkatrészeit is felhasználhatta a projekthez.

polski_1100_coupe_2.jpg

Az egyik legfontosabb Fiat-alapú, ám keleti blokkból származó alkatrész a Zastava gyárból érkezett, az 55 lóerős, 1100-as motor formájában. Ezt a hátsó tengely elé építették be, keresztben, ahogy azt illik. Ez a teljesítmény már akkoriban sem volt sportkupéhoz méltó, de ez fért el az autóban és ez állt rendelkezésre, a „Nagypolski” motorja nem fért volna el, és az a technika amúgy is a hosszában beépített motorról, hátsókerék-meghajtásról szólt. Azért a helyben gyártott típusból is kerültek be fődarabok, például az első futómű, vagy a padlólemez középső része, di a pedálok, a lámpák valamint a fékek is a Nagypolskiból kerültek a Coupé műanyag testére/testébe. Érkeztek azért a Fiat raktárából is alkatrészek. Ilyen volt a 128 Sport felniszettje, az X 1/9 kormánya, és a hátsó futómű is olasz földről került a lengyel sportkocsiba.

polski_1100_coupe_5.jpg

Az autó nagy sikert aratott, pedig a gyenge motor csak 140 km/h-s sebességre volt képes felgyorsítani a 900 kg-os önsúllyal rendelkező gépet. A fogyasztási adat is fennmaradt az utókor számára: 8 liter benzinre volt szüksége 100 km-enként. A menettulajdonságok közül kiemelték azt, hogy erősen túlkormányzott volt a Coupé, a hátulja sokszor akarta előzni az elejét.  

Már a tervezéskor biztosak voltak benne a mérnökök, hogy az autó soha nem kerül gyártásba. Az egyetlen megépített példányt sem lehet már megtekinteni sehol, hiszen a kor szellemének megfelelően nem egy múzeumba, hanem zúzdába került a 70-es évek végén. Bele sem merek gondolni, hogy mit érezhetett az, aki megnyomta a gombot, hogy elpusztítsa. A Polski Fiat 1100 Coupé emlékét, valamint a lengyel mérnökök kreativitását mindössze néhány tucat megfakult fénykép őrzi.

polski_1100_coupe_4.jpgAz FSO aztán a többi KGST-beli gyárhoz hasonlóan még hosszú éveken át ontotta magából a végtelenül elavult gépeket, amikben a fejlesztés kimerült egy-egy díszléc, vagy kapcsoló cseréjében, illetve áthelyezésében.

Polski Coupé, a lengyel Lotus Tovább
Egy újabb Maybach vízió

Egy újabb Maybach vízió

A napokban zajlik éppen a Beijing Motor Show, vagy más néven a Pekingi Autószalon, ahol szinte minden jelentős márka képviselteti magát, hiszen a kínai új autó piac talán ma az egyik legfontosabb a világon. Egyrészt a kínaiak sokan vannak, ezért sok autót el lehet adni arrafelé, másrészt a nagy számok törvénye alapján jóval több prémium és luxusautó is gazdára talál a nagy vörös sárkány országában. Ezt a hullámot a Mercedes-Benz már régóta meglovagolja, ezért nem véletlen, hogy a legújabb koncepcióautójukat, a Vision Mercedes-Maybach Ultimate Luxury SUV-nek itt tartották a premierjét, illetve egy kisebb autó, az új A-Klasse szedán változatát is itt villantották meg először.

vision-mercedes-maybach-ultimate-luxury-concept_4.jpg

Az új Maybach koncepcióról korábban már szivárogtak ki fotók, amelyek alapján sokan megosztónak ítélték az autó formáját, hiszen egy olyan SUV-ról van szó, amely szedán sziluettel rendelkezik, azonban ez sem véletlen. Kínában ugyanis a luxusautók kategóriájában a hosszított szedánok és az SUV-k a legnépszerűbbek, így teljesen kézenfekvő volt, hogy a legfőbb piacon ezt a két közkedvelt karosszériaformát egyesítik egy autóban. 

A külső designt illetően az orrészen nagy hangsúlyt kapott a méretes hűtőmaszk, amely teljes mértékben krómozott, ezek a korábbi Vision Mercedes-Maybach koncepciókról köszönnek vissza, csakúgy mint a vékony első fényszórók. Hátul három-három négyzet alakú LED csoport világít, amelyek fölött az autó teljes szélességében átível egy króm díszléc. Az autó hossztengelye mentén pedig egy határozott él osztja ketté a karosszériát, illetve a panorámatetőt és a hátsó üveget is. Mindez óriási méretű kereken gurul, ráadásul jelentős a hasmagasság is, ami talán szürreálissá teszi az egész koncepcióautó megjelenését. Talán, ha alacsonyabb lenne a szabad hasmagasság, vagy a szedán forma helyett teljes SUV lenne, akkor kiadná az aranymetszés szabályait. 

A-Klasse Sedan

Két végletet vitt el Kínába a Mercedes-Benz az idei szalonra, az egyik a Maybach SUV koncepciója, a másik véglet pedig a márka legkisebb modelljének, a nem régiben bemutatkozó A-Klasse négyajtós változata, amelyből kapásból a hosszított változatot mutatták be. Ez sem véletlen, hiszen a kínaiak szeretik a hosszított prémium autókat, szinte minden magára valamit is adó prémium gyártó kínál ilyen változatot több típusából is. A kis újdonság legalább annyira stílusos megjelenésű, mint az előd alapjaira épülő és még jelenleg is futó CLA, habár a tetővonalat nem húzták túl kupésra, amely előnyös a hátul ülők részére. 

A lemezek alatt teljesen elektromos hajtásláncot találunk, négy elektromos motor hajtja az össze kereket. A rendszerteljesítmény 738 lóerő, amelyet egy 80 KWh kapacitású akkucsomag táplál. A hatótávolság 322 km, amely reálisnak tekinthető az autó méreteit és feltételezhetően jelentős saját tömegét tekintve. A gyorstöltő által öt perc alatt 100 km távolságra elegendő árammal lehet feltölteni az akkumulátorokat. 

A Maybach vásárlói természetesen a csúcsluxust és kényelmet várják el az autótól, ilyen téren is a legeket próbálja vizionálni az újdonság. A tervezők főként a hátul utazókra helyezték a fő hangsúlyt, két teljesen állítható fotel fogadja az itt helyet foglalókat. Az összes ülés Chrystal White színű Nappa bőrözést kapott, amelyből jutott a középkonzolra és a műszerfalra is. Ezt a színt a sötét nemes fa és a valódi rózsaarany díszítések törik meg. A hátul utazókat továbbá egy teás szett is várja, amely a középkonzolban van elbújtatva, ez a rész egyébként fűthető is, tehát az ital melegen tartása is megoldott. 

Az, hogy a Mercedes-Maybach ilyen formában fog-e a jövőben SUV-t kínálni a portfóliójában az erősen kérdéses. Annyi azonban bizonyos, hogy lesz SUV a közeli jövőben, de az feltételezhetően az újonnan érkező GLS-ből fog készülni.

