Flori(La)da

Flori(La)da

Az elmúlt időszakban egy rég elveszettnek gondolt kereklámpás Zsiguli került a hazai autós világ érdeklődésének a középpontjába. Azt az öreg Ladát a Dunából húzták ki, majd a folyópartról Székesfehérvárra került, az útját mi is végigkísértük, amelyről videót is készítettünk. Most egy hasonlóan érdekes példány bukkant fel, méghozzá az óceán túloldaláról. Az alábbi fotókon látható napsárga ezerkecske a napfényes Floridából került elő, ahol is Sonny Crockett és Rico Tubbs száguldozott vele Miami pálmafáinak árnyékában....ja nem, az egy másik sorozat.

00p0p_d7nipxujn5o_1200x900.jpg

A Craigslisten akadtunk rá erre a sárgaságra, amelyet eladóként hirdetnek. A leírást elolvasva némi érdekesség is kiderült az autóról, amely egyébként 1986-os évjáratú. Egyrészt ez a sárga szín nem volt túl gyakori a 2101-es modelleken, ráadásul jól harmonizál vele a fekete műbőr belső. 

00n0n_djgm5ra3yoo_1200x900.jpg

Az autó rozsdás állapotban volt, de a hibákat kijavították, és ahogy a képeken is jól látszik új fényezést is kapott, mindezt elvileg Magyarországon végezték el rajta. Szóval valahogy innen került ki a szovjet vas az USA floridai részére. A jó öreg ezerkettes motort teljesen felújították, így vélhetően megvan 60 lóerő, a motorba a felújítás óta 2500 km került, ami mondhatni a bejáratás. A motorhoz kapcsolt gyári négyfokozatú váltót egy későbbi 2105-ös modellből származó ötfokozatúra cserélték. 

00x0x_2jwuuasq5dd_1200x900.jpg

Persze maga az autó is kuriózum, hiszen a leírás alapján mindösszesen csak 29.482 km-t futott, ami valóban alacsonynak mondható. Talán ez is indokolja az igen borsos árat, ugyanis kerek 8 ezer dollárt kérnek érte. Janika szerzőtársunk jegyezte meg a képeket látva, hogy az oroszok citromot adtak az USA-nak. 

>>> A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK <<<

Képek: craigslist.org

Flori(La)da Tovább
Olasz nyitottság, német szellemiség

Olasz nyitottság, német szellemiség

Az év utolsó hónapjában járunk, már a Mikulás is körbejárta a világot, itt a tél, bár a hó még csak mutatóban érkezett meg ide-oda. Szóval olyan igazi hűvös idő van, ilyenkor már a klasszikus autók, a féltve őrzött kincsek, és a nyári gépek, a kabriók és a roadsterek is a garázsok mélyén szunnyadnak, várják a tavaszt. Ennek ellenére mi most egy kabriót mutatunk be nektek, méghozzá egy Opel Kadett GSi Cabriolet, amelyet anno az olasz Bertone stúdió tervezett és gyártott a német hot hatch alapjait felhasználva. Ráadásul ebben a példányban némi Lexmaul fűszerezés is van, hogy egy kicsit forróbb legyen ez a decemberi idő. 

dsc_1331.JPG

Az 5443. Bertone sorszámú Kadett GSi Cabriolet.

Hogyan is akadtunk rá az ország talán legeredetibb Kadett GSi kabriójára? Aki követi a Kincsek a garázsból című rovatunkat, akkor az tudja, hogy ott éppen az egyik autó, aminek a felújítását nyomon követjük, az egy csepp Kadett GSi. Azt a gépet a tulaja, Tóth Szabi igen nagy gondossággal építgeti, és ő említette, hogy az egyik ismerősének van egy nagyon szép és érdekes kabrió változata is. Szabi hozott minket össze Englert Sándorral, aki már a gyerekkora óta szintén vérbeli Opeles. Az élet pedig úgy hozta, hogy a szeptemberi fóti Roncsvadászok találkozóra elhozta a fehér sportkabriót, amelyet egy kellemes beszélgetés közepette alaposan szemügyre is vettünk.

Ilyen nincs, és mégis van: gyári tetőcsomagtartó egy kabrión!

Sándor mindig is nagy Opel fan volt, nagyon sokáig a Calibra tetszett neki, majd 2001-ben úgy döntött, hogy vesz egy példányt a híres Opel kupéból. Azonban közbeszólt a Bertone-féle fehér GSi Cabriolet, amelybe egyből beleszeretett, nem is tétovázott sokat, a Calibra helyett a '90-es évek egyik legmérgesebb középkategóriás kabrióját választotta, amelynek a szívét a híres C20NE motor adja. Az autó bár szerkezetileg ép volt, nem volt törve, ami igen ritka dolog a Kadett GSi-k világában, azonban a fekete vászontető nem volt a legjobb állapotban, ezért csináltatni kellett egy újat. Azzal viszont az időjárás szórakozott sokat, melegben tágult, hidegben összehúzódott és emiatt sorra törte a tetőnyitókat. Garanciában cserélték, kapott egy kék vásznat, ami bár passzol a fehér színhez, de mégsem az igazi. A tetőmizériának 2002-ben lett vége, amikor egy német bontóból sikerült egy jó állapotú fekete vásznat szerezni, legutóbb 2008-ban varrtak rá újat, azóta is azt viseli az autó.

