Na igen, eljött ez a nap is, amikor blog oldalt nyitok, melyben megoszthatom másokkal az autózásról, autósportról - elsősorban a rallyról - alkotott véleményemet, élményeimet. Kezdjük talán a bemutatkozással. Nem biografikus elemek lesznek, csupán egy-két emlékkép felvillantása. :-)))
 Már gyerekkoromban is nevet adtam az autóknak. Emlékszem, megkérdeztem egyszer - tán 4 éves lehettem -  hogy hogy hívják ezt az autót? A válasz az volt, hogy Wartburg, mire én megkérdeztem, hogy jó, de mi a neve? Máig elkeresztelem az autókat, elsősorban a rendszámát felhasználva a névadáshoz. CIXi, DóZeR, DOTti, DOXa, és persze az első autóm, egy piros Lada 1200S, mely a Rohadt Dög nevet kapta, csekély megbízhatósága miatt. :-)))
 Véleményem szerint az autóknak lelkük van. Afféle gép-lélek lakozik bennük. Ja és természetesen nőneműek. Vannak köztük kifinomult hölgyek, harcos amazonok, szakadt ribancok. És mindegyikben találni valami érdekeset.
 Az autósporttal való kapcsolatom a Forma 1-el kezdődött, még valamikor a 90-es évek elején, de sajnos már a múlt homályába veszett, hogy hogyan és miként ragadott magával az autósport szeretete. Talán a TV, vagy egy újságcikk... 1999-ig kifejezetten utáltam a rallyt. Nem értettem, minek két ember a kocsiba, mikor csak egy vezet?! Aztán egy haver elhívott magával a Fehérvár-Kisbér Rally gépátvételére készülő autókat megnézni. Nagyon sok mindent elmagyarázott, és rájöttem, mennyire összetett sport ez. Varga "Cigány" Zoltán  Ladája mellett pedig végleg megfertőződtem. Rendszeresen járok versenyekre. A Forma 1-et már nem nagyon követem figyelemmel. Túlságosan steril sport a rallyhoz képest.
 A Zsigulikat, Ladákat mindig is szerettem. Mintha így születtem volna. :-))) Máig is sokkal többre tartom őket sok mai autónál. Igazi klasszikus autóforma, amilyet az oviban is rajzoltunk anno. Hátul hajt. Robosztus. Egyszerű. Szép.
 Azt hiszem ennyi elég lesz egyelőre. Többet nem tudok mondani. Kéremkaccsoljaki! :-)))