Képek, infók: Mercedes-Benz

Egy újabb Maybach vízió Tovább
Reggeli rozsda: Michelotti XK140

Reggeli rozsda: Michelotti XK140

Schepens úr a belgiumi Gent városában élt, ahonnét a Mondeónk is származik, de az egy másik történet. Szóval térjünk vissza a belga úriemberhez, aki maga is karosszériaépítő és autóbolond volt, ráadásul szép kis gyűjteményt hagyott hátra maga után. A kollekciójában olyan darabokra leltek, mint egy C1-es Corvette, egy Ferrari 308 GT4, egy első generációs Jaguar E-type, amely vélhetően a francia piacra készült, hiszen sárga fényszórói vannak, egy Wolseley és néhány Citroën. Azonban ezeken is jócskán túltesz a gyűjteményének koronaékköve, a Michelotti-féle Jaguar XK140 kupé. 

069156396266cab92ef63784da18cab52a7c535e.jpeg

Az egykoron patinás és nagyszerű autókat gyártó Jaguar 1954 és 1957 között készítette az XK120 utódját, az XK140-et, amelyből készült roadster, kabrió és kupé is. A csodálatos vonalvezetésű sportautó az elődjéből örökölte a Jaguar XK motort, amelynek teljesítményét 10 lóerővel megemelték, így alapból 190 lóerő röpítette az egyébként nem olyan légies (közel 1,5 tonna) autót 200 km/h sebességig. Létezett persze ettől egy még erősebb, 210 lóerős változat is, amely a C-type hengerfejét kapta meg. 

A belga garázslelet igazi ritkaság, ugyanis a különféle források úgy hivatkoznak, hogy a torinói Michelotti karosszériaépítő manufaktúra maximum két vagy három Jaguar XK140 típust karosszált egyedileg. Az autót eredetileg Jeanne Gaymard részére készítették, akinek 1955 június 10-én szállították le a gyárilag krém színű kupét, amelynek a belterét kéttónusú kék bőrrel vonták be. Érdekesség, hogy bár Gaymard párizsi származású volt, de az autót a szintén francia Haute Vienne-ben regisztrálta. A francia Jaguar szakértő, Bernard Viart szerint az autó 1957-ben egy baleset részese volt, amelyben az eleje súlyosan megsérült. Olyannyira, hogy javítani már nem volt érdemes, ezért szükség volt egy teljesen új karosszériára, ezután került az autó Torinóba, ahol Michelotti szabta rá a teljesen új kupé formát, amely az eredeti kerekded ívekkel ellentétben sokkal szögletesebb lett, ráadásul az első és hátsó lámpákat is teljesen kicserélték. Vélhetően 1960-ban, vagy 1961-ben kapta meg az egyedi felépítményt, illetve pár extrát is. Többek között a C-type hengerfejével szerelt motort és a szintén ugyanezen típusról ismerős oldalt kivezetett kipufogót. 

Sajnos a típus múltja nem teljesen dokumentált, ezért ezt követően a '70-es évek végén tűnt fel ismét a klasszikus brit autókkal kereskedő Stephen Langton-nál, akinél a francia Jaguar gyűjtő, Roland Urban megbízásából vizsgálta meg először Viart. Később az ő gyűjteményébe került aki tárt karokkal várta az angol-olasz ritkaságot. Urban szerette volna kiszínezni az autó múltját, ezért azt a történetet kerítette köré, hogy a híres francia színésznő, Brigitte Bardot autója volt. Ezt persze később a színésznő titkárja cáfolta, hiszen Bardot-nak sosem volt Jaguarja. 

Persze a Bardot sztori nélkül is kellően érdekes és egyedi autóról van szó, amelyet a legutolsó tulajdonosa 1999-ben vásárolt meg egy brüsszeli klasszikus autó shown. Schepens úr bár jó állapotban szerezte meg ezt a ritka Jaguart, mégis szerette volna restaurálni, a fényezés előtti állapotig jutottak el, amikor is a tulaj az örök égi utakra tért. Szerencsére az autó minden alkatrésze megvan és várja új gazdáját, aki remélhetőleg visszaállítja a régi fényébe. A Bonhams aukciós ház május 13-án Monacóban fogja árverésre bocsátani az autót. Mivel a dokumentációja hiányos, ezért csak óvatos kikiáltási árat fognak megszabni, hozzávetőlegesen 10-15 ezer euró körül, de a végső ára könnyedén ennek a tízszerese is lehet. A gyűjtemény többi részét pedig szeptember 1-jén a Bonhams Beaulieu Autojumble aukcióján szeretnék értékesíteni. A befolyt bevételből egy genti állatmentő alapítványt fognak támogatni.

Képek, háttérinfók: Bonhams

Reggeli rozsda: Michelotti XK140 Tovább
Tuning a múltból: gyorsítócsíktól az Angel Eyes-ig

Tuning a múltból: gyorsítócsíktól az Angel Eyes-ig

Tuning. Biztosak lehetünk benne, hogy egyidős az autózással, akár a teljesítményt érinti, akár a megjelenést. Minden korszaknak megvolt a maga divatos kiegészítője, ezek közül gyűjtöttem össze néhányat. Kétségkívül nosztalgikus a fagolyós üléshuzat, a Videoton hangszóró és társai, de igyekeztem érdekesebb, vagy ritkábban szóba hozott, ám mégis népszerű dolgokat kiemelni.

60-as évek: játék a színekkel

A hatvanas évek talán legemlékezetesebb optikai kiegészítője a mai napig felbukkan az autókon: ez a gyorsítócsík. Bizony, a boyracer-autókon látható dupla csík ebből a korszakból származik. A jól ismert párhuzamos csíkok másik neve Le Mans csík, így már le is lőttem a poént, hogy honnan került a lakótelepi szuperspórkocsikra. A fehér-kék színkombináció, amiben először feltűnt ez a megoldás, a versenyautók világában az USA színeinek számított (a versenyautók nemzeti színeiről itt írtunk korábban), és Briggs Cunningham autóin jelent meg ebben a formában, még az ötvenes években. Első viselője a Cunningham C2-R versenyautó volt, utcai autón pedig 1965-ben a Ford Mustangon mutatkozott be.

c2r.jpg

70-es évek: viszlát, króm tükör!

Engelmann-tükör, vagy ahogyan mindenki ismeri, a Manta-tükör. Hogy mikor jelent meg először, arra nem találtam pontos adatokat (ki törődik vele, hogy mikor jelent meg, ha jól néz ki), mindenesetre az Opel Mantákról emlékszik rájuk a többség.

engelmann.jpg

A csepp formájú, műanyag tükrök egyébként még mai szemmel is tetszetősek, ellenben saját bőrömön tapasztaltam, hogy arra, amire hivatottak - tehát a visszapillantásra - teljesen alkalmatlanok. Az első Zsigulimon voltak ilyen tükrök, sokat kínlódtam velük az óriási holttér miatt. Mivel a felszerelése könnyű volt, és gyakorlatilag minden autót képes volt feldobni, így elég elterjedt kiegészítőnek számított a maga idejében.

lada_0002.jpg

 

80-as évek: műanyagot mindenre!