Az évek során megújult és csinosabb lett a gyárilag is fehér színű Opel.

Ahogy az lenni szokott a vásárlást követően az akkor 107.000 km-t futott Bertone-féle Opel kabrióban számos fő alkatrész cseréje megtörtént, többségében azért, mert már régiek voltak. A teljesség igénye nélkül gyári alkatrészekkel lett felújítva a fékrendszer (hátul is tárcsára lett átépítve), az üzemanyagrendszer, a Kadett kapott egy új hűtőt, és a vízcsöveket is kicserélték benne. 2007-ben kapott egy teljes fényezést az autó, és ekkortól kezdte levetkőzni a fapados mivoltát, aki újként megrendelte, az vélhetően nem nagyon adott az extrákra. A tulaj utólag szépen felextrázta az autót; szervókormány, tetőhidraulika, elektromos tükrök és ablakok, ülésfűtés. Ezek mindegyike egy-egy bontásra ítélt Kadett kabrióból származik. 

dsc_1318.JPG

Irmscher hátsó lámpák, amelyekben ugyanúgy megtalálható a gyári jelzés.

A felújítást követően elsősorban a jó időben falja a kilométereket a GSi Cabriolet, de Sándor télen is megjáratja olykor-olykor. Mivel műszakilag megbízható a már 30 éves járgány, így a hosszabb utaktól sem retten vissza, Németországot többször megjárta már hiba nélkül. Egyszer volt vele külföldön egy kisebb műszaki gond, a jobb hátsó kerékcsapágy, de azt gyorsan orvosolni tudták. Ezen kívül egyszer idehaza Pécsnél állt meg az autó, mert nem töltött a generátor, de akkor épp Szabi sietett Sándor segítségére és egy cserével megoldották ezt a malőrt is.

dsc_1340.JPG

A motortér ékessége a piros színben pompázó Lexmaul szívósor.

Minden szögből jó ránézni, a tulaj a gyári állapot maximalistája, a középkonzolon pedig egy igen ritka és ma már kincset érő Opel alkatrész trónol.

>>> A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK <<<

Időközben a karosszériaelemek elkezdtek rozsdásodni, de a küszöböket leszámítva eddig még minden menthető volt a gépen, így jelentős részben még a mai napig eredeti a kaszni, amely kapott teljes alváz- és üregvédelmet is. A gyári kipufogórendszer viszont tönkrement, 8 évet bírt, azt egy rozsdamentes szett váltotta fel. Sándor elmondta, hogy a legnagyobb bosszúság az ilyen és ehhez hasonló kabrióknál, az a beázás. Ezt szerencsére sikerült orvosolni, és mivel szigetelt tetőről van szó, így télen is komfortosan lehet benne utazni. 

A kocsiban most van 216.000 km, ez már a duplája annak, amivel megvette, így nagyon kiismerte ennyi idő alatt. Az autó idén májusban lett 30 éves, és reméli még nagyon sokáig meglesz, mert nagyon szereti, és soha nem válna meg tőle. Mi pedig reméljük, hogy ismét találkozunk Sándorral és az autóval a legközelebbi találkozónkon.

Olasz nyitottság, német szellemiség Tovább
A Mikulás új szánja

A Mikulás új szánja

A jó öreg Mikulás tegnap éjjel ismét útra kelt, hogy világszerte gyermekek millióinak csizmácskájába helyezzen valami ajándékot. Feltéve persze, ha az év folyamán jók voltak, leszámítva az apróbb csínytevéseket, a rosszaknak pedig természetesen továbbra is jár a virgács. Mivel évről évre egyre több helyre kell mennie, ezért olyan járműre van szüksége, amivel gyorsan megkerüli a földet. Az idei szezonra a lappföldi garázsmester beújított egy különleges szánt, amelyhez egy Dodge Challanger Hellcat Redeye típust alakítottak át a szorgos manók, akiket nem csak az ünnepi illatok, de a benzingőz is megbódított.

letoltes.jpg

A szokásos módon a hagyományos futóműveket eltávolították és két méretes szántalpat építettek a helyükre. A gép orrában lévő 6,2 literes kompresszoros V8-as erőforrást érintetlenül hagyták, egyedül a kipufogórendszeren változtattak. Kidobták a felesleges csöveket és tompítókat, helyettük mindkét oldalon rövid nyitott csöveken üvölt a motor.