A 80-as években már éltem, így gyerekként dereng néhány korabeli holmi, de a leginkább emlékezetes az itthon nelásskirácsként, macskalétraként ismert hátsó szélvédő árnyékoló. Születését a hatalmas, döntött szögű hátsó üvegek megjelenésének köszönheti, innen vándorolt át aztán a családi limókra. Mostanában, a retro jegyében ismét keresett kiegészítő lett. Az eddig említett dologkkal ellentétben ez nem csak a külső megváltoztatására szolgál, hanem hasznos is lehet, megóvja a hátsó utasokat a tűző nap sugaraitól.

miura.jpg

90-es évek: gömbölyű műanyagot mindenre!

Az M3-as tükör a 90-es évek végének kötelező kiegészítője volt. A jellegzetes formájú, dupla szárú visszapillantó tükör a BMW E36 M3-as változatán jelent meg, és elég hamar népszerű lett tuner-körökben, noha egyetlen Opel Calibrából, vagy hármas Golfból sem faragott M3-as BMW-t.

m3.jpg

00-ás évek: látsszunk prémiumnak!

Az ezredforduló utáni időszakból két alkatrész dereng, ami sajnos még napjainkban is használatos. Az egyik a BMW E39 ráncfelvarrásakor megjelenő Angel Eyes lámpa, ami csakis és kizárólag a ráncfelvarrott E39-es BMW-nek áll jól, a másik pedig a Lexus-lámpaként, kristálylámpaként ismert szörnyűség, ami még a Lexusokon is irtó rondán nézett ki. Utóbbi egyébként nem is a Lexuson, hanem a Toyota, Altezza nevű modelljén mutatkozott be 1998-ban (Lexus-jeles verziója egy évvel később érkezett). Átkozott legyen, aki megtervezte! Gyakran jár ez a két alkatrész párban az autókhoz, legutóbb egy F Astrán láttam őket együtt, ki is égett a retinám.

altezza.jpg

A fenti felsorolásból is látható, hogy aki ki akart tűnni a szürke tömegből, az először az autó színével igyekezett megtenni ezt, majd később egyre inkább elmerültek a részletekben a tunerek. Az általam összegyűjtött kiegészítőknek az is közös tulajdonsága, hogy viszonylag könnyű őket felszerelni az autóra akár egy parkolóban is, ez pedig minden korszakban kedvezett a barkácsoló kedvű, többnyire nem túl jó ízléssel megáldott ifjaknak. Te mivel tetted egyedivé az autódat?

Tuning a múltból: gyorsítócsíktól az Angel Eyes-ig Tovább
Yankee or Ghia

Yankee or Ghia

Bizonyára sokak számára ismerős a kis vörös és kék színben pompázó pajzsos logó, amelynek a tetején egy korona díszeleg és a közepén ott a híres felirat: Ghia. Az ifjabbak vélhetően a Ford prémium felszereltségi szintjére gondolnak elsőre, amely számtalan Mondeón és Scorpión díszelgett, helyét ma már a Vignale váltotta fel. Az idősebbek számára is vélhetően a Ford Orion ugrik be Ghia felszereltséggel. Vannak persze olyanok is, az igazi benzinvérűek, akiknek a szívük helyén is olajpumpa van, ők nagyon jól tudják, hogy a Ghia egykor a neves olasz karosszériaépítők sorát gyarapította, egy rövid ideig pedig saját autókat is gyártottak. 

dsc07852.JPG

Ghia 450 SS, csak három példány készült gyárilag Maserati zöld színben.

Ugorjunk vissza az automobilizmus kialakulásának hajnalába, egészen pontosan 102 évet. Torino környékén már javában nőtt ki a földből az olasz autóipar fellegvára, Alfa Romeo, FIAT, Lancia, ezek a gyártók akkoriban az olasz autógyártást jelentették, a köréjük szerveződő beszállítók és formatervező irodák mindegyike az ő igényeiket próbálta minél magasabb szinten kiszolgálni. Ez utóbbiak közé tartozott az 1916-ban megalapított Carrozzeria Ghia & Gariglio, amelyet Giacinto Ghia és Gariglio közösen alapítottak. A két világháború között a kis manufaktúra elsősorban könnyű, alumínium szerkezetű karosszériákat készített a fent említett neves olasz autógyártóknak. A II. világháború alatt a lebombázott üzemet újból felépítették, majd a névadó 1944-ben bekövetkező halála után a céget eladták Mario Boano és Giorgo Alberti részére. '53-ban Boano ott hagyta a céget és a részesedését átadta Luigi Segre részére, akinek az irányítása alatt felvirágzott a kis stúdió. Giovanni Savonuzzi került a formatervezési részleg élére, neki köszönhetően az olasz formatervezés világhírűvé vált és alapvetően befolyásolta a világ korabeli autóipari formatervezési trendjeit. 1953 és 1963 között a világ szinte összes neves autómárkájának terveztek, a Fordnak elkészítették a Lincoln Futura koncepciót, az Angyal Volvo, avagy a P1800 is nekik köszönheti a formáját, néhány Ferrari is készült az ő öltönyükkel, és a legszebb dolog, ami a VW Bogárral valaha történt, az pedig a Karmann Ghia képében manifesztálódott. 

1963_ghia_g230s_04.jpg

Gilberto Colombo műve, a Fiat G230S Coupe ihlette a Ghia 450 SS-t.

A Ghia már az '50-es évektől fogva nagyon szoros kapcsolatot alakított ki a Chryslerrel, nekik 19 különleges koncepciót készítettek, Virgil Exner egyszerűen rajongott az olaszok stílusáért. Szerencsére nem csak álomképek készültek a Ghia által a Chryslernek, hanem az amerikai márka műszaki alapjait felhasználva Ghia márkanév alatt, ha csak rövid ideig is, de 1961 és 1967 között három önálló típust is készítettek limitált példányszámban. Ezek közül az utolsót, a Ghia 450 SS-t szűk egy évig gyártották, a fáma szerint mindösszesen 56 példány készült belőle, habár pontosan azt nem tudni, hogy elkészült-e mind az 56, illetve arról sincs információ, hogy esetlegesen nem készült-e legalább egy prototípus, mint 57. példány.  Mára a létező 450 SS típusok száma igencsak megcsappant, húsz körüli a létező autók száma, amelyek közül kettő jelenleg éppen Magyarországon újul meg.