Az átalakítások természetesen itt még nem értek véget, hiszen a vagány manók lekapták a Dodge tetejének nagy részét, az első szélvédőt megvágták, így egy kicsit speedsteres beütése van a dögös szánnak. Nyilván a Mikulás szereti, ha száguldozás közben a sipkáját lobogtatja a menetszél. Szerintünk kellően menő lett az idei járgány, szóval kedves gyerekek ne lepődjetek meg, ha hajnalban V8-as dübörgést hallottatok az udvaron, vagy épp a tető felől, mert az vélhetően csak a Mikulás új szánja lehetett.

A Mikulás új szánja Tovább
Zagato lova, Nibbio

Zagato lova, Nibbio

Talán nem árulok el azzal nagy titkot, hogy kedvelem az egyedi autókat, azokat a gépeket, amelyeket már már művészi szinten, az egyediség és a szépség jegyében alkottak. Ezeknek a különleges járgányoknak a közös jellemzőjük, hogy általában egy, vagy csak nagyon kevés példány készült belőlük, ebből fakadóan az áruk is igen magas, és csak nagyon ritkán cserélnek gazdát. Nyilván egy másik tényező lehet az árban, ha az adott autónak különleges múltja és története van, de a most következő olasz csoda nem emiatt egyedi és méregdrága. 

1-of-1-manual-ferrari-599-gtz-nibbio-zagato_4.jpg

A Ferrari 599 GTZ Nibbio Zagato, ahogy a nevéből is adódik a neves olasz karosszériaépítő manufaktúránál a Zagatónál készült még tavaly. Annyira exkluzív, hogy csak kilenc példányt készítettek egyedi megrendelés alapján. Ezek közül is azonban a képen látható változat még ezek közül is a legkülönlegesebb, hiszen ebben hatfokozatú manuális váltóművet találunk.

Ránézésre senki meg nem mondaná, hogy ez az autó valaha egy 599 GTB Fiorano volt, amely szerintem egyébként az elmúlt évek egyik legcsodálatosabb Ferrari gran turismójaként sikerült. Talán csak a fényszórók optikája emlékezet arra, hogy valójában milyen autó is rejlik a lemezek alatt, de ezt is csak az avatott szemek veszik észre. 

1-of-1-manual-ferrari-599-gtz-nibbio-zagato_5.jpg

A lemezeket teljesen egyedileg, kézzel alakították ki a Zagato mesterei, szemből az autó egy kissé emlékeztet az ős Testa Rossa típusra, ezt az utánérzést a méretes hűtőrács és a mellette elhelyezett két kisebb beömlő kelti. Természetesen ezen a modellen sem maradhatott el a Zagato védjegyévé vált dupla buboréktető alkalmazása, amely harmonikusan illeszkedik a kocsiszekrény formájához, az eltérő fényezés pedig kellően kontrasztos hatást kelt a sötét kék színnel. 

1-of-1-manual-ferrari-599-gtz-nibbio-zagato_6.jpg

A tervezők művészi aprólékossággal alkották meg a Nibbio farrészét is, mintha csak egy szép vonalvezetésű csónak lenne, hullámzó hátsó üveg és lemezek találkozása. Az i-re a pontot az egyedi hátsó lámpák teszik fel, amelyek fehér üveg (műanyag inkább) burkolata mögött LED-ek játsszák a fényjátékot.

1-of-1-manual-ferrari-599-gtz-nibbio-zagato_9.jpg

A beltérben a külsővel harmonizáló szintén kék színkombináció az uralkodó, egy sötétebb és egy világosabb árnyalatot kaptak a bőrfelületek. A sportülések egyediek, a fejrészben a márka logója került kialakításra. A beltérben a leglátványosabb elem a teljesen fémből készült nyitott váltókulissza és a váltókar. Az olasz stúdió a műszaki tartalmat érintetlenül hagyta, tehát az orrban lévő V12-es szív továbbra is kicsivel 600 lóerő fölött teljesít, amely bőven elegendő a 300 km/h fölötti csúcssebességhez. 

Az egyedi megjelenéshez egyedi név is tartozik. Sokan talán nem tudják, de a Ferrari logóban lévő ágaskodó ló a históriások szerint a valóságban is létező csődör volt, amelyet Nibbionak neveztek. Az ő vérvonalából később számos versenyló is származott. A Ferrari 599 GTZ Nibbio Zagato is vélhetően büszkén viseli ezt a nevet, csak úgy, mint az árcéduláját, amelyen jelenleg 1 495 000 dollár szerepel. Az egyedi olasz csodagép jelenleg a Dubaiban található Tomini Classics szalonban keresi új gazdáját.