ReCar - Classics & Customs

A festői szépségű Sopronban található kis műhely immáron 10 éve várja a klasszikus autók szerelmeseit. A ReCar műhelye a veterán járművek restaurálására és karbantartására specializálódott. A műhely kapuján már számtalan autócsoda gördült ki úgy, mintha csak újként gurult volna le a gyártósorról, sőt még akár jobb kondícióban is. Olyan autókülönlegességek és egzotikumok írhatóak a ReCar csapatának a neve mellé, mint az Aston Martin DBS, a Maserati Ghibli, az Iso Rivolta, vagy a Volvo P1800, ugyanakkor számos amerikai klasszikus izomautó is megfordult már náluk: Mustangok, Corvettek, de olyan óriási cirkálók is, mint például a Buick vagy a Lincoln. Egy nagyon barátságos és magas szintű munkát végző csapatról van szó, akik minden autót úgy kezelnek, mintha az a sajátjuk lenne. Ha restaurálásról van szó, akkor a ReCar-os fiúk nem viccelnek, és ezt a két szemünkkel láttuk!

dsc07876.JPG

Az olasz stílus és design, valamint az amerikai technika ötvözéséből a legtöbb esetben eddig valami igazán jó autó sült ki. Gondoljunk csak az Iso Grifo, vagy a Bizzarrini 3500 GT típusokra, azt hiszem egyikre sem mondanánk nemet. Ebbe a körbe tartozik a Ghia 450 SS is, és amióta közelről is megismerkedtünk vele, azóta lidércként kísért minket, gyönyörű és egyben pokolian jó autó, egy csodálatos kabrió. 

Erősen hiányos és lepusztult állapotában lelték fel egy amerikai garázsban, így került a ReCar csapatához.

A 450 SS típus ötlete a híres hoolywoodi producer, Burt Sugarman fejéből pattant ki, aki a húszas éveiben a Road & Track magazin egyik 1960-as számának borítóján meglátta a Ghia által tervezett Fiat G230S kupét, amely a torinói márka 2300-as modelljén alapult. Ezt követően Sugarman elkezdte meggyőzni a Ghia-t, hogy tervezzenek olyan modellt, amely designban nagyon hasonló a G230S modellhez, de az erejét amerikai V8-as motor adja. Ekkoriban még megvolt a kapcsolat a Chrysler felé, akik épp a '60-as évek középen mutatták be a saját pony car-jukat, ez volt a Plymouth Barracuda, amely remek alapul szolgált a Sugarman által szorgalmazott elképzelésekhez. A Ghia 450 SS típus az első generációs Barracuda műszaki alapjaira épült, felhasználva annak alvázát, futóművét és a hajtásláncot is. 

2014-10-01-5056.jpg

Az alapjaitól kellett újjáépíteni az egész autót. 

A formaterv mondhatni magáért beszél, letisztult vonalak, azonnal felismerhető Ghia jegyek, mint például a dupla körlámpa, illetve a felfelé kunkorodó első és hátsó lökhárítók, amelyek a kocsitest vonalaiba tökéletesen illeszkednek, az utolsó simításokat maga Giorgetto Giugiaro végezte. A 450 SS-t 2+2 üléses kabrióként álmodták meg, amelyet zömében Hoolywoodban értékesítettek, akad azonban egy kivétel is, de erről egy kicsit később. Az autóhoz akkoriban csak kétféle extrát lehetett rendelni, egy hard top tetőt és a Borg Warner által gyártott klímát. Gyárilag a Chrysler-féle háromfokozatú automatikus TorqueFlite váltóművet társították a V8-as Commando motorhoz, de felár nélküli opcióként az A833 típusú négyfokozatú manuális váltóművet is lehetett választani. 

2014-09-03-4673.jpg

Félúton az újjászületés rögös útján.

A cikkünk főszereplője, a csodálatos zöld fényezésben pompázó példány nem volt mindig ilyen szépen csillogó autó. 2013-ban bukkantak rá Indianapolisban, egy viszonylag száraz raktárban pihent, azonban igen szomorú állapotban volt. Valamikor a '80-as években még az első tulajdonosa ütközhetett vele, ekkor gyakorlatilag az autó egész eleje megsemmisült. Az 1980-as évek végén került a második gazdájához, aki így-úgy próbálta helyreállítani a károkat, de sajnos ez nem javított sokat ezen a 450 SS helyzetén, sőt inkább csak kontárkodtak rajta. Az ebay-en kezdték el árulni, ahol még lerongyolt állapotában is bő 35 ezer dollárt kértek érte, ez valahol érthető, hiszen egy nagyon ritka kabrióról van szó, amely újkorában is három Corvette árába került (kb. 12-13 ezer dollár). Mondanom sem kell, hogy akadt is új gazdája, aki meglátta még a roncsban is a különleges lehetőséget, és elhatározta, hogy teljesen felújíttatja. 

Három év munkája, a képek magukért beszélnek, a Ghia 450 SS ezen példánya ismét ragyog.

Az új tulaj azonban nem bízta a véletlenre a dolgot, a legjobb helyen akarta tudni ezt a különleges autócsodát, ahol az utolsó csavarig újjávarázsolják. Így került ez a Ghia 450 SS példány Magyarországra, méghozzá a soproni ReCar csapatához, akiknél már számtalan klasszikus autó született újjá. Az autó gyakorlatilag egy romhalmaz volt, ahogy elkezdték szétszedni sajnos kiderült, hogy nem teljesen volt száraz az a hely, ahol tárolták, a motorban például számos csavar be volt rohadva, amelyeket ki kellett varázsolni. Továbbá nagy nehézséget okozott, hogy a típusról alig volt elérhető műszaki leírás és tervrajzok. Itt jön a nagy csavar a történetben, ugyanis egy másik példány is a ReCar-hoz került teljes felújítás gyanánt. Ez a sokkal jobb kondícióban lévő autó szolgált mintául a nem régiben elkészült zöld kabrióhoz, amely felújításának a részleteiről az alábbi videóban mesélt nekünk Krisztián, aki az autó teljes újjászületésénél bábáskodott. 

Mondhatni szinte hihetetlen, egy nagyon ritka típusból egyszerre kettő is kis hazánkba kerül, hogy itt szülessenek újjá. A Ghia 450 SS nyugodtan mondhatom, hogy egy olyan autó, amely még az olyan nagy és patinás autós rendezvényeken is ritkaságszámba megy, mint Pebble Beach, vagy a Comói-tó partján rendezett Villa d'Este. A történet itt még természetesen nem ér véget, hiszen ahogyan azt a videóban is elmondtuk, az Alejandro de Tomaso által használt példány teljes felújítását végig fogjuk követni a Kincsek a garázsból című rovatunkban! Tartsatok továbbra is velünk!

Fotók: ReCar, Kiss János "Janika" - vancello.hu

Videó: Kiss János "Janika" - vancello.hu

Yankee or Ghia Tovább
Újdonságok a Genfi Autószalonról

Újdonságok a Genfi Autószalonról

Nem olyan régen sorra vettük az idei egyik legnagyobb nemzetközi autós seregszemle, a Genfi Autószalon legérdekesebb koncepcióautóit. Akkor megígértük, hogy bemutatjuk azokat az újdonságokat is, amelyek nem csak jövőképeket vetítenek elénk, hanem szériaérett modellek, amelyeket meg is lehet majd vásárolni. Válogatásunk második felében sem feltétlenül csak hétköznapi autók kerültek, hanem megpróbáltuk a legérdekesebb modelleket összegyűjteni, íme.