Zagato lova, Nibbio Tovább
Álmok a múltból: Manta

Álmok a múltból: Manta

A Manta név hallatán vélhetően nagyon sokakban felvillan a '70-es és '80-as évek sportos Opel kupéinak a sziluettje, amelyek anno valóban nagyszerű gépeknek számítottak. Azt talán kevesen tudják, hogy ezen a néven a '60-as években született egy olasz koncepcióautó is, amely az Italdesign stúdió első önálló alkotása volt. Ez volt a Bizzarrini Manta, amelyet az idén 80. születésnapját ünneplő Giorgetto Giugiaro tervezett. 

1968_italdesign_bizzarrini_manta_14.jpg

A forma különleges, a méregzöld fényezés remekül illik az autóhoz.

Giugiaro mester egyik jó barátjával és kollégájával, Aldo Mantovanival közösen alapította meg 1967-ben a Studi Italiani Realizzazione Prototipi nevű vállalkozását, amely egy évvel később kapta meg a ma is ismert Italdesign nevet. A stúdió első alkotása elképesztően jól sikerült, a látványos forma pokolian erős szívet foglal magába, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Egyszerű és nagyszerű forma, amelyet a világ első "one-box" GT autójaként emlegetnek.

A Bizzarrini Manta a 003 alvázszámú Bizzarrini P538 versenyautó csővázára épült, amely önmagában is egy ritka típusnak mondható, hiszen a Scuderia Bizzarrini mindössze csak négy ilyen autót épített, hogy meghódítsák Le Mans-t. A P538 igazából sosem volt egy sikeres pályagép, azonban az alapjai remekül megfeleltek a neves olasz designpápa elvárásainak. A fáma szerint Bizzarrininek a sikertelen projekt után pénzre volt szükséges, Giugiaronak pedig műszaki alapok kellettek, így a két régi ismerős kereslete és kínálata gyorsan találkozott, így jutott az Italdesign birtokába a működőképes alváz, amelyben 327 köbhüvelykes V8-as Corvette motor volt. 

Bizzarrini P538

Giotto Bizzarrini eltökélt célja volt, hogy borsot törjön egykori munkaadója, Ferrari orra alá. Mindezt nem csak a közúti sportautók által kívánta megvalósítani, hanem a versenypályákon is. Ezért építette meg a könnyű csővázas szerkezeten nyugvó P538 és P538 S versenyautókat, amelyekből összesen csak négyet készítettek. Kettő példányt az 5,4 literes Corvette motorral, kettőt pedig a később megváltozott Le Mans-i szabályoknak megfelelően  4,0 és 3,5 literes V12-es Lamborghini motorokkal láttak el. A könnyű alapokra üvegszálas barchetta kialakítású karosszéria került, amely nem csak az aerodinamikának tett jót, hanem a gyorsaságnak is. Az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyen debütált az első V8-as P538 versenyautó, a volán mögött Edgar Berney és Andrey Wicky váltották egymást. A páros három órát töltött a pályán, hűtési hiba miatt estek ki, azonban a Mulsanne egyenesben megfutották a leggyorsabb kört. A következő évben már egy V12-es autóval akartak visszatérni Le Mans-ba, de odáig már nem jutottak el.

A tervezőknek nem volt sok idejük a munkára, ugyanis az 1968-as Torinói Autószalonon ki szerették volna állítani az Italdesign első saját alkotását, így mindösszesen negyven nap alatt alkották meg a Mantát. Ha valami megkülönbözteti a nagyszerűt a jótól, akkor az bizonyára az, hogy rövid idő alatt különlegeset alkotni. Úgy gondolom, hogy ez maximálisan sikerült is a tervezőcsapatnak. A lapos profilú forma letaglózta a torinói szalon látogatóit. Az autó orrától a tetejéig végigfutó egyetlen ív határozza meg a formatervet, amelynek köszönhetően addig még soha nem látott szögben lehetett megdönteni a szélvédőt. Ennek ugyan volt némi hátránya, hiszen a kilátás az autóból, főleg előre nem volt túl szerencsés, azonban Giugiaro zsenialitását jól jelzi, hogy erre is talált megoldást. A szélvédő alsó részénél futó rácsokon keresztül is ki lehet látni, amely az alacsony sebességű manőverezéskor jön jól. Ehhez csak a záró lamellákat kellet manuálisan nyitni, amelyek nagy sebességnél az egységes és jobb aerodinamika miatt automatikusan záródtak.

1968_italdesign_bizzarrini_manta_18.jpg

Nevét a Manta rája után kapta, illik hozzá.

A versenyautó alapoknak köszönhetően a széles és lapos forma remek játékteret adott a tervezők fantáziáinak megvalósítására. Ennek köszönhetően az utastérben a háromüléses elrendezést tudták alkalmazni, amelynek köszönhetően a vezetőpozíció középre került. Egyesek úgy vélik, hogy ezt a megoldást az 1966-os Pininfarina által megalkotott Ferrari 365 P Speciali inspirálta, ha így is történt, mellé nem nyúltak vele. A beltér egyébiránt teljesen egyszerű és letisztult formákat kapott, a középen trónoló kormánytól jobbra és balra, az utasok előtt helyezték el a műszercsoportokat.

Eredetileg az ülések közepe és a kárpitozás egyéb elemei narancssárga színben pompázott.

A '68-as olaszországi bemutatót követően az Italdesign végigparolázta vele az összes jelentős autószalont, mivel a Manta koncepció remek marketingeszköznek bizonyult, így a stúdió hamar az autóipari formatervezés sztratoszférájába lőtte ki magát. Érdekesség, hogy 1969-ben egy Los Angeles-i kiállításról visszatérve közel 10 évig eltűnt a színről, egy vámárverésen cserélt gazdát, és maradt Európában, majd később az USA-ba került, ahol több díjat is megnyert, többek között Pebble Beach-en is. 

A forma egyébként is, de a küszöbök visznek mindent.

50 éve annak, hogy Giugiaro megalkotta a Bizzarrini Mantát, amely nem csak a '70-es évek, hanem a 20. század meghatározó koncepcióautója is volt, amely később számos más Italdesign alkotást, és számos más tervezőt is megihletett a világ számos pontján. Ugyan Bizzarrini sohasem tudta az álmát valóra váltani, hogy az általa tervezett autóval nyerni tudjon Le Mans-ban, azonban mindez kapóra jött Giorgetto Giugiaro-nak, aki 28 éves korában alapozta meg a sikereit és az Italdesign jövőjét. 

Álmok a múltból: Manta Tovább
Megjött az új 911

Megjött az új 911

A Los Angeles Auto Show első estéjén a német sportautómárka megmutatta a nagyközönségnek a 911 típus legújabb, a sorban nyolcadik generációját. Az új Porsche sportgép első ránézésre úgy tűnik, mintha nem változott volna sokat az elődjéhez képest. Azonban, ha jól megnézzük, akkor észrevenni a változásokat, különösen a hátsó részét illetően.

porsche-911-carrera-992-2019_11.jpg

A gyári kódnevén 992-es típus marad a márka hagyományainál, marad a hathengeres boxer motor az autó farában, amely a hátsó, vagy az összes kereket hatja. A forma alapvetően a már jól megszokott és klasszikus 911-es sziluettet viszi tovább. Ez talán valahol átok és áldás is lehet a stuttgartiaknak, hiszen a tervezők nyilvánvalóan szívesen alkotnának valami merőben mást, de a hagyományok és a vásárlók elvárásai kötik őket. Azt azért hozzáteszem, hogy ez a járgány így jó, ahogy van, a világ így ismeri és a vevők így szeretik. 

A külsőt érintően a hátsó részen kell keresni az újdonságot, egyrészt az új 911 is a VW csoport közös design irányvonalának megfelelően az autó teljes szélességét lefedő lámpát kapott. E fölött a karosszéria vonalaiba szépen belesimulva rejtőzik a tetemes méretű hátsószárny, amely változtatható pozíciójú. A hűtőrács közepén helyezték el a harmadik féklámpát, amely ügyesen töri meg a fekete rács egyhangúságát. 

Az alumínium lemezek alatt a háromliteres turbós farmotor 443 lóerőt teljesít, amely 23 pacival több, mint az elődben. Legalábbis ez jellemzi a Carrera S és 4S változatokat, amelyekben alapból az új nyolcfokozatú PDK duplakuplungos váltómű viszi át a nyomatékot a hátsó, vagy éppen a 4S esetében az összes kerékhez. A befecskendezésen, a turbón és az intercoolereken változtattak a mérnökök, így adódik a nagyobb teljesítmény, illetve beszélnek némi fogyasztáscsökkenésről is, de ezen szerintem mindenki jót nevet egy sportautó esetében. Még néhány kötelező szám, az S változat 3,5, a 4S 3,4 másodperc alatt futja a százas sprintet, ha valaki megrendeli Sport Chrono Package-t, akkor további kettő tizedet faraghat ezen az értéken. A Carrera 4S egyébként még így is két tizeddel jobban futja ezt, mint a mostani 911 GT3, és a GT2 RS-től is csak hat tizeddel marad el. 

A 992 belülről viszont teljesen új designt kapott. Tiszta és éles vonalak határolják a műszerfalat, amely teljesen áttekinthető és illik a Porsche stílusához. A műszercsoport közepén az analóg fordulatszámmérő foglal helyet, amelyet két oldalt két-két kör alakú kijelző vesz körül. A tervezők a '70-es évek 911-es típusaiból merítettek ihletet az elrendezés során. A 10,9 collos központi kijelzőn fut a Porsche Communication Management infotainment rendszert. Világújdonság a Wet Mode, amely rendszer figyeli az út nedvességét, és ennek megfelelően állítja be a menetstabilizáló rendszereket, valamint felhívja a pilóta figyelmét a megváltozott útviszonyokra is. A vészfékezési asszisztens kamerarendszere a mozgó tárgyakkal történő ütközést hívatott megelőzni. Ezek az alapfelszereltség részét képezik. Opcióként lehet rendelni hőkamerával ellátott Night Vision rendszert, adaptív tempomatot, amely magában foglalja a távolságtartó automatikát is. 