_dmp8054.jpg

Audi

Azoknak sem kellett csalódniuk az ingolstadti márka genfi kínálatában, akik a sportosabb vonalat kedvelik, az ő kedvükben a házi tuningmárka, az ABT Sportsline járt, akik bemutatták az RS4 Avant általuk tovább durvított RS4-R változatát. A középkategóriás prémium sportkombi 2,9 literes V6-os biturbó motorja immáron 530 lóerőt és 690 Nm forgatónyomatékot ad le, amely a nyolcfokozatú automatikus váltóművön keresztül gyötri a quattro négykerékmeghajtási rendszert. Az ABT tunerei ezen felül kívül-belül karbon kiegészítőkkel dobták fel az autó megjelenését és még a kerekeket is óriási 21 colos méretűekre cserélték. Az izomkúra hatására 4,1 másodperc alatt lő ki nulláról 100 km/h-ra az Audi sportkombija, a végsebessége pedig 250 km/h, az RS Dynamic csomaggal kiegészítve pedig 280 km/h is lehet.

Talán még ettől is látványosabbra sikerült a méregzöld RS5 átirat, amely az RS5-R nevet kapta, az ABT Power csomag által 450-ről 530 lóerőre növelték az autó teljesítményét, amelyben ugyanaz a motor van, mint az RS4-ben is. Azonban a sportkupé jóval rugalmasabb és fürgébb, ugyanis 3,6 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet.

Alpine

A Renault égisze alatt működő legendás francia sportautómárka egy évvel ezelőtt éppen itt Genfben mutatta be az A110 típus modern reinkarnációjának szériaváltozatát, a forgalmazást már a tavalyi év végén megkezdték, azonban az egymodelles márka idén újabb változatokat mutatott be a középmotoros kompakt sportautójából. A Pure változat a maga egyszerűségével és a kisebb saját tömegével (1 080 kg) sokkal közelebb áll a pályaversenyzéshez, mint a normál modell. A Pure változathoz a vevők választhatnak erősebb Brebo fékeket, aktív sportkipufogót és 18 colos felniket is. Ezzel ellentétben a Légende változat sokkal inkább a kényelemre és gazdagabb felszereltségre helyezi a hangsúlyt. Teljes bőrburkolat a beltérben fekete vagy barna színben, hat irányban állítható Sabelt ülések, valamint karbon díszítőelemek dobják fel ezt a változatot. Bővült a színek palettája is: lanc Irisé, Bleu Abysse, és Gris Tonnerre. A legérdekesebb változat azonban mindenképpen a Signatech közreműködésével fejlesztett GT4 versenyváltozat, amely jelentős módosításokat kapott: a nagyobb leszorítóerő érdekében első splitter és méretes hátsó szárny, állítható versenyfutómű, szekvenciális váltómű és ahol lehet karbon elemek. Az Alpine ígérete alapján a jövőben várható egy 300 lóerő körüli Sport változat, amely nem csak erősebb, de még könnyebb is lehet a mostaniaknál, így még inkább lesz mitől tartania az Alfa Romeo 4C-nek, illetve a Porsche 718 Cayman modellnek.

Aston Martin

Az Aston Martinnál igaz, hogy elektromos lesz a jövő, legalábbis a legújabb koncepcióautójuk alapján, azonban a másik véglet is képviseltette magát a márka standján. Bemutatták a Valkyrie hipersportautójuk AMR Pro változatát, amelyet kizárólag pályahasználatra szánnak. A hibrid hajtáslánccal ellátott fenevad immáron több mint 1 100 lóerőt teljesít, a tömege pedig kereken egy tonna, így már túl vannak az 1:1 tömeg/lóerő arányon. A kisebb tömeget úgy érték el, hogy polikarbonátra cserélték a szélvédőt, a felfüggesztés alkatrészeinek jelentős részét is karbonból készítették, valamint kidobták az autóból az olyan felesleges kényelmi berendezéseket, mint az infotainment rendszert és a fűtés. A végsebessége 360 km/h körül alakul, és mivel pályaversenyzésre készítették, ezért jelentősen módosítottak az autón. Új aerodinamikai csomagot kapott a nagyobb leszorító erő érdekében, némileg ezért szélesebb is lett a Valkyrie. Mindösszesen 25 példány fognak belőle készíteni, árat nem közöltek, de erre már nincs is szükség, hogy ugyanis az összeset eladták előre. De a szerencséseknek 2020-ig várni kell az autóra, ugyanis csak akkor kezdik el a gyártást. 

Bentley

2015-ben mutatta be a VW csoporthoz tartozó angol luxusmárka az első SUV típusát, amely a fura Bentayga nevet kapta. Alapvetően egy megosztó autóról van szó, sokaknak talán még mindig nehéz elfogadni, hogy egy prémium autókat készítő angol nemes, hogyan is adhatta a fejét SUV gyártására, de az autóiparban új szelek fújnak, a vevők igényei pedig változnak, vagy épp megváltoztatják őket az ügyes marketingesek. Azóta készült már belőle dízel kivitel is, amely az Audi négyliteres V8-at biturbós TDI-jét kapta meg, most pedig itt a V8-as benzines és az első hibrid Bentley is. A V8-as benzines változat a Porsche Panamera és a Cayenne Turbo típusokban használt 542 lóerős duplaturbós motor, amelyhez a nyolcfokozatú ZF automatikus váltóművet társítják. Ezzel a konfigurációval négytized másodperccel lassabban (4,5 másodperc) gyorsul 100 km/h-ra a Bentayga, mint a W12-es csúcsverzió, amelytől 11 km/h-val marad el végsebességben is (290 km/h). A Bentayga Hybridről egyelőre annyit tudni, hogy a biturbós háromliteres V6-os motorhoz kapcsoltak egy elektromos motort, a rendszer összteljesítményét azonban még nem közölték. Tisztán elektromos üzemben hozzávetőlegesen 50 km-t képes megtenni ez a hatalmas testű angol autó. A töltéséről a neves designer, Philippe Starck által közösen megalkotott Power Dock névre keresztelt töltőegység gondoskodik, amely otthoni hálózatról 7,5 óra alatt, ipari áram használata esetén 2,5 óra alatt képes feltölteni teljesen a Bentayga akkumulátorait. Néhány változtatást is eszközöltek a mérnökök a hibrid változatnál, a start-stop rendszer helyébe egy üzemmódválasztó került be, amely által a sofőr választhat az EV Drive, a Hybrid Mode és a Hold Mode közül. Továbbá az infotainment rendszer kijelzőjén az E Motion információk alapján nyomon lehet követni menet közben a teljesítményt, a fogyasztást és az akkuk töltöttségi szintjét is. Ezen felül a "MyBentely3" appon keresztül az okostelefonok által is vezérelhetővé válik az autó töltése, az állóhelyzeti hűtés/fűtés, valamint információk kérhetőek le az autó állapotáról is. Adriann Hallmark, a Bentely Motors vezetője elmondta, hogy ezzel a modellváltozattal teszik meg az első lépést a márka elektromobilizálása felé.