Az új Porsche alapára 113 ezer dollár fölött indul, a 4S 120 ezer fölött lesz kapható. A megrendeléseket Amerikában már most felveszik, a 2020-as modellévre szánt újdonságot a jövő év nyarán lehet majd átvenni a szalonokban.

Képek, infók: Porsche 

Megjött az új 911 Tovább
Gianni Agnelli Pandája

Gianni Agnelli Pandája

Az egykori Fiat vezér, akinek felmenői között volt a cég alapítója is, mindig is kedvelte a különleges autókat. Volt is neki jó néhány egyedi autója, amelyek zömmel a Fiat konszern márkáihoz kapcsolódtak. Ezek közé tartozott egy kis Fiat Panda 4x4, amely bár szög egyszerűségű autó, mégis flottájának fontos darabja volt. Ezzel az autóval járta ugyanis a svájci St. Moritz városában található havas utakat, amikor is az ottani rezidenciáján tartózkodott. 

fiat-panda-4x4-garage-italia_1.jpg

A kisautó fölött némileg eljárt az idő, így időszerű volt a felújítás, amelyet a Garage Italia végzett. A kis céget Lapo Elkann vezeti, aki a jelenlegi Fiat-Chrysler vezér, John Elkann testvére, nem mellesleg mindketten Agnelli unokái, így családban marad. A felújítás során a műszaki alapokat nem módosították, így maradt az 1,1-es motor 53 lóereje és a Steyr Puch-féle összkerékhajtási rendszer is csak felújítást kapott. 

A külsőt érintően megtartották az egyszerű ezüst fényezést és a Panda oldalán futó kék-fekete csíkokat. A belsőt érintően azonban már merészkedtek némi változtatást eszközölni. A Vitale Barberis Canonico textilgyártó céggel közösen alkották meg a beltérben alkalmazott kék szövetet, amely az üléseket, a műszerfal jelentős részét és az ajtópaneleket burkolja. Az első ülések oldalsó bőrborításán elhelyezték a Garage Italia logóját, valamint ugyanezt felbiggyesztették az autó farára, a Stey Puch cégér mellé. 

Nem túl feltűnő autó a kis Panda, de így ezekkel a minimális átalakításokkal eléggé egyedi példányt sikerült belőle faragni. A múltja miatt pedig különösen értékes autó, hiszen a Fiat első embere használta. Még az is elképzelhető, hogy John Elkann fogja használni, ha Svájcban jár.

Képek, infó: Garage Italia

Gianni Agnelli Pandája Tovább
Gördülő elegancia: Avions Voisin C28 Cabriolet

Gördülő elegancia: Avions Voisin C28 Cabriolet

Az igazi bölcsek szerint a szobor már eleve ott rejlik a kőtömbben, csak a körülötte lévő felesleget kell leválasztani róla valamilyen módon. A szobrokat ugyanis nem készítik, hanem felfedezik, és ezen folyamat során kerül napvilágra az igazi alkotás. Mindezt tökéletesen művelni az igazi alkotás, a teremtés a semmiből, ez az alkotás művészete. Valószínűleg ezt az elvet követte a francia Gabriel Voisin is, aki amellett, hogy repülőgépipari pionír volt, az autóiparban is maradandót alkotott. Az Avion Voisin C28 Cabriolet, amelynek a karosszériáját a Saliot műhely készítette, egy igazi műalkotás a luxusmárka utolsó éveiből.

avion_voisin_c28_cabriolet_saliot_1938-01_9abf317b89719c39c7eb71f38a16ee18.jpeg

Nemesen egyszerű vonalak, a megtestesült gördülő elegancia.

Gabriel Voisin szerette a saját útját járni az autók világában is, járműveiben mindig is különleges műszaki megoldásokat alkalmazott, amelyeket csodálatosan szép áramvonalas formákba öntött. Persze ez utóbbiak esetében nagy szerepe volt a karosszériaépítő manufaktúráknak is, amelyek a fénykorukat élték a '30-as években. 1937-ben mutatták be a C28 típust, amely az Avions Voisin márka utolsó típusai közé tartozott, illetve ez volt az utolsó autó, amelyet még Gabriel Voisin tervezett, mielőtt még elveszítette volna a cége fölött az irányítást. 

Sokáig egy szerzetes használta az egykoron metálkék autócsodát.

A típusból az autóhistóriások szerint mindösszesen négy példány készült, amely valójában csak a járóképes alvázat jelenti, hiszen a felépítményeket külsős cégek készítették. A Voisin C28 mozgatásáról a Knight-féle tolattyús megoldást alkalmazó soros hathengeres motor gondoskodott, amelyet két Zenith karburátor látott el a megfelelő keverékkel, a motorhoz a négyfokozatú Cotal Preselector félautomatikus váltóművet társították, amelyen keresztül a hátsó kereket hajtották. Az alumínium felhasználásának köszönhetően a kabrió felépítmény okozta extra merevítések ellenére is mindösszesen 1,6 tonnát nyomott ez a csodálatos autó, amely akkoriban légiesen könnyed volt. Ennek köszönhetően is a csúcssebessége 140 km/h.

Amikor még odafigyeltek minden apró részlet gondos kimunkálására.

Ennek a C28-as típusnak a felépítményét a szintén francia Saliot műhely készítette, amelyhez két alváz is került. A leírások szerint az autónak ez a második felépítménye, arról sajnos nem találtam semmiféle információt, hogy eredetileg is nyitott kocsiszekrénnyel készült-e. Az autó történetében érdekesség, hogy bár Voisin a Saliot műhelyt bízta meg a karosszéria elkészítésével, azonban az aprócska manufaktúrának sohasem volt saját karosszériás műhelye, a munkákat mindig alvállalkozóknak adták ki, azt azonban nem tudni, hogy ténylegesen kinek a keze munkáját dicséri a C28 Cabriolet. Annyi viszont bizonyos, hogy a Saliot új műhelyében, Neuilly-ban került fel az alvázra az elkészült mű a II. világháborút követően 1946-ban vagy 1947-ben. 

Az orrát díszítő madár miatt bizonyára megbukna az EuroNCAP gyalogosvédelmi tesztjén. 

Az újrakarosszált Voisint egy bencés szerzetes, Jean Gehard vásárolta meg, a bencések sok mindentől tartóztatták magukat, de úgy tűnik, hogy a kiváló és drága autóktól nem. A szerzetes 1967-ben egy aukción vált meg az egyedi kabriótól, egy filmproducer lett az új tulaj, a befolyt pénzből pedig egy új kolostor építését finanszírozta. Később egy német autórajongó, Hans Bitterwold szerezte meg a C28-ast, aki a '90-es évek elején a gyűjteménye jelentős részét egy Voisin történésznek adta el. Az illető ekkor teljesen felújította az autótörténelem ezen csodálatos darabját, a teljes procedúrát felügyelte, miközben alaposan beleásta magát a Saliot történetébe is. Kiderült, hogy eredetileg kék metálfényezést kapott az autó, majd a helyreállítás során a jelenlegi vörös-bordó színkombinációt kapta, amely igazán elegáns és jó ízléssel illik a kabrió mívesen kimunkált világos belteréhez is. 

A futásteljesítmény valóban alacsony, a beltér nagyon elegáns, a műszerezettség pazar.

2006-ban a rangos Pebble Beach Concours d'Elegance autós szépségversenyen is megmutatták a teljesen restaurált Voisin C28 "Saliot Special" Cabriolet, amely már számos európai kiállításon is megfordult. Rendkívül gazdagon dokumentált a múltja és a teljes felújítási folyamat is. Napjainkban egy amerikai gyűjtemény része, de azt hiszem, hogy ez a francia art deco csoda bármelyik gyűjtemény legfényesebb darabja lehetne. Nem csak egy letűnt kor lenyomata, hanem egy autóipari művész, Gabriel Voisin zseniális megoldásainak is a tárháza.

Képek, infók: coachbuild.com, RM Sotheby's, conceptcarz.com 

Gördülő elegancia: Avions Voisin C28 Cabriolet Tovább
A smaragd románca

A smaragd románca

Van az a szint, amikor már önmagában egy AMG sem lehet elég, ha valaki épp a csillagos márka rajongója. Ilyenkor jöhetnek szóba a különféle tuningcégek, akik lazán képesek túlszárnyalni a sokszázlóerős gyári specifikációkat is, a külsőt illetően pedig igazán merész dolgokat is képesek alkotni az egyébként elegáns Mercedesekből. 

mercedes-amg-e63-s-sedan-by-brabus_4.jpg

A Mercedes-Benz jelenlegi kínálatában talán a W213 kódszámú típus az egyik legharmonikusabb modell, mind a külsejét, mind pedig a belteret tekintve. Az E-Klasse legerősebb gyári változata az AMG E63 S, amely alatt alapból 4Matic+ összkerékhajtási rendszer tartja az úton a 603 lóerős sportlimuzint. Akinek ez nem elég, az mondjuk elzarándokolhat a neves Brabus műhelybe, akik 800 lóerőre és 1000 Nm-nyi forgatónyomatékra húzzák fel a turbók és pár másik alkatrész cseréjével a négyliteres V8-as motort. A Brabusok többsége általában fekete színben pompázik, ez már a márka védjegyének is mondható.  Aki valami más színben szeretné viszontlátni a kedvencét, és netalán még ebben is egyedi igényei vannak, annak kínál remek megoldást a szintén német Fostla.de tuningcég.

mercedes-amg-e63-s-sedan-by-brabus_2.jpg

A Fostla.de csapata a német prémium autókra specializálódott, egyedi igények alapján tuningolják az Autobahn killereket, ráadásul egyedi csomagolásba is burkolják őket. A Brabus 800 esetében a PWF által gyártott matt smaragd fóliázást választották, ami visszaad némi eleganciát a sport Mercedesnek. 