2019-bentley-bentayga-hybrid.jpg

Bugatti

A sebesség istenének szobrából egy újabb változatot mutatott be a molsheimi manufaktúra. A Chiron Sport teljesítménye ugyan változatlanul 1 500 lóerő, azonban a mérnökök 18 kg-ot faragtak a hipersportautó tömegéből,  ezt úgy tudták elérni, hogy a kerekekben és az intercooler burkolatán több karbont alkalmaztak,  de az új ablaktörlő is ebből az anyagból készült, illetve némileg könnyebb lett a hátsó üveg is. Ezen felül fejlesztettek az autó futóművén is a jobb kormányozhatóság és a nagyobb kanyarsebesség elérése érdekében. A dinamikus nyomatékvektor funkciónak köszönhetően mind a négy kerék között egyénileg tudja az elektronika szabályozni a forgatónyomatékot, ennek köszönhetően az irányíthatóságon tudtak érezhetően javítani. A fejlesztéseknek köszönhetően a Nardo tesztpályán 5 másodperccel jobb köridőt értek el, mint a "normál" Chiron esetében, valamint képesek voltak 200 km/h kanyarsebességre is. A Chiron Sport változatához a Bugatti ezentúl újabb külső és belső színkombinációkat is kínálni fog, a Genfi Autószalonon az új változat Italian Red és karbon kombinációban került kiállításra, az ára 3,67 millió dollár, amellyel a show legdrágább autója címet is a Bugatti vitte el.

Ferrari

Az olasz márka tavalyi éve különleges volt, hiszen a 70. évfordulójukat ünnepelték, az idei év is hasonlóan különleges az olasz csődöröket készítő sportautómanufaktúra életében, hiszen idén lenne 120 éves az alapító, Enzo Ferrari. A márka idei nagy durranása a 488 Pista, amelyről korábban már itt beszámoltunk nektek, a genfi szalonon tartották minden idők legkeményebb V8-as Ferrarijának a premierjét. Az autó közelébe nem engedtek csak úgy bárkit, hiszen legfőképpen a tehetős közel-keleti, illetve más egyéb törzsügyfeleinek mutogatták ezt a csodát. 

_dmp8351.jpg

Hennessey

Az amerikai márka Európába is elhozta a legújabb hipersportautóját, a Venom F5-öt, amely 1 600 lóerős teljesítményével lekörözi még a Bugatti Chiront is. A nyolcliteres V8-as ikerturbós motor által elméletileg 482 km/h-ig gyorsuló sportautóból mindösszesen 24 példányt kívánnak készíteni, amelyek alapára 1,6 millió dollár, de a vevők a különféle opciók alkalmazásával az árat akár 2 millió fölé is tornázhatják. Kíváncsian várjuk a Koenigsegg, a Bugatti és a Hennessey jövőbeli párharcát a leggyorsabb utcai autó harcáért vívott cím elnyerése érdekében.

_k6a8660.jpg

 KIA

A Hyundai testvérmárkája, a KIA legnagyobb bestsellerének a legújabb generációját mutatta be Genfben, ez pedig nem más, mint a Cee'd, amely az aposztrófot elvesztve immáron Ceed néven fut. Az előző generációból 2012 óta több mint 640 ezer példányt sikerült értékesíteniük. Kívülről az új generáció leginkább az előző formai finomításának tűnik, a legtöbb vonalat élesebben húzták meg és az első fényszórókat is kisarkították, már amennyire ez még belefért. Az igazi változások a beltérben érhetőek tetten, a fejlesztők javítottak az anyaghasználaton és a minőségen, jóval több puhább felületet alkalmaznak odabent, és a mű, illetve valódi bőrbevonatokkal sem fukarkodtak. A vezetőt aktív sávtartó és távolságtartó tempomat is segíti, valamint alapáron az összes változathoz jár a kulcs nélküli nyitás és az automatikus fényszórók. A géptető alatt az Euro-6 kívánalmaknak megfelelő 1,6-os dízelmotor lesz, amely 113 és 134 lóerős változatban lesz elérhető, valamint egyliteres háromhengeres turbós benzines 118 lóerővel, illetve 1,4 literes szívó benzines 99 lóerővel, ugyanez turbóval 138 lóerővel. Alapból az összes motorhoz hatfokozatú manuális váltót társítanak, de a turbós 1,4-es és az 1,6-os dízelhez választható lesz hétfokozatú duplakuplungos váltómű is. Természetesen marad a jól ismert szlogen is, 7 év vagy 100 e km garancia. Az új Ceed igazából nem tűnik unalmasabbnak, mint egy hetes Golf, de a beltérben nem is olyan kusza, mint a jelenlegi Focus. Szóval a koreaiak megcsinálták a házi feladatot, az új típus egy egész jól fogyasztható termék lesz.

Italdesign

Nem olyan régen írtunk a neves olasz formatervező stúdió kapcsán egy történelmi visszatekintőt, amelyben az Italdesign elmúlt 50 évéből elevenítettük fel a legérdekesebb momentumokat. A stúdió első saját fejlesztésű sportautója a Zerouno, amelyet szériában is gyártanak. Már amennyiben szériának lehet nevezni a tervezett 5 példányt, amelyeket egyenként 1,6 millió dolláros árcédulával értékesítenek. Az olaszok egy kicsit kibővítik a szériát, ennek apropóján Svácban bemutatták a roadster változatot, amelyet Zerouno Duerta névre kereszteltek, és darabját 2,4 millió dollárért kívánják értékesíteni. Aki egy kicsit is emlékszik, annak nyilván bevillant, hogy az Italdesign sportautója valójában egy jó erősen áttervezett Audi R8, amelyet méregdrágán el lehet adni. A formaterv kétségtelenül látványos, azt hiszem, hogy ez a legjobb dolog, ami egy R8-cal történhet az élete során. A magas árat főként az indokolja, hogy a teljes karosszéria karbonból készül, egyedi a beltér, ráadásul mindent kézzel szerelnek össze. A roadster változat nem csak egy szimpla tetejét vesztett kupé, a motorburkolatot például teljesen áttervezték, és mindent megtettek annak érdekében, hogy a kupé menetdinamikáját megtartsák, egyedül a végsebessége lett kisebb 10 km/h-val, így a roadster "csak" 320 km/h-val képes repeszteni. Mindösszesen csak öt példányt készítenek ebből a változatból is a vevők igényeire szabva.

Koenigsegg

Ha már szóba került a svéd autómárka is, akkor mindenképpen érdemes róluk is néhány szót említeni a genfi show kapcsán. Igaz, hogy új modellel nem jelentkeztek, azonban az 1 500 lóerős hibrid hipersportautójukból, a Regeraból két egyedi példányt is kiállítottak. Az egyik egy kéttónusú fényezéssel ellátott változat, amelyet Swedish Blue színben, anyagában kékre színezett karbon elemekkel kombináltak, a beltérben pedig az Ocean Green szín dominál. A másik autó pedig Crystal White fényezésben pompázott, ennél a karbon betéteket nem színezték, azonban ellátták az extra Ghost aerodinamikai csomaggal. Ennek a darabnak a belterében a fekete-narancs színkombináció dominált. Egyelőre talán nincs is szükségük új típusra a svédeknek, hiszen a jóval gyengébb Agera RS által tartják jelenleg a világ leggyorsabb közúti autója címet, így amíg az nincs veszélyben, addig ráérnek fejleszteni.