Ezen felül egyedi első kötényeket, valamint hátsó diffúzort is kapott az autó, amely alapanyaga karbon. A sportosra hangolt kipufogórendszer négy fekete kerámia csőben végződik. Az optikát tovább fokozzák az elöl 21, hátul 23 collos egyedi felnik, amely mögött harsányan virítanak a megerősített fékek. A kerekeken 265/30 ZR21 és 305/25 ZR21 méretű Continental SportContact 6 abroncsok feszülnek. A matt zöld külsőhöz én már csak egy szép bézs belsőt képzelek el, azt hiszem teljes is lenne az elégedettség.

A smaragd románca Tovább
Reggeli rozsda: Karmann Ghia

Reggeli rozsda: Karmann Ghia

A legjobb dolog, ami egy VW Bogárral történhet, ha leültetik, nagy felni, metálfény...áhhhh nem, ha Karmann Ghia kupévá vagy kabrióvá változik. Persze mondhatnám azt is, hogy ha Porsche 356-os típussá alakul, hiszen az is egyenesági rokon. Azonban az olaszok által tervezett Volkswagen Karmann Ghia modellekbe sokkal több stílus jutott, mint talán eddig bármelyik másik VW modellbe. 

00505_9mwemirokx6_1200x900.jpg

A korai '50-es években három cég és számos autóipari mester közreműködése által született meg a Type 14, amelynek a pályafutása a 2+2 üléses kupéval indult 1955-ben, majd a Type 34 megjelenését követően egészen 1974-ig tartott. Luigi Segre, aki a Carrozzeria Ghia stúdió tulajdonosa volt, valamint Wilhelm Karmann gyakorta találkoztak a nagy nemzetközi autószalonokon. Wilhelm éppen az '50-es évek elején vette át a családi karosszériaépítő céget, és olyan tervei voltak, hogy bővíti a megállapodásainak körét a VW-vel. Ehhez jól jött Segre stúdiója, akit arra biztatott, hogy próbáljon meg valami egyedit alkotni a kis bogár alapjaira. A Ghia stúdióhoz végül Párizsból került egy VW Type 1, amelynek az alapjaira mindösszesen öt hónap alatt felépítették az első prototípust. 

A Carrozzeria Ghia berkein belül Mario Boano, Sergio Coggiola és Giovanni Savonuzzi keze munkáját illeti a dícséret a ma már klasszikusnak mondható kupé forma megalkotásáért. 1953-ban Luigi Segre a párizsi Societé France Motors-nál mutatta be az autót, Karmann azonnal azt mondta, hogy gyártani szeretné az autót. Ezután a projektet a Volkswagen akkori vezetésének is bemutatták, akik zöld utat adtak neki és megkezdődhetett a gyártása először a Ghia műhelyeiben, majd később a Karmann osnabrücki üzemében is.

Sokan talán még nem gondoltak abba bele, de a Karmann Ghia kupé formája talán nem is annyira egyedi, mint amilyennek elsőre tűnik. A Chrysler d'Elegance és az amerikaiak K-310 prototípusa ihlethette meg a tervezőket, ami nem lehet véletlen, hiszen ezek megalkotásában is közreműködött anno a Ghia. De igazából mindegy is, hiszen a legtöbb benzinvérűben ez a járgány úgy él, mint egy csodaszép autó. 

Mivel bennem is csak a szép képek élnek erről a típusról, így igazán érdekesnek találtam ezt az Amerikában fellelt rozsdás példányt, amely egy 1969-es példány, azaz még a második modellfrissítés előtti darab, erről árulkodik a hátsó lámpa is, amelybe még nem integrálták a tolatólámpát. Egykoron zöld színben pompázott ez a csodás kupé, amely 28 év egy helyben állás után került újra a rivaldafénybe. Meglepő módon az 1,5 literes boxermotor még ennyi állás után is könnyedén beindult, amelyről alább láthattok egy videót is.

Az sajnos nem derült ki, hogy milyen körülmények között tárolták, a lemállott fényezésből arra mernék tippelni, hogy a szabad ég alatt állhatott. Mivel a padlólemeze szinte teljesen hiányzik, ezért akár még Frédi és Béni is könnyedén autóznának vele. Nem régiben még hirdették, 3 ezer dollár körüli áron találhatott új gazdát, akinek nem kevés munkájába és pénzébe fog kerülni a karosszéria és a beltér restaurálása.

vnc_cafe.jpg

Reggeli rozsda: Karmann Ghia Tovább