Mercedes-Benz

A stuttgarti csillagos márka mindig mutat valami újat a nemzetközi szalonokon, így volt ez Genfben is, igaz ugyan a legnagyobb tűzijátékukat, az AMG GT négyajtós változatát már jóval Genf előtt bemutatták, azonban maradt még a tarsolyukban. Meglepő módon a Mercedes a C és az E-Klasse típusok dízel plug-in hybrid változatait leplezte le a shown, ami a német dízelhelyzetet tekintve felettébb érdekes. Ezekbe az autókba a kétliteres dízelmotor mellé egy 13,5 KWh akkucsomagot és egy 121 lóerős elektromotort társítanak, amely által tisztán elektromos üzemmódban körülbelül 50 km-t képesek megtenni. Az akkuk gyorstöltő által 2 órán belül teljesen feltölthetőek, normál hálózatról töltve ugyanez 7 órába telik. Mindegyik típusban elérhető lesz az S560e plug-in hibrid típusból átemelt Eco Assist, amelynek keretén belül a sofőr négy üzemmód közül választhat: Hybrid, amely az alapállapot, E-Mode, amelyben csak az elektromotor működik, E-Save, amelyben csak a dízelmotor dolgozik és Charge, amelyet kiválasztva menet közben töltődnek az akkumulátorok. Ezzel párhuzamosan bemutatták az új töltőállomásukat is, amelyet ők "Wallbox"-nak neveznek, ez gyorsabb töltést és RFID kártyával történő hozzáférést és vezérlést tesz lehetővé. A márka újdonságai a nyár végétől lesznek elérhetőek.

mercedes-c-class-e-class-diesel-plug-in-hybrids.jpg

A genfi szalonon a csillagosok megmutatták a csúcsluxus zászlóshajójuk frissített változatát is. A Mercedes-Maybach S-Klasse a "normál" csúcs Mercedes hosszított változatától is hosszabb, egészen pontosan 5,46 méter hosszú (+25,4 cm), amelynek a tengelytávja bő 3,3 méter. A csúcs bálnához mostantól akár két tónusú fényezést is rendelhetnek a jövőbeli ügyfelek összesen kilencféle kombinációban. A géptető alatt kétféle benzines motor kaphat helyet, az S560 4Matic változatban a jól ismert négyliteres biturbó motor kerül 463 lóerővel és kereken 700 Nm forgatónyomatékkal, amely által 4,8 másodperc alatt gyorsulhat fel az autó 0-ról 100 km/h-ra. A leglegleg kivitel az S650, amelyben a turbós hatliteres V12-es motor röpíti a négykerekű luxusjachtot, amely a 621 lóerő és a mesés kelet világát idéző 1 001 Nm-nyi forgatónyomatékkal 4,6 másodperc alatt lövi 100-iig saját magát. A beltérben is csupa fényűzés minden eges négyzetcentiméter. Exkluzív színkombinációkban kérhető bőrfelületekkel bővült a választék: Armagnac Brown és Black, vagy Savanna Beige és Black. A fekete Nappa bőrözés ráadásul vörösréz, arany vagy platina színű varrással is kérhető. Kívülről egyébként leginkább az új hűtőmaszkról lehet megismerni a frissített óráscirkálót, a korábbi horizontális osztást felváltották a vertikális rácsok, ezt korábban a Vision Mercedes-Maybach 6 koncepcióautókon láthattuk. 

Morgan

A kis angol sportautógyártó cégről nem sok lehet hallani az autós médiákban, most mégis egy jeles évfordulót ünnepelnek, ugyanis az idén 50 éves a Plus 8 típus, amely még 1968-ban mutatkozott be az Earls Court Motor Show-n. Akkoriban még a Rovertől származó V8-as motorokat építették be a puritán klasszikus sportautóba, amelyet nagyon sokáig fa vázra építettek. 2012-ben mutatták be a típus második generációját, amelybe már a BMW-től származó 4,8 literes V8-as szívó motort építették. Mivel ezt anno szintén itt mutatták be, ezért a jubileumi modellváltozatnak is remek premierhelyszínnek bizonyult az idei szalon. A 50th Anniversary Edition változatból mindösszesen csak 50 darabot fognak gyártani kizárólag kék színben, amellyel a legelső modellre kívánnak utalni. Ugyanakkor bemutatták az Aero utolsó változatát is, a GT-t, amely ugyebár a könnyűsúlyú Aero 8 típuson alapul. Ebből mindösszesen csak nyolc példányt fognak gyártani, egyben ez lesz az utolsó Morgan Aero, amelybe a fent említett BMW motor kerül.

Peugeot

Az oroszlános francia autómárka legnagyobb dobása az új 508-as bemutatása volt. A franciák csúcsmodellje teljesen megújult, hogy állja a sarat a középkategória királyaival, a Pasattal és a Mondeóval szemben. Egészen egyedi formát sikerült összehozni a francia designereknek, és ha bár egyes részleteit már láttuk más márkáknál, mégis ügyesen gondolták ezeket is tovább. Ilyen például a fémbetétes hűtőmaszk, amelyet a Mercedes sütött el a korábbi A-Klasse és CLA esetében, vagy például a lökhárító aljáig lehúzott nappali menetfény, amellyel pedig a szintén francia Renault típusain találkozhattunk először. A négyajtós, valójában liftback kialakítású új 508-as tetővonalát kupésan húzták hátrafelé, amely kölcsönöz némi eleganciát a formának, igaz ezt valószínűleg majd a hátul ülők fejtere bánja. Ami a kategóriájában egyedülállóvá teszi az új nagy Peugeot, az a keret nélküli oldalüvegek, ezek igazi kupés vonások. A hátsó részt a manapság tipikus osztású Peugeot hátsó lámpák teszik érdekessé. A beltér talán már ennyire nem izgalmas, mint a külső, azonban a fotók alapján egy szép és áttekinthető műszeregységet és középkonzolt sikerült összehozniuk, amelyen a szálcsiszolt fémbetétek, az utasoldali felőli részen pedig a faburkolat jelentik a díszítést. Újdonság az autóban az éjjellátó rendszer, valamint a vezetőt segíti az adaptív tempomat, a vészfékezési asszisztens és még néhány hasonló titkárnő. A géptető alatt lehet 1,6-os benzines motor, amely turbó által fújva 178 és 222 lóerő között változhat, ehhez nyolcsebességes automatikus váltó csatlakozik. Dízelből kétféle motor lesz háromféle teljesítménnyel, 1,5-ös 128 lóerős és kétliteres 158 vagy 178 lóerővel. Ehhez hatfokozatú manuális, vagy a már említett automatikus váltóművet lehet társítani, továbbá jövőre érkezik egy hibrid változat is.

Porsche

A 88. Genfi Autószalonon tartották a Porsche 911 GT3 RS változatának a világpremierjét is, amely nagy valószínűséggel az utolsó szívómotoros RS Porsche. A hathengeres, négyliteres boxermotor 520 lóerőt teljesít a 9000-es fordulatszámtartomány közelében, amely által 3,2 másodperc alatt futja meg a 100 km/h-t és a vége 312 km/h-nál van, mindezt a hétfokozatú duplakuplungos automatikus váltóművön keresztül. Persze nem csak a motor teljesítménye kell ezekhez az értékekhez, hanem a tömegből is jócskán faragtak a Porsche mérnökei. Karbonvázas az ülés, könnyűszerkezetes anyagból készülnek az ajtók, és a zajszigetelés javától is megszabadították az autót. De, ha ez nem lenne elég, akkor a jövőbeli vásárlók választhatják a Weissach csomagot is, amely további külső és belső karbonelemeket ad az autóhoz, illetve elöl 20, hátul 21 colos magnéziumfelniket.  Áprilistól lehet megvenni és az árcédulán majdnem 200 ezer eurós összeg fog virítani opciók nélkül. 

Rimac

A horvát manufaktúra sem bír magával, a genfi showra elhozták a legújabb elektromos hipersportautójukat. A Rimac neve talán sokak számára onnan lehet ismerős, hogy az elődmodell egy példányát lezúzta Richard Hammond. A második típus, a C_Two jócskán odacsap minden konkurensének, 1 888 lóerőt présel kis az elektromotorjaiból, amely által a 0-100 km/h sprint 1,85 másodperc alatt megvan, a vége pedig jelenleg 412 km/h. A szabványos NEDC mérés alapján egy töltéssel 650 km-t képes maximálisan megtenni, nyilván nem a szemét kinyomva. A hipersportautó további újítása, hogy a kategóriájában ez az első autó, amely negyedik szintű önvezető technológiával van felvértezve. Nyilván az kicsit érdekes lehet, hogy egy ilyen autóba, amelyet azért vesznek, mert ki akarják használni a tudását, minek kell ilyen, mindenesetre az elsőséget a nevük mellé írhatják. A megjelenésében egyébként inkább tűnik visszafogott autónak, mintsem kirívónak, legalábbis ha összevetjük a Hennessey, vagy például a McLaren típusaival, akkor sokkal harmonikusabb karbon testet álmodtak meg neki a tervezői. A beltérben is magas minőségű anyagokat használtak, a középkonzol amolyan teslásan egy nagy tablet kijelzője, mint ahogyan a cockpit is egy darab digitális kijelző, de ehhez a szörnyeteghez ez kiválóan passzol.  Egyébként, ha valaki sietne magának rendelnie egy példányt, az már elkésett, ugyanis a premiert követő három héten belül a tervezett 150 példány mindegyike vevőre talált.

Ruf

Ha a Porsche típusainak nemesítéséről van szó, akkor számomra a Singer és a Ruf ugrik be elsőre, amelyek közül az utóbbi nem pusztán csak egy tuningcég, hanem hazájában, Németországban autógyártóként van regisztrálva. Ők ismét gurítottak egy nagyot és a retro köntösbe bújtatott, ám modern szívvel élő SCR Rocks-ot állították a standjuk középpontjába. A '80-as évek 911-es típusait idéző külső a cég saját fejlesztésű karbon kasznija, amelyet a szintén karbonból készült monocoquera építenek rá.  Ennek köszönhetően az autó üres tömege 1 240 kg, ami jócskán kisebb, mint a 911 GT3 RS-é (1 430 kg), így játszi könnyedséggel mozgatja a négyliteres 503 lóerős boxer. Első pillantásra könnyű összekeverni egy régi 911-gyel, azonban a LED-es lámpák elárulják, hogy itt van egy kis turpisság. Szerintem nagyon jól sikerült ez a modell, a zöld szín pedig különösen jól áll neki.

Toyota

A legnagyobb japán gyártó két világújdonságot is bemutatott Svájcban, az egyik az új Auris, a másik pedig a GR Supra Racing Concept. A legújabb Auris már a márka harmadik generációs TNGA platformjára épül, amelybe háromféle hajtáslánc választható. Az alap verzió az 1,2 literes turbós benzinmotoros változat lesz, a lényeg azonban az 1,8-as és a kétliteres motorokkal szerelt hibrid változatokon van. Külsőleg egy igen dinamikus megjelenésű kompaktot alkottak, amely első látásra azt hiszem képes lesz felkavarni az alsó középkategória unalmas egyhangúságát, különösen jól áll neki a kéttónusú fényezés. Az összmegjelenésében is sokkal sportosabb autó lett az Auris, mint az eddigi generációk valaha is. Bár csak a Lexusnál is ennyire jól menne a formatervezés...

 Volvo

A mindig stabil svéd acél, sőt manapság igen jól prosperál az északi márka. Az idei Genfi Autószalonon az a nagy megtiszteltetés érte őket, hogy elvitték a 2018-as európai Év Autója címet, amelyet az XC40-es típusnak ítélt oda a nemzetközi zsűri. Volt azonban igazi újdonság is a házuk táján, méghozzá az új V60 generáció, amely a stílusos kombik sorát erősíti. A V60 a német konkurensekkel szemben éles vonalak által körülhatárolt autó, nyoma sincs lebegő vonalaknak, vagy túlkerekített formáknak. Már a V90 is nagyon elegáns és szép autó benyomását kelti, ez talán fokozottan igaz a kisebb testvér esetén, amely ugyanúgy az SPA platformra épül, mint az XC60 és a V90 is. A beltérben a minimalista design érvényesül, de minden nagyon elegánsan kapcsolódik össze, és a középkonzolon lévő óriási központi kijelző is szépen belesimul a beltér környezetébe. A legfontosabb tényező egy kombinál mindenképpen a nagy és jól pakolható, lehetőleg síkpadlós csomagtér. Ebből 529 liter jutott az új Volvónak, amely 99 literrel több, mint az előd modellé volt. Ez a hátsó ülések ledöntésével egészen 1 364 literesre növelhető. A Volvo mindig is híres volt a biztonságáról, ebben az új V60 sem szenved hiányt: a City Safe rendszer azonnal vészfékez, ha ütközés lehetőségét érzékeli, ráadásul egy félig önvezető rendszerként operálva, a Pilot Assist gondoskodik az autó sávban tartásáról is, ha a pilóta figyelme lanyhulna. A géptető alatt benzines, dízel és hibrid hajtásláncok kaphatnak helyet, a T8 hibrid például 385 lóerővel gazdálkodik. Az első példányokat szeptemberben fogják leszállítani a szalonokba.

Ezzel zárjuk is az idei, sorban a 88. Genfi Autószalonról készült összefoglalónkat. Reméljük, hogy mindenki megtalálta a neki tetsző autót, a véleményetekre pedig természetesen most is kíváncsiak vagyunk, úgyhogy osszátok meg itt velünk, hogy mit is gondoltok az idei felhozatalról.

Újdonságok a Genfi Autószalonról Tovább